Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-641
641. országos ülés iftíH. január 22-én, kedden. 191 gyár nyelvet vódni nem a mi kiváltságunk, mindnyájunk kötelessége, a magyar belügyminiszternek ópoly kötelessége, . . . (Igaz! Ügy van ! a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Fizetik is érte! (Zaj.) Rátkay László: .. elvártam volna, hogy feláll a belügyminiszter úr és azt mondja : a magyar nyelv méltósága Nagyszebenben meglett sértve, de ón, t. ház, mint a villám fogok eljárni, egy napot, egy órát nem késedelmeskedve elégtételt hozok ide a t. ház elé. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert a nemzeti becsület ós méltóság megsértésénél nagyobb sértést ezen a világon nem képzelek. (Éljemzés a szélső baloldalon.) Olay Lajos: Hát a főispán mire való? Rátkay László: Ha még azt sem védjük meg a vidéki színészet kérdésében, hogy a magyar nyelv bátran mehessen ebben az országban, akkor legyünk elkészülne reá, hogy nemsokára ki fog veszni a vidéki színészet magja is, de vele együtt elpusztul majd a magyar nyelv és nemzeti becsület kérdése is. A tételt az operára, nem sza vazom meg, a nemzeti színházra megszavazom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Pichler Győző ! Pichler Győző: T. ház! Az előttem szóló Rátkay László t. képviselőtársam és elvtársam beszédje után, ki mint íróember és elismert irodalmi férfiú, rövid szavakkal jellemezte műsorát és művészeti nívóját a nemzeti színháznak, nem vagyok én hivatva arról itten bővebben szólani. Mai felszólalásomnak nem is az a ezélja. Midőn tavaly a színművészet tételét tárgyaltuk, igyekeztem legjobb tudomásom szerint feltüntetni a nemzeti színház művészeti nívóját, vájjon megfelel-e az annak a hivatásnak, a melyet kétségbe vonni senkinek sem szabad, hogy tudniillik a nemzeti színházra hozott horribilis áldozatnak egyedüli ezélja a, nemzeti géniusznak állandó otthont teremteni, a honnan kiindul a hazafias érzelmek nevelése, a magyar faj iránti szeretet és az lígynevezett magyar senzusnak ápolása. T. ház! Én erre ez alkalommal kitérni nem akarok. Egyszerűen rá akarok utalni arra, hogj^ gróf Keglevich István intendáns líxnak a működése és szereplése mibe kerül a, színházaknak, mibe kerül az államháztartásnak és milyen eredményeket mutat fel gróf Keglevich István intendáns úr. Mert a mi a dolognak a, művészeti részét illeti, tavaly egy hivatott ember, a ki irodalmunknak kiváló bajnoka, az akadémia tagja ós ki a magyar irodalomnak számos dicső terméket adott, onnan azokról a, padokról mondta el véleményét az intendáns művészi működéséről, az intendáns tudásáról. És daczára azon felvilágosító és általános megelégedéssel, s elismeréssel fogadott beszédnek, a miniszterelnök úr még sem látta magát hivatva ezekben a kérdésekben bármiképen fellépni. Én tudom egyáltalában, hogy az igen tisztelt miniszterelnök urnak *nagy ethikai programmja mellett volt egy alap-programmja, mikor azt a széket elfoglalta:, és ez az, hogy Magyarország pénzügyeinek, Magyarország pénzügyi egyensúlyának hivatott őre akar lenni. Én tehát a belügyminiszter úrhoz, illetőleg a miniszterelnök úrhoz most pénzügyi szemjjontból akarok szólni és feltüntetni azt, hogy mily eredményeket mutatott fel gróf Keglevich István intendánsnak eddigi szereplése. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Az eredmény röviden összefoglalva — a mint iparkodni fogok a dolgot lehetőleg gyorsan hiteles adatokkal igazolni — az, hogy a kiadások folytonosan szaporodtak, a bevételek pedig ijesztő módon csökkentek. Ez az a pénzügyi politika, a mely eddig helyeslésre talált a miniszterelnök úr részéről és a melyet in infinitum hajlandó folytatni gróf Keglevich István intendáns úr. T. ház ! A nemzeti színház adatairól szólva, azt hiszem, érdekes és érdemes, hogy feltüntessem azt, hogy a nemzeti színház egy előadásra 2867 koronát ad ki; egy előadásnak a bevétele pedig ezzel szemben 1813 korona, tehát hozzászámítva: a segélyt is, a melyet kap az előadásokra, körülbelül 1053 koronát fizetnek rá egy előadásra a nemzeti színháznál. Ez az alap-adat. a melyből ki akarok indulni. Megengedik, hogy most feltűntessem, hogy gróf Keglevich István intendáns úr intendaturája alatt hogyan csökkentek a bevételek és emelkedtek a kiadások a nemzeti színháznál. Csak az utóbbi bárom évi adatokat vészein, és összehasonlítom az előző évi adatokkal. 1888-ban a nemzeti színháznál 5252 korona felesleg mutatkozott, 1889-ben 9232 korona felesleg, 1891-ben 39.094 korona felesleg, 1893-ban 28.950 korona felesleg, 1894-ben 32.692 korona felesleg, és végre 1895-ben 23.457 korona felesleg mutatkozott. Az 1896. évet nem szabad számítanunk, miután ez évben a millenniumi ünnepségek költségei oly nagyok voltak, hogy azokat a számításnál nem szabad alapúi venni. Már most 1897-ben, gróf Keglevich István alatt, mutatkozik a bevételekben 68.846 korona hiány, 1898-ban intendaturájának következő esztendejében, 77.217 korona és 1899-ben, tehát a mikor már rendelkezésére állott a többletsególy, 119.000 korona hiány mutatkozik a, nemzeti színháznál. (Élénk mozgás a szélső baloldalon.)
