Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-640

158 (540. országos ülés 1901. január Sí-én, hétfőn. aktuálisnak tartaná ; (Derültség a szélső balohMm.) de a mikor ő volt miniszterelnök, magára nézve nem tartotta volna ezt aktuálisnak; a mostani miniszterelnök úr pedig magára nézve nem tartja ezt aktuálisnak. A mindenkor jövendő miniszterelnökök természetesen ujabban nem fogják ezt aktuálisnak tekinteni, mert hiszen abból a nagy beszédből, a mely elemeiben is, összetételeiben is nagy igazságokat tartalmazott, a melyet Holló Lajos t. barátomtól hallottunk, egy kétségtelen igazság domborodik ki, a melyet matemathikai bizonyossággal lehet í'elállítni, ós ez az, hogy a mai választási rendszer mellett, a mellett a 8, vagy 900.000 választó mellett, a kik ma az urnához járulnak, hogy Magyarország' képviselőházába megbízottaikat beküldjék, nincs a világnak olyan bármiféleképen szervezett ellenzéke, a mely akár tisztességes, akár tisztességtelen eszközökkel többségre jutni képes lenne, (ügy van! a szélső baloldalon.) Én nem akarom újra reprodukálni azokat az érveket, a melyeket Holló Lajos t. barátom elmondott, de akár bizalmasan, akár nyilvánosan hajlandó vagyok bármely pillanatban a, statisztikából kimutatni a t. miniszterelnök úrnak, hogy az egyszerűen fizikai és matemathikai lehetetlenség, hogy nemcsak ez az ellenzék, de egyáltalában bármelyik ellenzéki pártja ennek az országnak a mai választói séma és czenzus mellett többséget nyerhessen el. A beati possidentes elvénél fogva rettentő kellemesen hangzik az a t. szabadelvűpárti képviselő urak számára, hogy nem tartják aktuálisnak ennek a magukra, nézve nagyon kellemes helyzetnek megbolygatását. De bocsánatot kérek, hogy Magyarország jövendője — én nem beszélek öt vagy tíz esztendőről szóló jövendőről, hanem beszéljünk századokra szóló jövendőről, •— ahhoz legyen nőve, hogy a t. szabadelvű párt monojjoliumot gyakoroljon a választói jognak ilyen módon való fentartásában, ez egy érvvel több arra, t. miniszterelnök úr, hogy az a reform aktuálisnak tekintessék, mert a pártmonopolimmiak biztosítása soha sehol e világon nem volt alkotmányjogi, még kevésbé nemzeti feladat. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindazokhoz az érvekhez tehát, a melyeket hallottunk, hogy a közvéleménynek egészséges átalakulása ós a parlamentijén eszmék körüli harczoknak kifejlóse lehetővé tétessék, feltétlenül szükséges, hogy az alkotmány sánezaiba bevonassanak azok is, a kik emberek és semmiféle okból nem szolgáltak rá, hogy a hatalmi monopólium révén embertársaik őket jogaiktól megfoszszák, midőn pedig a kötelességekből bőven kijuttatják osztályrészeiket. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Utóvégre ón szívesen számolok azzal a tényezővel, hogy ez a dolog ma a theoretikus vitatkozás terén mozog, de tiszta és világos, hogy az elveket meg kell vitatni, hogy azok a gyakorlati életbe a jövőre átszürädhessenek és átmehessenek, és ón bizom is benne, hogy a magyar nemzet egészséges közvéleménye rá fog zúdulni arra a kormányrendszerre és rá fog tehénkedni arra a miniszterelnökre, a ki nem akarja aktuálisnak tekinteni azt, a mit maga is helyesnek tart. Ez elől hosszabb időre elzárkózni teljes lehetetlenség. Már most, t. képviselőház, midőn én ismételten kifejeztem az általános szavazati jogra vonatkozó álláspontomat, nem akarok ma újból hosszasabban terhükre lenni azon érveknek elősorolásával. Néhány dolgot azonban nemcsak a t. többségnek, de mélyen tisztelt politikai barátaimnak ós elvtársaimnak is szives figyelmébe akarok ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik dolog az, t. képviselőház, hogy még az általános szavazati jognál is fölülállónak és magasabbnak tartom a parlamenti reformnak azt az alapelvet képező kérdését, hogy a jövendő alkotmányai miként oldják meg az igazi nemzeti képviseletnek a kérdését. T. uraim! A többségi elven nyugvó alkotmány tulaj donképen nem egyéb mint fikczió, egy messze századokból átháramlott tradiczió, a mely elhiteti velünk azt, hogy a nemzeti képviselet a. többségi elv alapján, a többség választójogán nyugszik. Pedig ez egy hamis ós magában véve. alapjában téves felfogás. Gyakorlatilag, t. képviselőház, semmivel sem lehet ezt eklatánsabban megmagyarázni,mintha a példát így állítom fel: Egy választókerületben van 6000 választó: a, képviselőválasztásnál 2999 szavaz X-re, 3000 pedig Y-ra. Már most egy szavazattal kap az illető képviselő több szavazatot, mint kapott az a másik, a ki kisebbségben maradt. Azt mondják, ez a kerületnek a képviselője és a többségi elv alapján annak a kerületnek a nevében nyilatkozik. Pedig matemathikai igazság, hogy ez tulajdonképen csak annak az egy embernek a képviselője, a ki a többséget adta azzal az egy szavazattal. Ez tehát egy alkotmányjogi fikczió. A jövendő alkotmányoknak, t. képviselőház, ós a parlament reformjának úgy kell berendezve lenni, hogy nem a többségi képviselet elvi alapján egy meghamisított organizmus működjék, hanem képviselve legyen a nemzet a maga egészében; tehát képviselve legyen a kisebbség is. Ennek pedig megvan a maga módja; nem is új arkanum ez, t. barátom