Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-641

| 92 <*+Í. orsz&gog ülés 19< Ehiánynyal szemben azt méltóztatik talán gondolni, hogy ennek megfelelőleg az új éra alatt óriási felszerelések, nagy beruházások, a daraboknak fónj-es előadása ós kiállítása által van fedezve és megmagyarázva ez a horribilis hiány? Hát, t. ház, felszerelésekre kiadtak 1890-ben 83.000 koronát, 1891-ben 53.000 koronát, 1892-ben 65.000 koronát. Gróf Keglevich István intendaturája alatt pedig kiadtak 1897ben 52.356 koronát, 1898-ban 39.612 koronát ós 1899-ben 53.337 koronát. Tehát a rendesnél kevesebbet adtak ki és a felszerelésekben ópenséggel nem mutatkozik emelkedés. Á kiadások nagy emelkedését tehát a nemzeti színháznál nem lehet megmagyarázni a darabok kiállításának a fényével, a 'beruházásoknak nagyságával. De talán a fizetések javultak olyan nagyon a nemzeti színháznál? Hát az első évben, 1897-ben csökkentette gróf Keglevich István a, fizetéseket, a mint méltóztatnak tudni, azért, mert két nagy művésznővel összeveszett ós azokat a nemzeti szinházbólkiátalbotálta. Akkor a, művészi személyzet fizetése 457.000 koronám csökkent; 1898-ban 451.000 koronára, a mely összeg 1899-ben 473.000 koronára emelkedett; az 1899. évnek emelkedése tehát, szemben az 1898. évivel, összesen 22.000 korona. De ne méltóztassék valahogy azt hinni, hogy ezt a 22.000 koronát a kórus vagy pedig a- kisebb segódszinészek fizetésének a javítására fordította. Egyszerűen csak az történt, hogy ezeknek a nagy művésznőknek pótlására, a kiket kiátalbotált, a nemzeti színházhoz átvette a vígszínháznak egy elismert művésznőjót, a kinek a fizetése akkora,, hogy ez a fizetésemelés, — ha nem is maga a fix fizetés, de a járulékokkal — szemben a státussal, nagyon egyszerűen megmagyarázza ezt az emelkedést. (Derültség a szélső baloldalon.) Erről a belügyminiszter úr meggyőződhetik. T. ház! Ezek az adatok szólanak a nemzeti színházról, a nemzeti művészetről. Mit látunk ebben? A bevételek folytonos csökkenését, a, kiadások folytonos szaporodását, a beruházásoknak kevesbedósót ós a művészeti személyzet fizetésének nem javulását. T. ház! Hogy nekünk gróf Keglevich István maga a nemzeti színháznál ezrekbe menő évi fizetésbe és évi túlkiadásókba kerül a nélkül, hogy annak művészi nívóját emelné, azt hiszem, ez nem áll sem a nemzeti színház, sem a művészek érdekében, de legkevésbbé áll érdekében magának az államháztartás, illetve a, költségvetés ezen tételének. Van itt, t. ház, még egy érdekes kimutatás, a mely az operaházra vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Az operaház egyetlenegy előadása 7594 koronába kerül. Szemben ezzel . január 22-én, kedden. 2656 korona az összes bevétel, a bevétel tehát még egy harmadrészét sem fedezi az egyes előadások költségeinek. Nézzük azonban ugyanazokat a tételeket, a melyeket a nemzeti színházra vonatkozólag felolvastam. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : 1892-ben az operaháznál mutatkozott 35.507 korona, 1893-ban 20.140, 1894-ben 77.726 korona, 1895-ben 58.841 korona hiány. Méltóztassék már most ezzel szemben figyelembe venni, hogy milyen különbség mutatkozik azokban az években, a mikor gróf Keglevich az intendatúrát átvette. (Halljuk! Halljak ,') 1895-ben mutatkozott 58.000 korona kiány. Már 1896-ban 81.000, 1898-ban 96.000 korona a hiány, a következő 1899. évben pedig 113.000 korona. Vegyük már most az operánál a felszereléseket ós beruházásokat, talán erre adták ki azt-a sok költséget? (Halljuk! Halljuk!) 1889-ben 111.000 koronát fordítottak beruházásokra. Azután jön 96.000, 81.000, 71.000 korona felszerelésre. 1897-ben 92.000 korona fordíttatott beruházásokra. A következő évben 85.000. tehát 9000-rel kevesebb, mint 1894-ben és 1899-ben; a, mikor pedig a legnagyobb, vagyis 113.000 korona volt a hiány, az összes beruházásokra csak 49.000 koronát fordítottak. (Mozgás a szélső baloldalán.) Hát, t. képviselőház, ott oly pazarlás folyhat, a minőt semmiféle kimutatásokkal kimagyarázni nem lehet, és minthogy nem merem kétségbe vonni, hogy gróf Keglevich^ István a leghűségesebben sáfárkodik a reábízott állami vagyonnal, csakis a, miniszterelnök úr ismert ügyességétől várhatom annak a megmagyarázását, hogy hova lett az a rengeteg sok pénz, mert sem a személyzet fizetésében, sem felszerelésben, sem sehol annak nyomát találni nem lehet, hogy hova lettek ezen horribilis öszszegek ? Én felszólalásomban tisztán ezen intézet két pénzügyi adataira szorítkoztam, mert azt hallottam mindig, hogy intendást máskép megbuktatni nem lehet, mintha beigazoljuk azt, hogy sokba kerül az országnak. Gróf Keglevich Istvánról pedig különösen hallottam azt, hogy őt eltávolítani egyáltalában csak úgy lehet, hogy ha bebizonyítjuk azt, hogy annyiba kerül az államháztartásnak ez a köztisztviselő, hogy azt a mi nyomorúságos pénzügyi viszonyaink meg nem bírják, (llozgús jobbfelöl.) Én tehát ez okból hoztam fel a t. miniszterelnök úrnak ezeket az adatokat, a melyeket ő is bizonyára nagyon jól ismer, hogy czáfolja meg azokat velem szemben, ha azok fenn nem állanak és ezzel megczáfolja egyszersmind az operának és nemzeti színháznak hivatalos kimutatását is, vagy pedig ismerje be, hogy gróf Keglevich