Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-643

224 t* 4 * ors/ágos ülés 1901. fizetni. De ebbe a, közlönybe bejutnak a körö­zések és ott eltemettetnek az irodában; pedig roppant érdekes esetek történnek, különösen itt a fővárosban. S minthogy semmiféle egy­öntetű értesítés nincsen, bizony megesik az is, hogy egyik asztalnál ül egy rendőrtiszt­viselő, a ki egész jóbiszeniűleg társalog egy hozzáfórkőzött emberrel, a kit a másik asztal­nál ülő rendőrtisztviselő köröz és el is fog kollégája, asztala mellől. A mi a VI; kerület­ben történt, azt még a központ valahogy az inspekczió útján megtudja, de akkor is a köz­pontban el van a dolog temetve: de ha vala­kit a központban jelentenek fel ós külható­ságoktól jön az értesítés, erről már egyetlen­eg3 T más rendőrtisztviselő sem tud, csak az a referens, a kinek ott kell ülni reggeltől késő estig, hogy elintézze aktáit ós egy pár detek­tív. Szóval, úgy nem lehet a, rendőrség kere­tében szükséges nyilvánosságot fentartani, a mint ezt a »Rendőri Közlöny« óhajtja tenni. A rendeletek -megjelenése sem egyöntetű. Na­gyon sok e részben a. terv. Vannak, a kik azt mondják, hogy legczélszerűbb eszköz a gyorsfényképezés, a mint 1889-től valami német városban, gondolom, Hamburgban be van hozva, tígy, hogy fél vagy háromnegyed óra alatt száz meg száz példányban elkészült már a fénykép és minden rendőrnek, a ki a poszton áll, a zsebében van ós tudja az illető, miről van szó és kit keresnek. Még a bérkocsisokról ós az úgynevezett bórszolgákról akarok röviden megemlékezni. E tekintetben, bocsássák meg a kifejezést, tényleg ázsiai állapotok uralkodnak minálunk. A gazdasági válságnak a bérkocsiiparra is meg volt a maga hatása. A kétfogatú bér­kocsik nap-nap után fogynak és szaporodnak az egyfogatúak. Ezen apró jelenségek is mutat­ják a tényleges elszegényedést. (Mozgás. Ellen­mondésok.) Az irányzatot helyeslem; a kül­földön mindenütt az egyfogatúak vannak túl­nyomó számmal és a kótfogatúak csak luxusesz­közök. Minálunk is csakis az osztrák szisztéma, a bécsi fiakkeres szisztéma hozta divatba a kettős fogatokat. De a baj az, hogy az egy­fogatú bérkocsikba ma jóformán képtelenség beleülni, mert vagyr nem tud elindulni, vagy elindulás után megáll, vagy közegészsógi szem­pontból olyan gyatrán van kiállítva,, hogy az ember az egészségét veszélyezteti. Nagyobb gonddal ós nagyobb szigorral kelleni ügyelnie a rendőrségnek arra, hogy a bérkocsik meg­feleljenek a modern követelményeknek, a mire joggal tarthat igényt a, közönség. És itt kérem a belüg\nniniszter urat, hogy szem­ben a fővárossal, — a székes főváros admi­nisztráczi ójáról egyszer egészében kellene inn&r 24-én, csütörtökön. szólanom ós keresem is- rá az alkalmat, — szemben az ott elfoglalt állásponttal, tekin­tettel arra, hogy a bérkocsik, különösen az egyfogatúak nagyrészt üzeleti czólokra hasz­náltatnak, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, nem volna-e jó a taxaméter-rendszert itt Budapesten behozni. A mit kifogásul emlí­tenek fel az ellen, hogy tudniillik ezzel az osztrák ipart támogatjuk, mert a taxaméterre az osztrákoknak patentjük van, az még nem elegendő ok. Méltóztassék magyar mérnököket megbízni, csinálnak azok majd jó taxaméte­reket. Itt volna az alkalma a kereskedelemügyi miniszter úrnak a temesvári czipőgyár helyett, a mit részemről nagyon ellenzék, arra töre­kedni, hogy taxaméter-gyárakat állítson fel. Ezzel elesnék az a kifogás melyet a főváros közgyűlésén felhoztak, hogy az osztrák ipart támogatjuk. En ezt a társadalmi- és szocziális kérdést szükségesnek tartottam felemlíteni. Nem olyan nagy jelentőségű ug}~an, de miután közrendé­szetről van szó, felemlítósóvel azt hiszem, nem követtem el hibát, sőt mulasztást követtem volna el, ha tel nem említem. (Helyeslés a hal­oldalon.) Miután a főváros rendőri közigazgatásáról megemlékeztem, engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban felhívjam a ház és a belügy­miniszter úr figyelmét egy más kérdésre (Hall­juk! Halljuk!) nem intézkedés, hanem tudo­másulvétel végett. (Halljuk! Halljuk!) Az új előljárósági törvény szerint a, fővárosban az elöljárókra bízatott a piacz, s az élelmiszerek vizsgálata. Hát, t. ház, a rendőrség is rosszul teljesítette kötelességót, de az elöljáróság olyan hanyagul teljesíti, hogy szinte nevetséges, (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés.) úg\*, hogy a mitől javulást vártunk, abból visszaesés lett. Ezt különben ón egészen természetesnek tartom. Az olyan hatóság, a mely állandóan közvet­len érintkezésben van a fővárosi klikkekkel ós klikkvezérekkel, nem gyakorolhatja helyesen az ellenőrzést. Próbáljanak csak az elöljárók egy nagykereskedőt az élelmiszerek hamisítása miatt megbüntetni. Ez ki van zárva. Kisembe­reket igenis üldöznek az élelmiszerek hamisítása miatt; a vásárcsarnokba bemennek és szegény asszonyoknak, kik két puttonynyal feljönnek tejet eladni, felrúgják a tejét. Nap-nap után lehet ezt látni. Beleteszik a mérőt a tejbe és azt mondják: Viz van benne, Konfiskálják olyan asszonyoktól a gyümölcsöt, az almát — mert esetleg egy-egy rothadt van közte, — a kik most vették azt a hajón, hogy husz­huszonöt krajczárt keressenek esetleg, (Mozgás.) S ezen az alapon készül az elöljáróság jelen­tése az élelmiszerek hamisításáról. De nagyban

Next

/
Thumbnails
Contents