Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-641

190 ftll. országos ülés 1901. január 22-én, kedden. Ha a t. intendáns úr elfeledkezett arról, jó lesz figyelmeztetni, hogy ez nem családi domínium, jó lesz figyelmeztetni, hogy a,zzal a gőggel, melylyel a magyar építészekkel és a magyar művészek küldöttségével beszél, ennek a színháznak kérdésében beszélni nem szabad, (igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) Jó lesz figyelmeztetni a t. intendáns urat, hogy az a terv, hogy német tervek alapján építteti fel a magyar nemzeti színházat, erkölcsi lehetetlenség, ós ha a t. intendáns úr azt nem értette meg, tudtára, kell adni. hogy ezek után csak egy teendője van : a lemondás. (Éléni- helyeslés a szélső baloldalon.) Pichler Győző: Mondjon le! (Derültség.) Rátkay László: Nem mondhatnám azt sem, hogy meg volnék elégedve avval a színészettel is, mely a nemzeti színház színpadán ma dívik. Nem tartom idevalónak ós nem is fogom részletezni ezt a kérdést, csak figyelmeztetni akarom a nemzeti színház művészgárdáját, hogy gondoljon a múltra, melyben a nemzeti színház szinpaxlát azok avatták fel, a kiknek homlokán ott volt a zseni ós a művészet csókja, de kezükben koldusbot volt. Ma már nem kell koldusbotot togniok, de lígy veszem észre, hogy a múlt emlékezetéről a hazaszeretet forróságáról megfeledkeznek. Valóságos csipongás vau ott sokszor, midőn művészi dinasztiák nem azért versengenek, hogy a nagy ós nemesnek minél nagyobb papjai ós papnői legyenek, hanem mentől több fizetést szerezzenek. Nem mondhatnám azt sem, hogy meg volnék elégedve azzal a művészi színvonallal, melyet a nemzeti színház felmutat. A nemzeti színháztól épen az a szentséges hagyomány, mely minden porszemhez oda van kötve, megköveteli, hogy ne csak örök mécsese legyen a hazaszeretetnek, hanem oltára is a magyar nyelvnek. Micsoda nyelv az, a mely ott hangzik és micsoda darabok, melyek igen sokszor ott előadatnak! A nemzeti színháznak nem az a hivatása, hogy versenyt fusson a többi színházzal, mely elég gyengének találja a mai közönséget arra, hog}- a. külföldről behozott fényes szemetet vigye elébe a színpadra! De ha ebbe nekünk országgyűlésnek beszólásunk nincs is, ne kövesse a nemzeti színház a többi színházat, mert sohasem szabad felednie, hogy mi az ő hivatása, ós ha ezt nem tudja elérni azért, mert kevés a megszavazott összeg, tessék a belügyminiszternek vagy az intendánsnak előállani és azt mondani, hogy nem tudom a fenségesnek megőrzését biztosítani, ha több segélyt nem kapok, ós bizonyára lesz annyi érdem ós hazafiság a képviselőházban, hogy azt a segélyt felemelje. Ép ily felesleges, hogy szóba hozzam a vidéki színészet kérdését, mert semmi reménységem sincs arra, hogy ez valahára megoldassák. Pedig ez a képviselőház ezzel a kérdéssel már foglalkozott; van egy határozata, melyben utasítja a belügyminisztert, hogy a vidéki színészet rendezéséről tegyen jelentést és adja, azt elő a képviselőháznak. Már tavaly említettem, hogy ha a vidéki színészeket nem tekintjük egyébnek, mint lótó-futó komédiásoknak, akkor nagyon helyesen járunk el, ha nem adunk a segítségükre egy garast sem: de ha nem feledkezünk meg arról, hogy a, vidéki színészet még mindig nemcsak művelődési tényező, hanem egyúttal hazafias tényező Magyarországon, akkor valóságos szégj'bn úgy a minisztériumra, mint a képviselőházra nézve, a hogyan a vidéki színészet kérdésével elbánik. Hogy a, »tessók-lássók« meglegyen, minden évben hivnak össze bizottságot, most is nem régen egy anketszerű tanácskozás volt a belügyminisztériumban arról, hogy a vidéki színészet hogyan legyen rendezve. Én a t. belügyminiszter urat felvilágosíthatom, hogy valóságos könyvtár van már arról, hogyan legyen rendezve, mindenféle rendszer egész tisztára ki van már dolgozva, csak egy kell oda: pénz. Ha ezt a pénzbeli segedelmet nem adja meg a belügyminiszter úr, és nem jön ide a képviselőházba egy oly költségvetéssel, hogy a pénzbeli segély meglegyen, minden anketirozás és gyülekezés hasznavehetetlen és czólra nem vezet. Am a, vidéki színészet kérdésében még egyre felhívom a t. belügyminiszter úr figyelmét. Tudja a képviselőház, hogy Nagyszebenben mi történt ? Nagyszebenben nem engedték meg az Urániának, hogy a darabot a magyarázat magyarul kísérje. Én azt hittem, hogy a mint Magyarországon meghallják, hogy a magyar nyelv miként lett ott megbántva, — mert hogy ha a zászló látható méltósága a nemzetnek, a, magyar nyelv hallható méltósága a, nemzetnek — (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) Nagyszebennek két országgyűlési képviselője közül akár az egyik, akár a másik, vagy ha nem teszi a nagyszebeni képviselő, tisztelt szász képviselőtársaink közül | a ki jelen volt, fel fog állani és azt fogja mondani: sajnáljuk, hogy a magyar nemzet és a magyar nyelv méltósága Nagyszebenben meg lett sértve! Mellékes dolog, hogy kis gyermekek, felnőttek vagy bárki követte el a sértést, mi igyekezni fogunk, hogy ez a sértés mentül előbb orvosolta'ssék. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldaloii.) Ha ezt nem tették t. szász képviselőtársaink, elvártam volna, hogy feláll a magyar belügyminiszter — mert a ma-