Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-638

<*88. orsssägos filé a 1901, január 18-án, pénteken. JQ9 Csak ezeket óhajtottam röviden a t. ház figyelmébe ajánlani, a belügyi tárcza költségvetését természetesen elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Buzáth Ferencz jegyző: Ugron Gábor! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Már maga, az a körülmén}-, hogy a parlamenti reform kérdése, (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon a, belügyi táreza keretében váltatik meg, jellemzi Magyarországnak közállapotait. A törvényhozó, a végrehajtó s a birói hatalom minden alkotmányos államban szigorúan el vannak különítve egymástól . . . (Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Ugron Gábor: Magyarországon azonban a végrehajtó s a törvényhozó hatalom nincsenek egymástól elkülönítve. Magyarországon az összes közállapotoknak viszássága, ferdesége, romlottsága; közállapotainknak zsibbadsága, tétlensége, tehetetlensége, a társadalmi erőknek szétzüllése, az eddig létezett társadalmi kötelékek és kapcsolatok felbomlása, a nemzeti társadalomnak mind apróbb részekre valé> szótmállása, a közügyekről való folytonos beszélés, de a közügyekkel való komoly foglalkozásnak mind kisebb méretei jelzik és mutatják azt, hogy hova juthat egy nemzet, ha alkotmányán réseket enged nyitni; az egymástól elkülönítendő hatalmaknak kezelését, szerezését egymással összeköttetésbe hagj'ja jönni, és ha megengedi, hogy az egyik, vagy a másik felett uralmat nyerjen, de nem akként, a miként a szuverenitás hierarhiája megkövetelné, hanem akként, a. mint a tényleges erők hatalma, azt diktálja. Más országban a törvényhozás a nép erejéből ós hatalmából támad ; minálunk azonban a kormány erősebb mint a nép ; a törvényhozás nem a nép erejéből, nem a nép akaratából, nem a nép gondolkodásából fejlődik ki, hanem a nálánál sokkal erősebb kormány kirendeli azokat a törvényhozókat. (Úgy vau! Úgy van! a szélső baloldalon.) a kik neki munkatársai legyenek, és a kik őt ellenőrizzék. A végrehajtó- és törvényhozó hatalomnak nem egymás mellett való állása, hanem a törvényhozó hatalomnak tisztán a végrehajtó hatalom alá való rendeltség vezetett ahhoz, hogy itt Mag3^arországon egy leplezett önkényuralom van ós hogy az alkotmányosság -csak látszat; az alkotmányos szabadságok és jogok élvezete pediglen csak egy türelmi bárczával ellátott állapot, a mely türelemnek mértékét ós határát, az szabja meg, hogy a végrehajtó hatalomnak mennyire áll érdekében ezen szabadságokkal és jogokkal való élést eltűrni, elviselni, avagy mennyiben áll érdekében — hogy a maga hatalmát ós befolyását továbbra is megtarthassa — azokat visszaszorítani, összetörni, megsemmisíteni, avagy meghamisítani. (Úgy van! a .szélső baloldalon.) Hiszen nem új dolog ez, t. ház. A mostani állapotnak és a, bajnak kiforrása nem mai. A baj akkor kezdődött, midőn 1867-ben a nemzet visszakapta a maga alkotmám'os életét, de a régi alkotmány az új viszonyoknak már nem felelt meg. 1848 előtt a karok és rendek szerezve voltak a vármegyékben. Abban volt az ő életük, az ö törvényhozásivk, akaratuk. Ezen vármegyék képezték az országgyűlést és ezzel az országgyűléssel, mely a vármegyék országgyűlése volt, szemben állott a királyi hatalom a maga hivatalnokaival, szolgáival és szervezeteivel. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Két tagolása, volt akkor az államnak. A tekintetes karok és rendek, a vármegyei ós országgyűlési szervezetek egyfelől, másfelől a királyi hatalom és az ő hivatalnokaival való együttes szervezet. Ez a két hatalom egymással vivta a harezot ós a küzdelmet, liogy a királyi hatalom nyomása és önkényuralma alól felszabadíthassák az országot. Midőn a parlamenti rendszerben keresték és találták meg az orvosszert, akkor oly rendkívüli viszonyok és állapotok következtek be, hogy a nemzet a maga szabadságát intézményekkel nem érkezett biztosítani ; csak elveket proklamált, de azokban nem adhatta meg a szükséges alapot. Azok a hevenyészett formák, a melyeket a 48-iki törvényhozás a maga elvei számára megalkotott, azok nem voltak kellő gondossággal kiépítve és kiegészítve, mert nem volt elegendő idő arra, hogy a gonosz, alattomos központi hatalomnak minden törekvésével szemben másutt mint az országgyűlésben keresse és találja meg az oltalmat, védelmet és a korlátot. Midőn 1867-ben visszaállíttatott az alkotmányosság, akkor még az országgyűlés mintegy félelmetes nemzeti erőnek kifejezője, érvényesítője tűnt fel. Azok, a kik kormányra kerültek — fájdalom — Francziaország példáját kezdték utánozni ós Magyarországot szervezni kezdték akként, a miként Francziaország a második császárság alatt szervezve volt; akként, hogy a nemzet minden joggal bírni látszasséb, azonban a jogok hasznát ne tudja kellő mórtékben élvezni. Szervezve volt akkor Francziaország akként, hog3

r az alkotmányosság a nép-szuverenitás, a plebiszczitum és az álltalános szavazati jog mind álljon fenn, de az intézmények adjanak anyagi eszközt, erőt és hatalmat magának a végrehajtó hatalomnak, hogy azon erő ós hatalom a bürokracziában szervezett gépezetnél fogva közigazgatási úton tudja azt a. néperőt, a nemzetet féken tartani, irányítani és vezetni