Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-640
640. országos Ülés 1901 . január 21-én, hétfőn. 159 Kossuth Ferencz, úgy látom, emlékszik is rá, Olaszországban meg is próbálták ezt a rendszert ós pedig nem is sikertelenül, a kisebbségi képviselet biztosítását. Gyakorlatban miként érvényesül ez a dolog? Egyszerűen a tény az, hogy — nevezzük lajstromos szavazásnak, vagy tömeges szavazásnak, példával könnyen illusztrálható — a választókerületek nem egy képviselőt választanak, lianem egy-egy választójoggal biró organizmus, egy-egy kerület szavaz 3, 6, 9 vagy 12 képviselőre. A. hárommal való példa, egyszerűen megvilágítja a kérdést. Ha egy választókerület három képviselőt küld az országgyűlésre, abból azonban minden választó csak kettőre szavazhat, akkor bejön kettő a többség képviselőjeként, egy pedig bejön a kisebbség képviselőjeként, mert igen természetes, hogy mindegyik más kettőre szavazván, bejön a kisebbségnek képviselője is. Ez adja meg azután, t. ház, a parlamentnek azt az igazi és morális erőt, hogy ott nem numerusként jelentkező égy szavazattöbbség alapján ülnek a, képviselők, hanem képviselve van a nemzetek kisebbsége is, képviselve van a jogosvilt ellenvélemény is, nem pedig úgy, mint a hogy például nálunk is van az angol szisztéma elfogadásával, hogy a választásnál kisebbségben maradt szaA T azók százezrei egyszerűen képviselet, szó ós befolyás nélkül maradnak a törvényhozásban. Azért vetem fel a-kérdést, mert a mikor theoretikus kérdések felett vitatkozunk, szükséges, hogy a parlamenti reformmal kapcsolatosan ez az elv is legalább mérlegelés és megfontolás tárgyát képezze. Az általános szavazati jogra vonatkozólag két kifogással találkozunk. Az egyik — erre csak röviden reflektálok, mert igazságát abszolúte el nem ismerem — az, hogy az általános szavazatjog behozatala a magyar államiságot veszélyeztetné azért, mert a nemzetiségek befolyását biztosítaná. (Zaj jobbfelöl.) Kérem, így nem lehet beszélni, ha folyton diskurálnak. (Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: Annyit megérdemel ez a thóma, t. képviselőtársaim, hogy legalább zavartalanul beszélhessünk róla. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk!) A kiket érdekel e kérdés és a kik ezt a nagy kérdést theoriáhan nem ismerik, azokat utalom a két, vagy három évvel ezelőtt Tibád Antal t. volt képviselőtársunk részéről a ^Magyarország* hasábjain közzétett hosszú czikksorozatra, a melyben igazán nagy tudományossággal ós a t. barátunkat jellemző igaz magyar hazafiérzettel adatokra támaszkodva, minden kétségen kivűl helyezi, hogy ez az aggodalom merőben jogosulatlan és téves. Különösen hangsúlyozom, hogy Tibád Antal volt képviselőtársunk az erdélyi viszonyokat talán ismeri legalább is ' annyira, mint bármelyike az erdélyi kópAÜselő uraknak, a kik folyton a házban ós a házon kivűl aggodalmaikat nyilvánítják az iránt, hogy a magyar államiság ezáltal veszélyeztetve lenne. De a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag rövid lehetek, t. ház, mert kijelentem, hogy a magam részéről a magyar parlamentben a nemzetiségi politikának pragmatikusabb, helyesebb, rövidebb ós elfogadhatóbb indokolását és körvonalozását, mint a melyet a t. miniszterelnök úrtól, gondolom, a tavalyi költségvetési tárgyalás alkalmával hallottunk, adni nem tudnám és én azt a politikai programmot, a melyet ezen kérdés tekintetében a,z igen tisztelt miniszterelnök úrtól hallottam, szó szerint aláírom: de azután hozzá kell tennem, hogy abba a programmba, a melyet a miniszterelnök úrtól hallottam, sehogy sem tudom beleilleszteni azt a törekvést, hogy a nemzetiségekkel szemben a jogfosztás elméletének alapjára álljunk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ilyen érvekkel tehát engem sohasem kapaczitálhatnak. Ugron Gábor: Helyes ! Csak ámítás! Polónyi Géza: A ki azt mondaná nekem, hogy a magyar államiság csak addig áll fenn. a míg mi a, nemzetiségeket megfosztjuk jogaiktól, az históriai falzümot mondana, (Úgy tan! a szélső baloldalon.) az azoknak a nemzetiségi lázítóknak és agitátoroknak adna igazat, a, kik ezt rólunk igaztalanul és gyalázatosan hirdetik. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a srélsó baloldalon.) De, t. képviselőház, gyakorlatilag véve a dolgot, ugyan mi különbség lenne a, között, ha egy román, egy oláh képviselő nem háromezer szavazattal megválasztva, jön a képviselőházba, hanem 15.000 szavazattal? Az a. képviselő ugyanaz a képviselő maradna akkor is, mint most. Az általános szavazati jog behozatalával a nemzetiségi kérdésnek semmiféle eltolása nem következhetik be becsületes meggvőződésem szerint. Mert mi a helvzet ma? A mi választási törvényünk szerint az erdélyi ós más magyarországi kópviselőválasztó-kerületekből, a hol a román, vagy .más nemzetiségű választók vannak többségben, ma, is küldhetnek nemzetiségi képviselőket. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Miért nem küldenek ? Nem azért, mintha, nem volna meg a választókerületben a többségük, hanem azért, mert egy hamis propagandának a szol-