Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-641

Ö41. rsz&gos ülés ISKíl. január 22-én, kedden. 179 évi költségvetésének (írom. 921) folytatólagos tárgyalása. És pedig a dologi kiadások tétele. Dedovics György jegyző (olvassa) • Dologi kiadások 1,059.617 korona. Lukáts Gyula jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! Engedelmet kérek a t. háztól, hogy mivel a házszabályok nem adtak nekem alkalmat arra, hogy a t. miniszterelnök úrnak a beszédemre adott válaszára reflektáljak, felhasználjam most erre az első alkalmat. Rendkívül csekély mértékben veszem igénybe a t. ház figyelmét, annyival is inkább, mert a múltkor abban a: szerencsében részesültem, hogy a t. ház figyelmével kitüntetett. Nem a személyi helyreigazítás szüksége, inkább a- tárgy fontossága az, a mely arra késztet. hog}

7 a t. miniszter úrnak beszédemre vonatkozó válaszában foglalt néhány állítást a magam részéről helyreigazítsak. A. t. miniszterelnök úr a parlamenti reform tárgyában mondott beszédemre vonatkozólag azt mondotta, hogy ő kísérletezni nem akar. mert Magyarországot nem tartja oly erősnek, mint a milyen például Francziaország volt, a mely ezen a téren megengedhetett magának kísérleteket. Én, t. ház, teljes mértékben aláírom a t. miniszterelnök urnak e szavait, de távol állott tőlem az a gondolat, hogy őt a parlamenti reform és alkotmányunk helyreigazítása tekintetében kísérletek megtételére hívjam fel. Igenis, az alkotmány egj" örökké élő intézmény, a melyben azonban hézagok, visszaesések, sőt pusztítások is állhatnak elő, ós ezen a téren minden kormánynak, minden parlamentnek ébren kell lennie, hogy a hiányokat kijavítsa és a veszélyeket elhárítsa,. Épen Francziaország példája, a melyre hivatkoztam, mutatja, hogy nem kísérletezés történt, ha>nem midőn egy nagy áramlat fenyegette az állam életét, azok, a kik az alkotmányos életnek és a parlamentnek élén állottak, ez ellen az áramlat ellen mentő eszközöket alkalmaztak, mert mindennél jobban óvták az alkotmányosságot és a parlamentarizmust. Nálunk sem lehet hinni, t. miniszterelnök úr, hogy ha ön csinálja a parlamenti reformot, vagy akármely más kormány, hogy az örök arkánum lesz. Az a reform, a melyet ötven évvel ezelőtt csináltunk, helyes, jó volt az akkori viszonyokhoz képest; ma értékét vesztette, annyi idő múlva leszállott az értéke, és most újabb segélyre, líjabb orvosszerekre van szükség. A t. miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a kúriai bíráskodás behozatala után várjuk meg az eredményt, és majd azután, talán nyolcz óv múlva, fogjuk a bajokat orvosolni. Senkisem állítja azt, hogy a kúriai bíráskodás ne volna, legalább a mi felfogásunk szerint, bizonyos bajokra nézve orvosszer. Mondottuk, hogy magának a parlamentnek bíráskodási joga a mostani rendszer mellett teljesen czélt tévesztett és értéktelen eljárás; kértük tehát, hogy a kúriára ruháztassók a bíráskodás. Ezt visszacsinálni senkisem kívánja. De ez a bajoknak csak egy részét orvosolja. Ez nem érinti azoknak a kérdéseknek sorozatát, a mely kérdések a parlamenti reformmal összefüggésben vannak. Hogy talál a t. miniszterelnök úr kauzális összefüggést a kúriai bíráskodás és e sok más égető kórdós között? Széll Kálmán miniszterelnök: A visszaélések megszüntetése! Holló Lajos: Azt méltóztatott mondani, hogy bevárjuk a fejleményeket, a törvénynek érvónvesülésót az életben, és ha hiányok mutatkoznak, akkor — ha ideje eljön — megfogjuk csinálni a parlamenti reformot. A kúriai bíráskodás azonban nem érinti a leglényegesebb kórdóseket. nem érinti például a községenként való szavazást. Mi összefüggésben van a kúriai bíráskodás azzal, hogy a mai rendszer mellett a választók ezreit és ezreit a tűzhelyüktől távol eső vidékekre kényszerítjük, hogj

T valósággal — a mint beszédemben hangoztattam — büntetésszámba megy a választói jog gyakorlata ? Ezt a kúriai bíráskodás nem orvosolja! A titkos szavazási'ól a t. miniszterelnök úr azt mondotta,, hogy nem tartja Magyarországon megfelelőnek, holott más művelt nemzeteknél, a, franczia és angol nemzetnél és máshol is teljes mértékben bevált, mert nem áll másból, mint hogy annak a hivatal vezetőnek teljes mórtékben megtiltassék az, hogy azt a zárt czódulát, melyet kezébe adnak, felbontsa ós ellenőrizze, hogy a választó kire adta, szavazatát. A titkos szavazás kérdése tehát a kúriai bíráskodással abszolúte nem áll összefüggésben. Tovább menve, a czenzus is, a, melynek aránytalanságát az élet különböző viszonyaihoz a miniszterelnök úr elismerte, teljesen független a, kúriai bíráskodási törvénytől. A miniszterelnök úr azt mondja, — és talán itt van az ő fejtegetéseinek alapja és itt csúcsosodnak ki az ő ellenvetései, — hogy mindezen kérdések lehetnek helyesek, a parlamenti reform is jó és egészséges dolog, de nem tartja, a kérdést érettnek, nem tekinti olyannak, mely a parlamentnek sürgős feladatai közé tartozik. Hogy mi érett ós mi nem, az teljesen szubjektív felfogás; mert lehet valamely kórdós az ország viszonyai szempontjából teljes mértékben érett, és lehet egy kormánynak felfogása vagy helyzete szempontjából még meg nem érett az eldöntésre. 23*