Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-643

226 B43. országos ülés T901. jannár 24-cn, csütörtököm gyón szomorú, sőt jóformán szomorúbb mint volt, hanem abban találom, t. ház, hogy a tolonczozásról általam két év előtt élénken festett állapotokon segítve lett, ós a mint én alkalomadtán meggyőződtem, azokkal a régi állapotokkal szemben bizonyos rend uralkodik, bár még számos intézkedés volna szükséges, amiket lojalitásból nem említek fel, hátha ez a javulás idővel növekedni és fejlődni fog, hisz egyszerre nem lehet azt megcsinálni. Az első nagy dolog, a mi közerkölcsi és vallási szempontból nagyon megdicsérendő az, hogy a tolonczházba került gyermekek rendszeres oktatást kapnak egy év óta és e téren igazán nagyon szép eredmény éretett el. A rendőrség bizonyos humanizmussal kezeli az oda jutott embereket. Vannak egyes nagy czógek, a melyek ha segéd, vagy inas kell, azokat mindig onnan veszik. Különösen hallom, hogy Ó-Budán van egy zárda elhagyott gyermekek számára, a hol mindenkit felvesznek, a kit a tolonczház oda küld. Kétségtelen, hogy ezek a gyermekvédelem és a züllő gyermekek érdekében nagyon hasznos intézkedések. Itt felhívom a felebarátok figyelmét arra, hogy árúmaradékokat, szöveteket stb. lehet oda küldeni s ott azokból idősebb asszonyok, nyolcztíz krajczárórt egész nap dolgozva, készítik a ruhákat nemcsak önmaguknak, hanem a gyermekeknek is: úgy, hogy a mi a munka házat és az oktatást illeti, bár sok teendő van még, de kétségtelen, hogy javulás mutatkozik és én nagyon kérném, a t. belügyminiszter urat, hogy ily munkaházak felállítása által oldja meg a csavargás ügyét, mert eltolonczolással a csavargás ügyét megoldani nem lehet, hiszen ha a csavargót eltolonczolják is, épen azért, mert csavargó, megint visszacsavarog a fővárosba.. (Derültség.) Ez nagyon világos. Áttérek a tolonczügynek egy sajnálatos részére és ez az, hogy 1898-ban kitiltottak 722 egyént Budapestről, 1899-ben kitiltottak 763-at, tehát a szaporodás 41. De ha mutatkozik is szaporodás, nem tagadható ezen statisztikai kimutatások alapján, hogy bizonyos irányban mégis javulás mutatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Kötelességem - felemlíteni, nehogy velem szemben alkalmazzák, hogy egytől öt évig terjedő időre 1898-ban 434 ember, 1899-ben 765 ember utasíttatott ki, tehát 300-nál több, ós ép ez a javulás, mert ezzel szemben 10 évtől örök időkig 1898-ban 347-et utasítottak ki, de 1899-ben csak 171-et. így tehát ez a 300 egyén képezi a javulást, tudniillik őket kevesebb időre utasították ki. Én egy párszor hallottam a miniszterelnök urat nyilatkozni ebben az eltolonczolási és kiutasítás! ügyben, ón tehát azt kérdezem ezzel kapcsolatban a miniszterelnök úrtól, van-e neki tudomása, hogy egyes városokban minden nagyobb ok nélkül utasítják ki az embereket? így például kiutasítás történt nagyon sűrűen Aradon az utóbbi időkben, és egy pár hét óta Debreczenben is. Ezekbe a debreczeni kiutasításokba nem akarok részletesen belebocsátkozni, az illetékes hatóság előtt módomban van ebben a kérdésben nyilatkozni, egy azonban bizonyos, hogy azt a kitolonczolási ügyet a belügyminiszter úr szives figyelmébe ajánlom és bölcs belátására bizom, vájjon szükséges volt-e ott olyan erélyes intézkedés, mint a minő törtónt. Végűi maradt még egy dolog, (Halijuk! Halljuk!) a mit fel akartam hozni szemben azon támadásokkal, a melyekkel a fővárost illettem, tudniillik az, hogy tárgyilagosságom és tör vény tudásom folytán egy ügyben nem adhatok a főkapitányi hivatalnak ós az államrendőrségnek igazat, hanem a fővárosnak kell igazat szolgáltatnom ós ez Budapest fő- és székváros viszonya az államrendőrséghez, a mely viszony nem lóvén tisztán, törvényesen szabályozva, nap-nap után összeütközésekre szolgáltat okot, a mi a közbiztonság tekintetében veszedelmes, mert ilyösszeütközések által ezek kihurczoltatván a nyilvánosság elé, mindkét hatóság tekintélye csak veszít. A fő oka ennek a ' rendőrségről szóló 1881 : XXI. törvényczikkben van. Ez megállapítja, hogy ha, összeütközés történik a kőt hatóság közt, a belügyminiszter dönt. Ez az első megállapodás. Azután ez az 1881 : XXI. törvényczikk teljesen függetlenné teszi a rendőrséget a, főváros hatóságától ós kimondja annak negyedik szakaszában, hogy az államrendőrség közvetlenül a belügyminiszter hatásköre alá tartozik. Már most különös intézkedései közt a 11. §. felsorolt egész sor olyan intézkedést, a miket a törvény az államrendőrséghez utal át; de a fővárosi törvény alapján ezekben az ügyekben a főváros törvényhatósága maga hozza meg a szabályrendeleteket. Most az államrendőrsógről szóló törvény ellentétbe keveredik azzal a szabályrendelettel, a melyet pedig a főváros a belügyminiszter jóváhagjrásával hozott meg. Azt hiszem, ez a két kérdés olyan, melylyel részletesen foglalkozni elsősorban a belügyminiszter úr vagy államtitkárja illetékes, és nagyon kérem a, t. belügyminiszter urat, hogy tisztázza végre ezt a viszonyt, mert a fővárosnak szabályrendelet-alkotási jogát nem akarnám bénítani ós tényleg mégis a főváros ezen jogának rovására történnek az intézkedések. A közlekedési viszonyok tekintetében utalni akarok egy példára, amely nagyon helyes ós melyet a házban gróf Tisza István egy beszé-