Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-639
689. országos ülís 1901. szik, igen jól van ezekben a kérdésekben tájékozva,, a »Hazánk«, ezt a kérdést tegnapi számában fel nem vetette volna. Tartózkodtam volna e kérdéssel ma foglalkozni, nem azért, mintha nem volna, helyes, hogy vele foglalkozzunk, hanem azért, mert bizonyos mértékig talán, még időelőtti lett volna, ezeket a kérdéseket itt felemlíteni. Ma azonban, mikor már hirlapilag szellőztetve van egy eshetőség, s a mikor látom, hogy az Ausztriában jelentkező mozgalom kapcsolatos ezzel a kérdéssel, fel kell vetnünk ezt, a thémát is, habár én azt interpelláczióm tárgyává ma speczialiter nem teszem. T. ház! Két áramlat uralkodik ma a közgazdasági élet terén Magyarországot közelről érintő olyan kérdésekben, a melyek esetleg nemcsak gazdasági, hanem állami jövendőnket is nagyon koczkára teszik s nagy mértékben fenyegetik. Az egyik dolog az, hogy ma, már nyilt titok, hogy az osztrák iparnak sikerűit politikai befolyások ós öszszeköttetések révén egy áramlatot táplálni és életre kelteni, a mely nem czéloz kevesebbet, mint azt, hogy Ausztria-Magyarország és Németország között a, kereskedelmi szerződések megkötése lehetetlenné tétessék és hogy Magyarország Ausztriával karöltve Németország ellen vámháborúba hevertessék. Hogy ez mit jelent kapcsolatban azzal a másik áramlattal, a melyet tulajdonképen interpelláczióm tárgyává szándékozom tenni, arra nézve engedjék meg, hogy röviden néhány adatot olvassak fel, illetőleg konstatáljak, a melyeket az említettem hírlap révén idézek s a mely szerint, Magyarországnak kereskedelmi mérlege öszszelmsonlítva Ausztriát ós Magyarországot, Németországgal az 1892— 1899-ig terjedő időre úgy áll, hogy Magyarország és Ausztria együttesen a 124 milliótól egészen az 1899-ben elért 192 millió forint erejéig — kerek számokban szólok — aktiv Németországgal szemben. Ugyanezen statisztikai adatokra, támaszkodó kimutatás szerint Magyarországnak magának kereskedelmi mérlege Németországgal szemben — az 1895-beni 13 millió korona, fokozódó arányban - - 1899ben 38 millió forintot tüntetett fel. vagyis Magyarországnak kiviteli és behozatali mérlege azt bizonyítja, hogy Magyarország a németországi reláczióban 1899-ben 30 millió forint értékű árúczikkel többet vitt ki, mint a mennyit Németországból hozzánk hehoztak. Ez, t. ház, egy rendkívül érdekes számadat; különösen érdekes lesz azonban akkor, ha figyelembe veszi a t. ház. és főleg a móryen tisztelt függetlenségi és 48-as párt. hogy miből alakúi ez a 38 millió forintos plusz a kereskedelmi mérlegben. Alakúi, t. ház. miután a január líHíii, szombaton. j^J magas gabonavámok mellett gabonát már úgy is nagyon nehéz Németországba exportálni, a malátának, azután az állatkivitelnek, különösen . a hizott marháknak kiviteléből: alakul az árpának kiviteléből: alakul azután az erdészeti terménj^ek s az aprömarhának kiviteléből. Szóval ez a .'^8 milliós kereskedelmi mérleg szerinti többlet — még pedig az osztrákokra, vonatkozó mérleg szempontjából is, — kizárólag, vagy legalább is oroszlán részében, nyersterményekből alakult. Már most egy tendencziával találkozunk, t. ház, a gabonavámok felemelésével. Tudjuk. mit jelent ez az új jelszó. Tudjuk ugyanis, hogy példáid egy hatmárkás gabonabeviteli vám,— három forint BOkrajczár aranyban — egyenesen lehetetlenné teszi a búzának Németországba való exportálását. Természetes, hogy ezután a lisztkivitelre is kihat. Ha tehát most egy áramlattal találkozunk, a, mely a németországi kanczellár által már proklamálta,tja az agrár-vámok felemelését: tisztán és világosan áll előttünk a helvzet. hoe-v itt egv vészedéimes játék ozéloztatik Magyarország hátrányára ; az tudniillik, hogy a németországi agrár vám-politikával szemben Ausztria-Magyarország feleljen nagyobi) iparvámokkal, vagyis emeljük fel az iparvámokat az osztrák ipar javára, (ügg a vau! a szélső baloldalon,), s menjünk bele Németországgal szemben egy vámháborúba,, a melynek konzequeneziája röviden és magyarul szólva az, hogy Németországból minden nyerstermónyünk kiszorul, és mi drágábban fogjuk megfizetni idehaza az osztrák ipar termékeit. (Úgy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, minden olyan tendenczia és minden olyan lépés, a mely Magyarország és Németország között a kereskedelmi szerződós megkötésének lehetőségét hátráltatja, vagy elodázza, czéltudatos akna munka arra, hogy Magyarország ós Németország egy ilyen vámháborúba tényleg beleké vertessék. A mélyen tisztelt kormányelnök úr a, szabadelvű pártnak is nagy helyeslése mellett köztudomásúlag azt az álláspontot foglalja el, hogy a vámszövetség fentartásával vár a meddig lehet, de ha nem lehet, akkor esetleg a vámsorompók felállítására is kész. Mármost méltóztassanak tekintetbe venni, hogy ma már 1901-et irunk, a vámtarifának 1903-ig meg kell lennie ; mert a nemzetközi szerződések tekintetében meggyőződésem szerint még a helyes alkudozás terére sem lehet lépni addig, míg az autonóm vámtarifa végérvényesen megállapítva nincsen ; ós a mint az autonóm vámtarifa nélkül kezd alkudozni a külfölddel valaki, az a sötétbe való ugrás politikáját követné, a mit pedig a t. miniszterelnök úr tudtommal erősen perhor-