Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-640

644). országos ülés Í901. január Síi-én, hétfőn. 175 rói szervezettel ós az igazságszolgáltatással meg vannak elégedve. ISíem volt az sötétbe ugrás akkor, és remélem, hogy nem sötétbe való ugrás most sem. De beszéljünk a kinevezési rendszerről majd akkor, midőn ez a reform itt lesz a ház előtt. Hanem nekem az a meggyőződésem, hogy kinevezés nélkül vagy államosítás nélkül jobb, ha hozzá se nyulunk a mostani közigazgatási szervezethez. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert a nélkül sem stabilitást, — mert a tisztiselőknek nem tudunk biztosított jövőt adni, — sem olcsó, jó, gyors és tisztességes, becsületes közigazgatást és olyant, a, melyben a magyar államnak nemcsak közigazgatási érdekei, hanem a magyar államnak politikája és a magyar államnak nemzeti érdeke meg legyen védve, csinálni nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De többet most erről a kérdésről nem szólok. A t. képviselő úr kifogásolja, hogy a brassói főispán installácziójánál egy brassóinegyei bizottsági tag (Halljuk! Halljuk íj németül tartott üdvözlő beszédet, és ebből arra a, következtetésre jut, hogy íme, a nemzetiségek most már máskép beszélnek, mint előbb és itt dekadenczia állott elő. Én már nagyon sokszor megvitattam ezt a kérdést azokon a padokon ülő t. képviselő úrral szemben, ós bebizonyítottam, hogy a magyar állameszme és a. magyar nemzetiségi politika okos és helyes felfogásában senkinek semmit nem engedek. Hogy mi az én politikáin, azt kifejtettem többször, ebbe most nem megyek bele. Csak arra. a tényre szorítkozom, hogy a- mi most történt Brassómegyében, az eddig is megtörtént, valahány főispánja instelláltatott, sőt most még kevesebb törtónt. (Halljak! Halljuk!) A brassói főispán magyarul tartotta beszédét, ós Brassómegye adminisztratív ós hivatalos személyzetéből senki sem szólt; egy bizottsági tag üdvözölte őt németül; azt a jogát pedig egy bizottsági tagnak elvenni nem lehet, mert a törvény garantirozza. Sőt eddig az-történt, hogy felelt néhány rövid német szóval is — még a magyaron kivííl — a főispán; most az sem történt, mert a törvényhatósági teremben a főispán a magyar állani hivatalos nyelvén, az állam nyelvén kívül más nyelven nem beszélt. (Helyeslés és tetszés.) így áll a tényállás és e szerint méltóztassék gróf Lázár István korrektségét, hazafiságát és magyarságát megítélni. (Általános helyeslés.) ' A t. képviselő úr rám akarja czitálni Deák' Ferenezet, annak ellenében, hogy én szerinte retrográd irányban haladok, a mikor az általános szavazati jog ellen vagyok. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő úr nem volt szerencsés czitátumával, mert a mit ö felolvasott, abban egy betű sincs az általános szavazati jogról, abban egyszerűen válasz van Deák Ferencz részéről, a melyet egyik kerületi ülésben adott azoknak, a kik a negyed telek helyett a féltelket akarták ; válaszolt a- főrendiházi tagoknak kívánsága ellen: a mennyiben a főrendiház tagjai nem akartak a féltelekből engedni. Akkor argumentált a negyedtelek mellett, mint szélesebb, nagyobb bázis mellett, mint a, jogegyenlőségnek jobban megfelelő alap mellett, de nem argumentált az általános szavazati jog mellett. Én, a ki azt mondom, hogy a jog kiterjesztése alapján állok; én, a ki azt mondom, hogy a negyedrészt meghaladó nagyobb számmal növelte ez a rezsim, ós növelték azok az elvek, a melyek itt hirdettettek és az azok alapján tett rendelkezések a választók számát a, múlt évben, mert körülbelül egy millióra növekedett ez a szám: én, a ki azt mondom, hogy az arányosításnak és czenzus egyenlősítésének kérdését a jogok kiterjesztésének alapján kell megoldani annak idején: vájjon én más állásponton vagyok? Egyenesen ugyanazon az állásponton vagyok, attól nem térek el, ha a t. képviselő urak propoziczióját, a, melyet oly nagy és eloquens módon, mint panaczeát hirdetnek, az általános szavazati jogot nem is fogadom el semmi körülmények közt, mert az adott viszonyok közt nem tartanám helyesnek. (Elénk helyeslés jobbról.) Époly kevéssé volt szerencsés a t. képviselő úr ebben, a mint nem volt szerencsés a magam beszédének czitálásával sem, mert a t. kép viselő úrnak rám méltóztatott fogni, hogy azt mondtam az általános szava,zati jogról ós azokról, a kik azt követelik, hogy könnj^ehnűen járnak el. Bocsánatot kérek, ezt nem mondtam. Azt mondtam. — semmivel sem többet ós semmivel sem kevesebbet, — hogy odáig menni nem akarok, mert azt tartom -erről, hogy az mégis oly kísérlet lenne, melyet az ország nagy politikai, állami, szocziális és kulturális tekinteteinek latbavetésóvel az országra nézve veszedelmesnek tartok, vagyis olyannak, mit nem proponálok ; dekönynyelműségről azok részéről, a kik ezt kívánják, nem szóltam egy szót sem. Még egyetlen egy utolsó szót mondok ós ezt Polónyi Géza képviselő úr beszédének egyik passzusa juttatja eszembe, de Szalay Károly t. képviselő úr beszéde is, ki szememre vetette, hogy én az egyszerűsítés dolgában is helytelenül jártam el. Polónyi Géza képviselő úr ajánlja nekem, a cheque és clearing-rendszert és Szalay Károly képviselő úr azt mondja, hogy helytelenül jártam el a közigazgatás egyszerűsítése körül, mert a helyett, hogy kér-