Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-643
648; országos illés 1901. j annál- 24-én, csütörtökön. 223 túl következő község már Soroksár, a mely roppant távol fekszik, közlekedése sem olyan, hogy viezinálissal be lehetne jönni egy pár perez alatt. Azt hiszem, hogy a főváros közbiztonsága nem javul, sőt évről-évre rosszabbodik, a mi nagyon természetes dolog, ha e három községet nem vonjuk be szintén a budapesti rendőrség körébe, mert méltóztassék meggyőződni a belügyminiszter úrnak illetékes közegei áltál, hányszor történt, hogy a tetteseket, kikről tudták, hogy elkövették a bűntettet, üldözték egészen a határig, a határnál azután azok megállottak, visszafordultak ós azt mondták » Jöjjetek utánam, ha mertek!« és dialógust folytattak a rendőrrel, a ki nem birta elfogni, mert Erzsébetfalva, Kossuthfalva és Kispest nem tartozik a fővárosi rendőrség hatáskörébe. A t. államtitkár úr mosolygott erre. Meg lehet, hogy a dolgot túloztam, de, hogy minden nyomozás ott a határnál végződik ós ott bénul meg a rendőrség működése a legtöbb esetben, erről méltóztassék tudomást szerezni. Megemlítettem, t. ház, a rendőri nyilvántartást. Ezzel kapcsolatosan csak azt akarom röviden mondani, hogy nincs olyan város, a hol a bejelentési hivatal oly hiányos volna, mint Budapesten. Akárki t. képviselőtársaim közül meggyőződhetik, hogy ha egy czímet kór egész biztos, hogy az 1888. évi czímet fogja megkapni, azt a lakását, a hol az illető évekkel ezelőtt lakott. Azonban a főökot itt is abban találom, hogy a beözönlőit anyagot, a melynek beszerzésében egyébként igen üdvös reformot léptettek életbe azzal, hogy a postát igénybe veszik, lehetetlen feldolgozni, rendezni ós nyilvántartani. De, t. ház, a nyilvántartással egyáltalán nagyon rosszul állunk Magyarországon. Érdekes és bizonyos megdöbbenést keltő statisztikai adat, hogy a fővárosi rendőrség mai hivatalnoki kara mellett 77.864 rovott múltú ós 42.593 körözött egyént kel], hogy nyilvántartson. Én úgy értesültem, — ós erre felhívom az igen tisztelt igazságügyminiszter úr figyelmét, — hogy a: körözött egyének számát csökkenteni lehetnej; az ügyészség ugyanis kibocsátja a körözést, de ha az el is vesztette jelentőségét, ha a tettes meg is kerül, vagy el is ítéltetik, a köröz vényt soha vissza nem vonja. Most, a mint értesültem, a főkapitányság 42.000 cirkulárét bocsátott ki a különböző hatóságokhoz arra nézve, hogy a körözvényekben megnevezett egyének közül kik vannak tényleges körözés alatt. E körlevelek folytán a fönebb említett szám valószinűleg csökkeni fog. Ezt csak azért hozom fel, mért azt hiszem, hogy a belügyminiszter úr, vagy az államtitkár úr ezt felelné; hogy tehát ennek elejét vegyem, azért említettem fel, hogy erről tudomásom van. De ha e számok csökkeni fognak is, a csökkenés nem lesz túlságos nagy, mert még mindig marad vagy 74.000 rovott multii és 35—36.000 körözött egyén nyilvántartása. T. ház! A nyilvántartás berendezése nálunk a leglehetetlenebb módon van szervezve. Ez a szervezet egészen ósdi és e körülményt igen ajánlóin a t. miniszterelnök úr ügyeimébe, a ki modern ember ós így talán meg fogja honosítani nálunk azt a rendszert, a mely nem is kerül sokba s a mely egész Európában meghonosodott, s a melylyel bennünket már Románia. is megelőzött. Értem a Berti] Ion-féle rendszert. Részletezésébe nem bocsátkozom, mert nem akarom a t. belügyminiszter úr és a t. ház idejét ós figyelmét igénybe venni. Csa,k annyit említek, hogy ez a- rendszer a~~tettesek azonosságát méretek szerint állapítja meg. A rendőrség 1898. évi jelentésében ez a rendszer részletesen körűi van írva, haszna is ki van mutatva, és kétségtelenül nagy ós hathatós reform volna, ha ez nálunk behozatnék. A ki nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, el sem képzelheti, hány rovott múltú embert ítélnek el három-négy-öt név alatt, úgy hogy az illető maga, sem tudja, mi az eredeti neve. (Derültség.) Az ilyen ember most a nyilvántartásban három-négyszer szerepel. A Bertillon-féle rendszer mind ennek elejét venné, mert a móretek felvétele egyszerű és biztos, mert — a, mint Bertillon mondja — valamikép egyik falevél sem egyenlő a másikkal, azonképen egyik ember sem a másikkal. Bertillon különben erre az elvre építi egész rendszerét. De egyre vagyok bátor figyelmeztetni az igen tisztelt miniszterelnök urat. Ez a rendszer, a mint a jelentés is helyesen jegyzi meg, csak úgy bírna nagy jelentőséggel az egész országra, ha egy központi mérethivatal állíttatik fel és pedig Budapesten, a hol a legtöbb bűneset fordul elő és a hol leginkább lehet ezt a nyilvántartást egyöntetűvé tenni. Meg akarok még itt emlékezni a ^Rendőri Közlönyről«-ről, a, mely a belügvminiszter úr tárczája keretében jelenik meg. Nem akarom gáncsolni, nem akarom támadni, de ez a közlöny mai formájában hivatásának egyáltalában meg nem felel, jjedig pénzébe kerül a belügyminiszter úrnak, mert hivatalnokai, azt hiszem, még külön díjazást is kapnak a szerkesztésért, valami átalány van erre felvéve, meg a n3 T omtatás is sok pénzbe kerül. Nem akarom támadni az illető tisztviselőket, mert utóvégre megdolgozzák, a mit kapnak, szellemi produktumot kapnak érte, ezt pedig meg kell
