Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-640

országos ülés 1901. január 21-én, hétfőn. 167 ez a megváltás? A fővárosnak volt egy szerződése, illetőleg egyezsége a lánczhid-társulattal, a melynek értelmében a lánczbid-társulat köteles volt évenként 24.000 forintot fizetni kamat fejében, ós a konczesszió lejárta után 1931-ben' köteles lett volna a tőkét, 400.000 forintot kifizetni. S mit csinált a fővárossal az állani ? Azon a réven, hogy megváltatik a lánczhid — mert mindenki azt hitte, hogy az az Ígéret fog teljesülni, hogy a lánczhidon majd ingyenes lesz a közlekedés — rávették a fővárost úgy, hogy azt mondták neki: a 400.000 forintodat majd meg fogod kapni 1931ben, de mondj le azon évenkénti 24.000 forintról, a mely neked jár. Az 1870 : XXX. törvónyczikk a t. belügyminiszter urat ki fogja oktatni az iránt, hogy a fővárost tényleg lemondatták arról a 24.000 forintról, a mi röviden és magyarul a fináncz-kalendárium szerint annyit jelent, hogy 1870—1931-ig számított 61 esztendő alatt 400.000 forint, a melyet a főváros majd 1931-ben fog megkapni, az által, hogy az évenkénti 24.000 forintot a város elengedte, több, mint hatszor amortizálva lesz. (Ügy van a szélső baloldalon.) Hát ez egyenes becsapás, t. ház; (Elénk derültség a szélső baloldalon.) a mai világban nagykorú emberekkel már nem lehet ilyen üzletet csinálni. Hogy én - beleegyezzem abba. hogy évenkénti 24.000 forintot elengedjek, annak fejében, hogy 61 esztejxdő múlva majd 400.000 forintot kapok? Hiszen nem kell egyebet tennem, minthogy azt a 24.000 forintot egyszerűen takarékpénztárba helyezem, ós az nekem 61 esztendő múlva hatszor annyi tőkét hoz. Ez tiszta mulatság, t. ház. De ilyen dolgok in abundanczia vannak a t. kormány nagyfokú jóindulatának teljes bizonyítékául. De, t. ház, van egy dolog, a mely a legközelebbi múltban történt. Itt van példának okáért az, hogy megállapíttatik a katonaságnak lakbére; megállapíttatik városok szerint, mert méltóztatik tudni, hogy ez bizonyos klasszifikáczió szerint történik. Most miként áll a dolog ? Mit kapnak Bécsben a katonatisztek a hadikormányzat javaslata szerint, és mit kapnak Budapesten? Itt van kezemben a kimutatás. Egy tábornagy lakásbére Budapesten 55ÓÖ korona, Bécsben 6752 korona, egy táborszernagyé 5044 korona Budapesten és Bécsben 5224 korona, egy ezredes vagy vezérőrnagyé Budapesten 3576 korona- és Bécsben 4100 korona. Röviden szólva mintegy 20°/o differenczia van Bécs és Budapest között a katonaság lakbére szempontjából. Mit gondol a t. miniszter úr, jogosított ez a különbség? lehetséges-e ekkora, különbözet a lakbér szempontjából Bécs ós Budapest között? A ki a viszonyokat csak megközelítőleg ismeri, az elmehet esetleg Bécsnek javára tíz perezentig való lakbérkülönbözetig', ele még odáig sem voina szabad igazságos politika mellett elmenni, mert nem szabad és nem lehet Bécset favorizálni a tekintetben, hogy ott a lakások ennyivel drágábbak lehessenek, de különben is nem drágábbak, mint Budapesten. De, t. képviselő urak, miután a kereskedelemügyi miniszter úrhoz is szerencsém van, róla is meg kell, hogy emlékezzem. Mert azokon a dolgokon kivűl, a miket a főváros államilag átruházott hatáskörben kell, hogy teljesítsen, tapasztalunk más téren is mostoha elbánást. A t. kereskedelemügyi miniszter úr úgy tudom, hogy bir érzékkel — ós jogom van feltenni, bir jóindulattal is — a főváros érdekei iránt, hiszen hosszú időkön át tiszteletreméltó tagtársunk volt a főváros közgyűlésén. Es mégis mióta a t. kereskedelemügyi miniszter úr elfoglalta helyét, a merre csak megjelenik, Aradon, Temesvárott stb. mindenhol hirdeti a deczentrálizáczió politikáját. Semmi kifogásunk sincsen ellene. Legyen is deczentrálizáczió, ha van mit deczentrálizálni. De lehet-e azt a deczentralizácziót helyesnek tartani, a melyet a következő tényekben látunk. (Halljuk! Halljuk!) Csinált például tarifát szilvára és lekvárra. A régebbi tarifa lehetővé tette azt, hogy Szerbiából ós Boszniából a szilva ós hasonnemű termékek Budapest piaczán vásároltassanak és adassanak el. 0 megcsinált egy tarifát, a melylyel lehetségessé válik az, hogy a Prágából való direkt megrendelés olcsóbba kerül, lekvár és szilvára nézve, mint hogyha innen Budaj^estről rendelnék meg. A t. kereskedelemügyi miniszter úr közegei a gabona és liszt tekintetében csináltak olyan tarifa -differencziákat a fiumei reláczióban, hogy kénytelenek voltak a kereskedők külön deputáczióval járulni a t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy mesterségesen eltereljék a fővárostól a gabona és a liszt forgalmát, úgy, hogy a fővárosnak kövezetvárnja veszélyeztetve volt ezen intézkedés által. Példának okáért még egy dolgot hozok fel, a mely csekélységnek látszik, de a mely mégis jelentős. Megnyitják például a suránvi vasutat Nyitra felé. Nagy eredménynek gondolta mindenki és csodálatos módon azt senkisem veszi észre, mert azzal senkisem törődik, hogy ennek a vasútnak megnyitása, is a forgalmat Bécs javára és a főváros hátrányára mozdítja elő. Hogyan? Úgy, hogy csinálnak egy menetrendet, hogy az az ember, a ki Xyitráröl jön Budapestre, vagy Budapestről megy Nyitrára, kénytelen két ós fél, illetőleg három ós fél órát Érsekújváron ácsorogni, a ki pedig