Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-638

110 63S. országos ülés 1901. jannAr 18-An, pénteken. a maga akarata szerint. Természetes, hogy ilyen állami szervezet, mely magában hordja a romlásnak feltételeit, minden kétértelműségével, a korrapcziónak pedig minden csirájával azért, mert az őszinteség hiányzott belőle, indokoltnak látszott egj

T országban, hol dinasztiák váltják fel egymást ós maga a legfőbb hatalom, a királyi hatalom egyik kézből a másik kézbe csúszik át, sőt maga az államforma is vita tárgyává, volt téve. (Halljuk! Halljuk!) De vájjon volt-e szükség arra, hogy Magyarországra hozassák be a második császárságnak korrumpáló rendszere, a nemzeti erő és akarat fékentartására, irányítására ós bürokraezia szervezése czéljából, mikor Magyarországon itt magát a királyi hatalmat senki soha sem támadta meg ós századok óta a dinasztiával szemben soha. párt nem támadt, nem létesült, ós akkor akadt, a ki az xiralkodóházat megcserélni, megváltoztatzi akarta volna? Ha valahol, itt könnyű volt a egészséges állami rendszert kiépíteni és rendezni, hol a népakarat az, a mely a trónt körülveszi, tanácsosokkal ellátja.. Hiszen a magyar alkotmány szerint a törvényhozást választja a nép, ős a törvényhozás származik a nép jogából; a. törvényhozásból választja a király tanácsosait ós így a népakarat ós a nép joga érvényesül; az alkotmányban el van készítve a lópcsőzet, hogy az a trón mellé juthasson és érvényesülhessen. Mi történt? Az, hogy a mi közjogunk, a melynek rosszaságáról annyit beszélünk, a helyett, hogy a természetes, rendszeres, okos, igazságos ós őszinte-fejlődés útjára, vezetett volna a nemzeti intézmények fentartásával, nemzeti szokásoknak, jogszabályoknak, a menynyire lehetséges megőrzésével, megtartásával, mint e nemzet lelkéből eredő újabb virulás és újabb gyümölesözés, a helyett, hogy ekként féjlesztetett volna, és érvényesült volna, — egészen idegen rendszerű szellemű és természetű közigazgatási rend alapja vettetett meg, de nem őszintén, nem nyíltan, nem férfiasan ós bátran, hanem alattomosan. Minden évben ós minden eziklusban elvétetett valami azokból a jogokból, a melyeket 1867-ben, 1868-ban, a 70-es években birtak a nemzet, a közigazgatás, a vármegye, a községek, a városok. Egy-egy jog úgy elcsenetett, elvonatott, elsikkasztatott és helyébe az állami, központi hatalom, a végrehajtó hatalom egy újabb joga. újabb intézménye, újabb hatalmi köre, újabb jogköre, fegyelmi köre állíttatott. Hol van alkotmány a világon, a melyben a hazugságok oly tömege foglaltatnék, mint a magyar közigazgatási rendszerben ? (igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen nézzük meg, uraim, azt mondják, a vármegye önkormányzási joggal bir. Miben bir a vármegye önkormány'Zási joggal? Ha végig nézünk az intézmények egész sorozatán, látjuk, hogy a vármegyék az általuk megalkotandó statútumokra is magát a mintát megkapják felülről; a főispán rendelkezésére álló párt igyekszik azt szórói-szóra,, betűről-betűre a, vármegye közönsége által elfogadtatni, és ha a statútum megalkotásánál a vármegye a maga, viszonyainak, érdekeinek megfelelő változtatásokat tesz, a statútum feljön a belügyminisztériumba, a belügyminisztérium pedig visszaküldi egy konczipista bölcs megjegyzésével és utasításával, hogy a, miniszter úr- ő exczellencziája ós a magas kormány pedig ezt a statútumot helyben nem hagyja mindaddig, míg a vármegyei közönsége ezeket meg ezeket a változtatásokat meg nem teszi. Hiszen a, vármegye legfőbb joga, hogy tisztviselőit megválasztja,. És mit látunk? A vármegye tisztviselőválasztási joga, ebben az újabb kórszakban az állami elkobzás tárgyát képezte. Nem nyíltan, nem, Isten ments! csak az alattomosság, a képmutatás módszere szerint. Jelölő bizottság alkottatott, a .melybe két, vagy három tagot a törvényhatóság választ, ugyanannyit kinevez a főispán, ós ő maga a, döntő elnök. Hiszen ez nem egyéb, .mint atisztviselő kinevezésének egy alattomos módon való űzése, a mely mellett a vármegye, a törvényhatóság viseli a felelősséget, de a, kormánynak képviselője gyakorolja a tényleges hatalmat. A vármegye azt hiszi, hogy választ, pedig a főispán kegyenczeit, vagy az általa kiszemelteket ülteti az állásokba. A községek, városok kanchdáczió nélkül tölthették be a maguk szerény tisztviselőik karát. Hiszen az újabb időben az új alkotmányos érában már egy községi bírót ós jegyzőt is csak a szolgabírónak, a ki ott elnököl, kandidálása mellett lehet megválasztani, ós állásába, beültetni. Hát miért van ez a gyámkodás ? Megmondom, hogy miért. Azért, mert az egész közigazgatás, a. maga hatalmas szerveiben, szervezetének kihatásával, az erkölcsökre ós az embereknek érdekeire való szövevényes működésével egy pártnak szolgálatába mint eszköz adatott át ós ezt az eszközt mindig tökélétesítették, de nem abból a czélból, hogy minél jobban szolgálja azon közönséget, a mely kiszolgálására van hivatva, hogy minél humánusabb legyen a polgárokkal szemben, minél előzékenyebb a polgárok érdekeire nézve, hanem egyszerűen arra, hogy minél éberebb, figyelmesebb, erélyesebb legyen a pártérdekek keresztülvitelére. Ha valaki rátekint a vármegyei közgyűlések szervezetére, láthatja azt, .bog}" ott vannak a