Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

689. országos tilés 1901. január 19-en, szombaton. ^35 megyét. Igen termósszetes, hogy széttagoltuk, mert a mi fejlődő nemzeti életünk 1840-ben megkövetelte azt az átalakulást, a mikor a népjog egyenlőségi alapra fektette alkotmányunkat. Azonban nem fogadhatom azt el, hogy a 413 választókerületre tagolt képviselőház könnyebben lehetne a kényuralomnak zsarnoksága alá hajtható, a, mint a 63 megyével tette nem egyszer a hatalom és a kormány. És nem érthetem azt sem, hogy ezen nagy átalakulás valami nagy ellentétben állana a közkormányzattal és a parlamentarizmussal, mert az 1848-iki törvények folytán csakis a követküldés ós az utasítási rendszer változott meg, ami követ kezmónye a demokratikus alapra fektetett népképviseleti rendszernek. Lakatos Miklós: Akkor még nem csináltak viczinálisokat, barátom! Bessenyei Ferencz: Igen helyesen jegyezte meg a képviselő úr, hogy nem csináltak viczinálisokat; e viczinálisok képezik egyik okát annak, hogy ma a megyei termek és az országgyűlés terme is nincs mindig telve. Mert azelőtt mégis csak negyedévenként mentek be az illetők a megyei székhelyre gyakorolni jogaikat, ma pedig akár minden nap bemehetnek akár viczinálissal, akár elsőrendű vasúttal és gondolom, a t. képviselő urak is sokkal tovább maradnának itt, hogyha Erdélyből még mindig delizsánszszal jönnének fel és nem gyorsvonattal. (Derültség a jobboldalon.) De nem tudom, hogy méltóztatott érteni a képviselő úrnak rám a viczinálist, hogy valami megbélyegző dolog volna rám. Mert igaz, hogy volt viczinálís engedélyem, de bár ne lett volna, (Derültség.) de szégyenleni egyáltalában okom nincs, t. képviselőház, mert hiszen egyszer legyünk már evvel is tisztában, én csak nem szégyelhetem magamat akkor, a mikor, hogyha végig nézem a törvényhozás által alkotott törvényeket, hát azt látom, hogy 1868ban a VIII. törvényczikkben az alföld-fiumei vasút nagyvárad-eszóki vonal részére nézve engedélyesek voltak nem kisebb emberek, mint gróf Károlyi György, gróf Károlyi Sándor, Königswärter Mór, Schossberger S. M. ós fiai, Trefort Ágost, Wodianer Albert ós Wodianer Móricz. Az 1869 : VI. törvényczikkel engedélyezett: Első magyar gácsországi mozdonyvasút engedélyesei voltak : gróf Andrássy Aladár, Harkányi Fülöp. Lónyai Gábor, gróf Sztáray Antal Graefl József, gróf Forgách Kálmán, tehát igen jó társaság. A valkány-perjámosi vasút engedélyesei gróf Nákó Kálmán ós társai; a gömöri iparvasutaké Pulszky Ferencz, Bánó József, Bujanovich Sándor; a bátta szék-dombóvári vasúté Bittó István, grőf Somssich Imre, Bartal György és Perczel Béla; a sopron-pozsonv-ludenburgi vasúté idősb gróf Zichy József, gróf Braunéi' Ágost, gróf Széchenyi Béla, gróf Szapáry Gyula, Szüllő Géza ; a nagysurány-nyitrai vasúté Tóth Vilmos, gróf Berchtold László és Lippmann Lipót; az arad-körösvölgyi vasúti xktzél Péter és társai; a szamosvölgyi vasúté báró Bánffy Dezső ; az arad-csanádi vasúté Lonovics József, Vásárhelyi Béla, Boross Béni: a szatmár-nagybányai vasutó Várady Károly, Boross Bálint. Kiss Lajos. Ivánka Imre; a nagykikinda-nagybecskereki vasúté báró Dániel Ernő; a Csáktornya-zágrábi vasúté Josipovich Imre ; a somogy-szobb-barcsi vasúté gróf Széchenyi Pál ós érdektársai ; a mátrai vasúté gróf Károlyi Gyula ós társai. Ezek legnagyobb része kamatgaranczia mellett épült vasút.. Ezt csak azért hoztam fel, hogy rámutassak arra, hogy ime, azokat, a kik gazdagok, a kamatgaranczia mellett épült vasutak miatt meg nem gyanúsítják, de minket, a kik szegények vagyunk és a kik kamatgaranczia nélküli vasutat akartunk építeni, vagy, fájdalom, építettünk, minket meggyanúsítanak. Mól ven tisztelt ház! Holló Lajos t. képviselőtársain, a mint említem, beszédének egy bizonyos részében, a midőn a választásról ós az általános választói jogról és titkos szavazásról szól, ugyanabba a, hibába, esik, csakhogy kisebb inertekben, mint a melybe Mezőssy Béla és Marjay Péter estek, mert ő azt a kétszázezer állami alkalmazottat, a kik az állam szolgálatában vannak, csak olyan páriaszerű választóknak tekinti, a kiket kénye-kedve szerint kergethet az urnához az államhatalom. Hát kérdem, helyés-e, így emlékezni meg arról a nagy ós ós tisztességes karról, a mely híven becsületesen igyekszik teljesíteni a kötelességét és vájjon nem illetik meg őket a polgári jogok épen úgy, mint a hogy megilletnek más egyént? És vájjon a magasabb értelmiség, az a nagyobb műveltség, a mely a hazaszeretet egyik garancziája, nem nagyobb biztosítók-e arra nézve, hogy a választásnál —• nem mondom, hogy nincsenek, közöttük olyanok, a kik meggyőződésük ellenére is fognak szavazni — de hogy nagyban ós egészben meggyőződésük