Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

G39, orssí&gos ülés 1901. január l'J-én, szombaton. J25 nek Justh Gfyula képviselőtársain ellenzése daczára tagja maradni szándékozom, fölvéve nincs ós daczára annak, hogy a liberalizmus ügyére nézve ettől a reformtól hasznot egyáltalában nem várok. Hanem én azt hiszem, hogy igazi líberalismus csak az, ós ón részemről igazi liberalizmusnak elismerni csak azt vagyok hajlandó, a melyik igazságos akkor is, mikor az igazság gyakorlása hátrányára szolgál. Én ebben a dologban az igazság egy követelményét látom; de mikor én a magam független véleményét erre a kérdésre nézve itt részletesen elmondani szándékozom, kötelességemnek tartom azt, hogyha ebben a kérdésben nyilatkozom, legyen nekem bátorságom megmondani nemcsak azt, a mi talán népszerű és a mit konczedálni hajlandó vagyok, de megmondani azt is, a mit ón részemről konczedálni semmi szin alatt hajlandó nem vagyok. Én e kérdést Holló Lajos képviselő úr beszédének fonalán óhajtom tárgyalni. A mit Holló Lajost, képviselőtársam mondott, azt két csoportba osztom. Az egyik csoport olyan reformokat tárgyal, a melyek a visszaélések megszüntetésére vonatkoznak, a mik törvényhozási intézkedést nem igényelnek, vagy azért, mert az erre vonatkozó törvények meg vannak ós csak azok végrehajtásáról van szó, vagy azért, mert azokat a dolgokat törvénybe foglalni, törvénynyel elintézni egyáltalában nem is lehet. A másik csoportban vannak azok a kérdések, a melyek tulaj donképen a választási reformra tartoznak ós a melyeket [törvénymódosítással lehetne csak megoldani. Az első csoportban először is panaszt tesz Holló képviselő úr a kormány befolyásának túlságos érvénj^esülése ellen és lefesti nekünk azt a nagy befolyást, melyet a kormány a választások lefolyására gyakorolni képes a köztisztviselők a,zon nagy számánál fogva, kik Magyarországon választói jogosultsággal bírnak. Két kérdést kell itt egymástól elválasztani, mert ezen kérdésnek két eleme van. Az egyik az. hogy van-e a kormánynak befolyása az állami tisztviselőkre, a másik az, hogy ez a befolyásolhatás csorbítja-e a köztisztviselők választói jogát. Az első kérdésben én konczedálom azt, hogy a kormány lehet abban a helyzetben, hogy az állami tisztviselőknek politikai nyilatkozataira befolyást gyakoroljon. De ez nem privilégiuma a kormánynak, hanem ez természetes kifolyása az emberi természetnek. A ki gazdasági exisztencziájánál fogva, vagy társadalmi állásánál fogva akár a kormánytól, akár más privát embertől függő helyzetben- van, igen természetes, hogy az meghallgatja véleményét, tanácsát annak az embernek, a kitől függ, sőt fél is azzal ellenkezésbe jutni. És ón "azt kérdem, ez a, természetes befolyás, a melyet az egyik ember a másik felett gyakorolhat, kisebb-e például akár a gyártulajdonosénál az ő munkásaival és tisztviselőivel szemben, akár a földbirtokosénál a a tőle függő nemcsak alkalmazottakkal, hanem kisbirtokosokkal szemben is, a kik akár feles földeik, akár dohánykertészet, vagy más gazdasági viszonyok tekintetében reá, vannak utalva ? Nem kisebb az utóbbi, sőt veszedelmesebb : mert közelebb van : veszedelmesebb, különösen a vidéki gazdasági kerületekben, mint a gyári alkalmazottak függő viszonya a gyárossal szemben nagy gyári czentrumokban, mert ha a gyári munkás jön összeütközésbe munkaadójával, mégis inkább van kilátása arra, hogy a mit az egyik gyárban elvesztett, azt a másikban ismét megtalálhatja, de a mezőgazdasági foglalkozás helyhez van kötve, a kisbirtokos, a ki valamely helyen, lakik, egyenesen rá van utalva, arra az egy vagy két nagybirtokosra, a ki ott van. A függési viszony tehát sokkal nagyobb. A mi pedig a. tisztviselők számát illeti, az nagy, konczedálom, de ha sommázzuk azokat a választókat, a, kik országszerte ilyen magánosoktól vannak függő viszonyban : azt hiszem, hogy sokkal nagyobb számra fogunk kijutni, mint a, mekkorát az állami tisztviselőkre nézve Holló Lajos t. képviselőtársam kimutatott. (Ügy van! a jobboldalon.) Annyi bizonyos, hogy ettől a természetes befolyástól mentesíteni a, tisztviselőket nem bírjuk, arra mód adva nincs. Arra, hogy azt mondjuk, hogy ha a kormány megszegi kötelességót, hogyha a, kormány csakugyan erőszakoskodik a tisztviselőkkel szemben, mi teremtünk olyan tisztviselői kart, a mely ennek az erőszaknak sikeresen ellenáll, erre, legalább az én bölcseségem. módot nem talál, hacsak arra a képtelenségre nem akarunk jutni, hogy nehogy a kormány visszaélhessen, preventív rendszabályként tagadjuk meg az állami tisztviselőktől a választói jogosultságot. De én azt hiszem, hogy nemcsak ebben a házban, de az egész országban nem fogunk találni olyan embert, - - és az urak között odaát legkevésbbó, — a ki hozzájárulna ahhoz, hogy a magyar nemzet az ő zaklatott munkával túlterhelt ós rosszul fizetett köztisztviselőitől jutalomképen vegye el a politikai választói jogosultságot. Ez ki van zárva., csak az a kérdés tehát, lehet-e nekünk valamit törvényhozási úton tenni az ellen, hogy a kormány azt a természetes befolyást, a melyet tőle el nem-vehetünk, fel ne használja. Én azt hiszem, hogy a mit ebben a tekintetben tör vény alko-