Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-638
108 638. országos ülés 1901. január 18-án, pénteken. ház amúgy is lebontásra kell hogy kerüljön, és kétséget nem szenved, hogy a Rókus kórház helyére új, nagyobb kórház építése fog szükségessé válni. Én indokoltnak tartanám azt, hogy ezt a kórházat az állam vállalja magára és hogy ez által a főváros kórházi . és betegápolási költségei tovább ne növekedjenek, nemcsak az előbb említett és a főváros háztartásában gyökerező oknál fogva, de még egy további oknál fogva is. És itt közbevetőleg legyen szabad megemlítenem, hogy ilyen fővárosi állami közkórház létesítése érdekében az inicziativát 8—10 évvel ezelőtt a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ragadta meg. Akkor azonban a belügyminisztérium megtagadta ezen tervhez való hozzájárulását. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium azért ragadta meg akkor az inicziativát, mert ezen állami közkórház létesítése az egyetemi orvosképzéssel szorosan összefügg. Nagyon hátrányosan érezzük ma is, hogy az egyetemi orvos-képzésnél ebben a nagy fővárosban, Budapesten, a hol rengeteg beteg- ós hullaanyag van, ezen nagy kórházaknak beteg- és hullaanyagát az egyetemen a gyakorlati, orvosképzés czóljaira csak igen csekély mórtékben lehet kihasználni. Miért? Azért, mert a közkórházak városi kezelés alatt állanak, az egyetem pedig állami kezelés alatt áll, s daczára annak, hogy ismételten meg lett próbálva ezen intézmények között olyan kapcsola/tot létesíteni, a mely lehetővé tenné az egyetemi klinika, alimentálását a betegeknek ós hulláknak a közkórházakból való odahozatala által, ezek a törekvések mindig hajótörést szenvedtek azért, mert a, két intézmény nem áll ugyanazon adminisztráczió, ugyanazon vezetés alatt. Ennek következtében sok a differenczia, a súrlódás, s ezért őket bizon3'Os együttes, czóltudatos működésre összehozni lehetetlen volt. Ezen a bajon is segítve volna, s az egyetemi orvos-képzés is sokkal eredményesebbé válnék, ha a fővárosban egy állami közkórház állíttatnék fel, a mely alimentáló anyagot szolgáltatna a klinikáknak az orvosképzés czéljaira. (Úgy van! ügy van! Élénk helyeslés.) Végűi nem annyira a terhek könnyítése, mint a bevételek szaporítása által segíthetne az állam a fővároson, ha a bor- vagy a húsfogyasztási adót, vagy mind a kettőt a fővárosnak rendelkezésére bocsátaná. (Helyeslés a jobboldalon.) Madarász József: El kell törölni egészen ! Berzeviczy Albert: Ezeket óhajtottam felemlíteni, mint olyan rendszabályokat, melyek a fővárosnak tulajdonkópeni pénzügyi bajaival és háztartásával függnek össze. Azonban egy perczig sem táplálok magam sem illúziót arra nézve, — s azt hiszem, senki sem, — hogy a főváros jelenlegi pénzügyi helyzetének főoka az itteni gazdasági pangásban, a gazdasági viszonyok kedvezőtlen voltában rejlik. (Mazgás a baloldalon.) Rakovszky István: A rossz gazdálkodásban ! Polónyi Géza: Önálló vámterület kell! (Halljuk! Halljuk! jobbról.) Berzeviczy Albert: Majd beszélek arról is! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Rakovszky István: A villamos vasút építése 1,600.000 forintba került! Berzeviczy Albert: Fájdalommal látjuk, hogy a fővárosban az ipar és kereskedelem olyan mérvű pangásban van, a mely majdnem hanyatlásnak neA^ezhető, hogy az üres bolt-, üzlet- és raktárhelyiségek száma olyan magasra emelkedett, a milyen még sohasem volt, hogy a munkanélküliek számát körülbelül 25.000-re becsülik a fővárosban s hogy a közvagj-onosság általában igen rossz lábon áll. Tudom, hogy mindezeken segíteni és így indirekté a főváros pénzügyeit is alaposan rendbe hozni csak egy nagyszabású, messzemenő, erélyes közgazdasági. politikával lehetséges, a melynek a czéljait, irányait, módjait ón itt a belügyi tárcza költségvetésének keretében természetesen nem tárgyalhatom. Arra tehát csak egészen röviden óhajtok ráutalni, hogy nézetem szerint elsősorban közművek építése, a sokszor kilátásba helyezett kereskedelmi kikötő létesítése s általában a székesfővárosi ipar és kereskedelem iránt barátságos, jóindulatú, erélyes és áldozatkész ipari és kereskedelmi politika van itt helyén, melyet azt hiszem, teljes joggal remélhetünk és elvárhatunk a jelenlegi kormány kereskedelemügyi miniszterétől, ki a fővárosi ipari és kereskedelmi viszonyok egyik legalaposabb ismerője. Én, mint az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetség őszinte hive, óhajtanám, hogy a t. kormány találja meg az'eszközöket ós módokat arra. (Halljuk! Halljuk!) hogy ezeket a sajnos közgazdasági állapotokat a vámés kereskedelmi szövetség alapján javítsa és szanálja, de az iránt ne tápláljunk illúziókat, hogy ha ez nem sikerülne, és ezen gazdasági állapotok továbbra is így fejlődnek, ebben egy ellenállhatatlan propaganda rejlik az önálló vámterület létesítésére; (Úgy van! jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) egy ellenállhatatlan projmganda, a mely utóvégre is, ha ezen állapotok nem javíthatók a jelenlegi alapon, tényleg minden, azzal szemben, akár politikai, akár közgazdasági szempontból felhozható aggályt ós érvet halomra fog dönteni.
