Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-639
142 G* 9 * országos ülés 1901. reszkál. Minden olyan dolog, mely az autonóm vámtarifának megállapítását elodázni ezélozza. akár új alkudozások révén, akár más gáncsok révén, kifejezetten és világosan szolgálja azt a törekvést, hogy Ausztria és Magyarország között, különösen pedig Magyarország ós Németország között, új kereskedelmi szerződés létre ne jöhessen. Már most nagyon fontos dolog, hogy ebben a kérdésben Németországnak üteret megfogjuk ós megtapintsuk, hogy hogyan ver az reánk nézve. Én csak regisztrálom a tényt a nélkül, hogy vitába akarnék bocsátkozni, hogy a hármasszövetség kérdésében Magyarországon eddig Ugron Gábor t. képviselőtársamnak sporadikusan álló felszólalásán kivűl úgyszólván pártkülömbsóg nélkül egy hiperloyalítási áramlat uralkodik, mely a hármas szövetség kérdését nolime tangerenek vallja. Ebből a hármasszövetsógből, ha annak gazdasági részét bolygatjuk, eddig Magyarországnak nagyon kevés haszna volt. Ha most látnunk kellene azt, hogy az a német birodalom, a. mely nem süket és nem vak azokkal a, törekvésekkel szemben, melyek Ausztriában a csehek részéről, a szlovének részéről ós titokban még a lengyelek részéről is megnyilatkoznak és a melyek abszolúte nem kedveznek a hármasszövetség ideájának, azt az elvet vallja. hogy az a Magyarország, mely a hármasszövetsógnek annyi áldozatot hozott, csakugyan nincs másra, hivatva, mint arra, hogyha Németország bajba kerül, szuronynyal álljon rendelkezésére, ha. pedig bajban nincs, akkor a kenyerünket veszi el tőlünk : akkor talán megfontolás tárgyává kellene tennünk azt is, hogy Magyarországra nézve mennyi értékkel bir az a szövetség politikailag is, gazdaságilag is, hogy a hármasszövetséget ezentúl is nolime tangere-kónt kezeljük-e? De én jobb vélemónynycl vagyok Németországnak gazdasági vezérfórfiai iránt, és mindenesetre jobb véleménynyel vagyok a német császárnak itt elmondott ós kegyeletes emlékeként őrzött szavairól, semhogy elhigyjem, hogy az a férfi, a ki talán egész világon elismert genialitása mellett melegségének, rokonszenvének annyi tanújelét adta Magyarország iránt, lehetővé tegja ily áramlat keletkezését, vagy érvényre jutását, mely a gazdasági exploitálást tűzi ki ezéhd szemben azzal a szerződő féllel, mely eddig a legmegbízhatóbb, a legbiztosabb szövetségesének mutatkozott, ős ezzel a meggyengítését annak a szerződő félnek, mely eddig megbízható szövetséges gyanánt volt ismeretes. Én ezt azért mondom, mert hiszem, hogy a miniszterelnök űr átérzi szavaimnak jelentőségót, valamint annak fontosságát ós horclerejót is, ha azt január 10-én, szombaton. mondom, hogy midőn Ausztriában, a mint most mindjárt rátérek, kétségtelen jeleivel találkozunk annak, hogy ott egy velünk szemben való bujósdi játékkal Magyarországnak ujabb gazdasági leigázása czéloztatik; akkor a t. miniszterelnök úr gondot ós ügyet vet arra, is, hogy szorgalmas ós gondos előkészületeket tegyen arra, az eshetőségre, ha köztünk ós Ausztria közt 1903-ig a vámszövetség kérdése el nem dönthető. Hiszem, hogy gondol arra az esetre, hogy várnszövetsóg nem létesülhetvén, mi egy külön autonóm vámtarifát leszünk kénytelenek törvénybe iktatni — önök kónytelensógnek mondják, én azonban óhajtom. És ha önök az elé a helyzet elé fognak kényszeríttetni, a, mit mi már évtizedek óta óhajtva, várunk és a magyarok Istenétől annyiszor leimádkoztunk, hogy külön lesznek kénytelenek szerződést kötni Magyarország ós Németország közt. hogy ne találja előkészületlenül a nemzetet ez az eset. Tegyen meg a magyar kormány mindent arra, hogy a gazdasági tényezők terén összeköttetéseket keresve és találva szerezze meg a nemzet számára annak biztosítékát, hogy ha az osztrák törekvések folytán az önök legjobb szándékai mellett is lehetetlennek mutatkozik a vámszövetség megkötése, akkor Magyarország legyen azon helyzetben, hogy saját jól felfogott érdekeinek védelmében megalkotott autonóm vámtarifával a kezében köthessen önálló szerződéseket úgy Németországgal, mint más államokkal. (Heh/esiés a szélső baloldalon.) Én ez iránt a, magyar kormányhoz ma kérdést nem intézek, mert legyen ez a t. miniszterelnök úrnak és a t. többségnek egy biztató foglaló arra nézve, hogy köztünk nincs véleményeltérés az iránt, — a mit magyar emberekről nem is akarunk feltételezni és elhinni, — hogy esetleg kényszerhelyzetekbe sodortatva az országot a gazdasági kizsákmányolásnak szolgáltassuk ki akár az osztrák iparral, akár az "osztrák agrárórdekkel szemben. Ezt mi nem feltételezzük, sőt ellenkezőleg, előlegezzük önök számára, nem mint politikusok, de mint magyar emberek számára azt a bizalmat, hogy önök is megteszik kötelességüket az iránt, hogy ez a kényszerhelyzet Magyarország számára elő ne állhasson. Most azonban rátérek — ós itt talán rövidebb leszek — kérdésem tulajdonképeni tárgyára, mely ezzel lényegileg összefügg. Ki van adva a jelszó Ausztriában: »Besseren Ausgleich mit Ungarn« és »Los von Rom.« (Igaz! Úgy vau.' a szélső baloldalon.) Hát hiszen mi majd megfontoljuk ezt a dolgot ós nekünk elég lesz azt mondani, hogy »Los von Oesterreich«, ós akkor nem is kell a ^Besseren Ausgleich.*
