Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-638

038. ói-sürgős ülés 1001. január 18-án, ; énteken. 107 És itt szinte önként következik a székesfővárosi rendőrség intézményének az említése. Régi panasza a fővárosnak, hogy azon quóta, a mélylyel a fővárosi állami rendőrség költségeihez hozzájárulni kénytelen, igen magas. Ez a panasz, t. képviselőház, tökéletesen jogosult és én nem képzelem, hogy a törvényhozás soká elzárkózhassak azon kívánság elől, hogy ez kevesbíttessók. Méltóztassék bármely nagy város viszonyait összehasonlítani e tekintetben Budapesttel, akár csak a legközelebb eső Bécsnek viszonyait, mindenütt 1 csekélyebb a .hozzájárulás, (Úffúyan!) a mit az illető város^ az állami rendőrség feiitartásához fizet. És van itt még egy más figyelemre méltó körülmény, a mi magában véve úgy szidván illuzoriussá teszi a főváros gazdálkodásának, háztartásának berendezését ós ez az, hogy a törvény egyszerűen kimondja, hogy az állami fővárosi rendőrség költségeit ötven százalékban a főváros tartozik viselni; hogy pedig az állami fővárosi rendőrség költsége mennyit tegyen ki évről-évre, azt tulajdonképen a főváros minden meghallgatása, nélkül évről-évre az állam törvényhozása állapítja, meg. Ennek következése az, hogy a főváros, a mikor a maga költségvetését összeállítja, sohasem tudhatja, hgy az állam mekkora összegben fogja a rendőrség költségét megállapítani, hogy tehát mily összeo-et lesz kónvtelen e czímen budgetjébe felvenni, a mi esetleg a maga budget-tervezetónek, háztartási mérlegének teljes megzavarására vezet. Nemcsak méltányosnak tartom tehát azt, hogy a fővárosnak az állami rendőrség költségeihez való hozzájárulása, rmótája kisebbíthessék, de okvetlenül szükségesnek tartom azt, liogy ez a quóta legalább is hosszabb időre, mondjuk: tiz évre kontingentáltatok. . . . Polónyi Géza: Helyes! Berzeviczy Albert: . . . hogy ezen idő alatt változás alá ne eshessek, hogy oly szilárdan álló faktor legyen, a mélylyel a fővámaga költségvetésének összeállításánál ros a számíthasson Vagj^ok bátor továbbá a t. képviselőház figyelmét felhívni a székes főváros tanügyi kiadásaira. Hogy mennyire alaptalanok azok a vádak, a melyek úgy látszanak feltüntetni a dolgot, mintha a főváros pénzügyi nehézségeit tisztán ós kizárólag a könnyelmű, rossz gazdálkodás okozta volna, azt legvilágosabban tanúsítja az, hogy úgy, a mint a jelen évi költségvetés tetemes növekedését főképen a tanügyi kiadásoknak közel fél millió koronával való emelkedése okozza, úgy egyáltalán a főváros háztartásában első rendű szerepet visznek atanügyi kiadások. A legújabb költségvetés szerint a főváros rendes és rendkívüli tanügyi kiadásai meghaladják a, nyolczmillió koronát. Akárhány kisebb állam van, a mely nem rendelkezik ily nagy közoktatásügyi budgettel. Természetes, hogy ily nagy terhek mellett a fővárosnak a maga háztartását rendben tartani valóban nehéz. Én tehát azt hiszem, hogy ez is oly tér volna, a melyen jóakarattal és némi áldozatkószséi;oel móltányosan segíthetne az állam. Nem szólok azokról a kiadásokról, a melyek a fővárost törvény alapján terhelik: a népiskolai kiadásokról, habár e tekintetben is azelőtt. segélyezve volt a, főváros az állani részéről, de elismerem, hogy ezt törvény alapján nem követelheti a főváros; de méltányos volna azonban tényleg a, székes főváros által fentartott és összesen mintegy 339.000 korona költséget okozó két reáliskolának az átvétele. Polónyi Géza: Ohó! Egymillió korona a költség! Berzeviczy Albert: Bocsánatot kérek, a fentartási költséget értem. Tudom, hogy e kérdés gyakran megfordult a kormány előtt és hogy a.'főváros kérésével gyakran el is lett utasítva: (Hulljid-! Halljuk!) azonban én azt hiszem, hogy ezen elutasítások óta a helyzet változott két irányban: az állam pénzügyei javultak, a főváros pénzügyei pedig rosszabbodtak. Ez a két irányban végigment változás talán kellőképen indokolja azt, hogy a kormány e kérdésben való elhatározását rekonszideraczió tárgyává tegye. Egy másik ügy, n melyre a, t. képviselőház figyelmét fel kell hívnom, a kórházak ügye. Ma a helyzet az, hogy a székes főváros igen tetemes országos betegápolási adót fizet. Ezt a, betegápolási adót tulajdonkópen tisztán Í\. vidéki kórházak felállítására és fentartására fizeti, mert a fővárosban levő betegek ellátásáról a főváros saját kórházai által nagy költséggel gondoskodik, saját kórházai pedig a fővárosra nézve annál nagyobb teherrel járnak, mert a kórházi ápolási díjak kiszabásánál, a mint humanitárius intézménynél magánál értetődő, nem vétethettek alapúi az illető házak bérértékei, vagy amortizácziónális értékei, hanem tisztán és kizárólag csak a kórházi ápolási és a kórház-fentartási költség, ós így a főváros a kórházakba eszközölt befektetéseinél körülbelül 600 és néhány ezer koronáiryi évi kamatveszteséget szenved; és e mellett, ismétlem, kénytelen a betegápolási adót fizetni, nem a fővárosi betegápolás, hanem a vidéki betegápolás czéljaira. Ez a körülmény, azt hiszem, eléggé indokolná azt, hogy a kormány fontolóra vegye a fővárosban egy állami közkórház létesítését. A Rókus kór14*