Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-641

641. országos illés 1901. január 22-én, kedden. 189 Minden szakértő ember tisztában van ezzel az érveléssel. Hogy mégis felszólalok, annak másik indoka a legutóbb történtek alkalmából származik. A nemzeti színházat és az operát az intendáns vezeti. Mi ez az intendáns? Kerestem, hogy minő hivatása van az intendánsnak, kerestem az 1883. évi törvényben, mely az állami tisztviselők minősítéséről szól, hogy erre az állásra kell-e valami minősítés. Azt láttam, hogy nem kell. Ez is olyan állás Magyarországon,, a melyről azt mondják, hogy reászületik az ember. Csakhogy a reászületés megvan ugyan, de ügy látszik, a belügyminiszter urak nem tudják megtalálni a sok közül azt, hogy ki született reá, és azért évtizedeken át az intendánsi állásra — tisztelet a kivételeknek — nem oda vak) embert alkalmaznak. A tapasztaltak álapján úgy veszem észre, hogy két nemleges feltétel kívántatik meg erre az állásra. Az egyik az, hogy az úgynevezett tapintatosság ne legyen meg benne ; a másik feltétel pedig az, hogy semmiféle hazafias felbuzdulás, hazafias melegség ne férkőzzék hozzá és hogy az illető ezektől a baczillusoktól mentes legyen. (Úgy van.' Úgy van! a szélső baloldalon.) Az opera élén tehát az intendáns áll. Ismételten kifejeztem már, hogy az operaszínházát Magyarországon feleslegesnek tartom. Ha elérné ezólját ós teljesítené feladatát, hogy a magyar zenének lenne megalkotója, akkor igenis hefyén volna az opera. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De évek során át való tapasztalataim azt mutatják, hogy az opera épen ebben a tekintetben nem felel meg hivatásának, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogy az nem egyéb ma is, mint melegágya a mindenféle nemzetiségből idefutott és idehozott énekeseknek és olyan előadásoknak vagyunk tanúi, a mit a világon sehol sem tűrnének meg, hogy ott mindenféle nyelven énekelnek, csak magyarul nem. Az az ország, t. ház, a melynek nincsenek óvodái, a melynek nincsenek iskolái, az az ország, a mely tanítóinak 300 forintban állapítja meg a fizetési minimumát, az az ország az ily fényűzési czikkekre nem dobhat ki ezreket. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Nem is időzöm tovább az operaház kérdésénél, úgy- is látom, hogy hiába való lenne ; felszólalhatunk ellene, de azért mindig meglesz; nyugodjunk bele ebbe a változhatatlan sorsba. Kubik Béla: Kell a nagyuraknak ! Rátkay László: De itt van a nemzetiszínház kérdése. A legutóbb történtek szükségessé teszik, hogy kissé tisztázzuk ezt a kérdést. Ismételten ós ismételten elolvastam a nemzeti színház keletkezésének történetét. Nem szabad azt elfelejteni. Ha hozzáállunk a bölcsőhöz, a meljdjen először ringatták a nemzeti színház építésének eszméjét, akkor arezunk egyik részét kiveri a hazafiúi öröm, másrészről azonban kiveri a szógyen érzetének a pirossága. Ilyen nemzet, mint a magyar nemzet, nincs több a világon; gyönyörű példáját adja a hazaszeretet forróságának, de egyben szégyenítő példáját a türelmességnek, a bárgyxíságnak. Volt-e főváros a világon, M melyikben oly helyzet lehetett volna, mint a minő volt a nemzeti színház építésének kérdésében Magyarországon, Budapesten ? A német színház akkor már felépült és oda. írták a homlokzatára, hogy » National Theater<<, a mikor a hazafiak még csak gondolkoztak azon, vájjon a magyar színészetnek lehetne-e Budapesten állandó épületet emelni? A nemzeti színház kérdésével többszörösen foglalkoztak a képviselőház, a karok és rendek gyűlései. A nemzeti színház telke magánosok adománya. A nemzeti színházat adakozásokból ős a törvényhozás által adott jíénzből építették fel. A nemzeti színház minden porszemében, minden atomjában ott van oly férfiak hazaszeretete, mint például Földváry Gábor volt. A nemzeti színházban egyetlen garasa sincs az úgynevezett magas kormányoknak és nincs magának a királyi háznak sem. Mégis mit tapasztalunk ? És ez a főoka annak, amiért fel kellett szólalnom. Azt tapasztaljuk, hogy a nemzeti színházat átjátszták egészen királyi színház formának! Hiszen csak egy-két példát kell a múltból felhoznom. Nemcsak építkezésében volt ez magyar. Hiszen a nemzeti színház szinpa,dán folyt le a. márczius 15-ének gyönyörűséges estéje. Megemlékezett-e a nemzeti színház márczius 15-ről? Vagy ott van Kossuth Lajos temetése? Nem járta-e át a fájdalom az egész országot? Mi történt a nemzeti színháznál ? Tudomást sem akartak venni róla. Ezt, t. ház, nem lehet tovább tűrni. A magyar törvény, az 1836-iki és 1844-iki, kimondotta, hogy a magyar nemzeti színház a magyarságnak, a magyar hazaszeretetnek és a magyar művelődésnek színháza, ; kimondotta, hogy a színház a magyar nemzet és becsület védpajzsa alá helyeztetik, ott van és ott kell lennie ma is. ós nem lehet tűrni azt, a mi az utóbbi időben törtónt, hogy az intendáns elhatározta, hogy német terveket fog készíttetni és német tervek szerint fogja építtetni a magyar nemzeti színházat. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.)