Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-638

Kfá «ä8. orsaágos ülés 1901, már az állam megteremtette alapjait annak, hogy a főváros prosperáljon, s ha a főváros daczára, annak anyagi zavarokkal küzd, (Nagy zaj a bal- és szélső szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) ennek okai csakis a főváros rossz gazdálkodásában rejlenek; itt az ideje, hogy az állam most már ne törődjék a főváros bajaival, de egész tevékenységét, egész figyelmét és egész áldozatkészségét az elhanyagolt vidékre terjessze ki. Hát, t. képviselőház, bármily tetszetősök nek látszanak is ezek az állítások ós ez a felfogás, kénytelen vagyok azzal szembeszállani és kénytelen vagyok legmélyebb meggyőződésemnek megfelelően hangsúlyozni, hogy ebben a felfogásban igen sok tévedés és igen sok igazságtalanság rejlik. Korántsem akarom kétségbe vonni azt, hogy az ország sok és nagy áldozatot hozott a székes főváros érdekében. hogy a czentralizáczióban, a mely mindenesetre szintén a főváros anyagi javára is szolgál, igen messze mentünk el. Mindezt az állani nem tette, hogy úgy mondjuk, a főváros szép szemei kedvéért, de tetto nemzeti és állami szempontból, (Úgy van! Ugy van! a jpbholäúlon.) tette azért, mert a mi állami egységünk és önállóságunk és a mi nemzeti magyar jellegünk kifejezése szempontjából szükség volt arra., hogy legyen egy virágzó, egy fényes, egy nagy, hatalmas székes főváros, a mely ezt a mi állami önállóságunkat, magyar nemzetiségünket fényesen kifejezésre juttassa. (Élénk helyeslés a jobboldalim.) Ámde, a mikor az állam ezeket az áldozatokat meghozta és itt a fővárosiján oly sok intézményt konczentrált, a mit, ismétlem, nem a főváros kedvéért és nem a főváros érdeke szempontjából, de állami szempontból, az állam érdekéből tett, akkor ezáltal egyúttal a fővárosra: is igen nagy terheket hárított, mert ez az állam intézkedései következtében beállott rendkívüli rohamos fejlődés, olyan fejlődés, a minőre péklát, mintát a, kontinens nagy városaiban alig találunk, magával hozta, maga, után vonta, az igényeknek, a követelményeknek s ezekből foly óla g a terheknek is ugyan ily rohamos, vagy talán még rohamosabb fejlődósét, mert ezeknek az igényeknek megfelelni a főváros csak úgy volt képes, hogy magát rendkívüli mértékben megterhelte, úgy hogy a főváros vagyoni ereje nem volt képesezen idő alatt oly mértékbeli növekedni, a mint az itt ^kifejlődött igények ós azzal együtt a főváros terhei növekedtek. Ha meggondoljuk, hogy a, főváros 25 óv alatt 111 millió koroná,ra, menő beruházásokat tett, akkor némi fogalmat nyerhetünk azokról a terhekről, a melyeket a főváros magára vállalni volt kénytelen azért, hogy azoknak a, nagy igényeknek, a melyeket január 18-áji, pénteken. egy székes nagy város iránt joggal táplál a közönség, az ország ős a külföld is,- csak némileg is megfelelhessen. Ebből, nézetem szerint, az következik, hogy az államnak koránt sem lehet joga most azt mondani a fővárosnak: Megtettem mindent, a mit tehettem, most már boldogulj magad, én tovább nem törődöm veled ; ellenkezőleg, az államnak és a kormánynak kötelessége — ós meg vagyok győződve, hogy a legmesszebb menő jóakarattal fog is találkozni a, főváros a, kormány részéről — a kormánynak és államnak tehát igenis kötelessége tovább is gyámolítani, segíteni a fővárost, hogy nehéz helyzetéhen megállhasson, hog}~ továbbfejlődése és felvirúlása biztosítva legyen és hogy azt a sajnálatos fennakadását a fejlődésnek, hogy ne mondjam hanyatlást, vagy legalább is pangást, a mely a közgazdasági viszonyokban az utóbbi időkben tagadhatatlanul beállott, mentől előbb új, friss, erőteljes fejlődés ós virágzás váltsa fel. (Úgy van! Ügy van!) Az e czélra vezető eszközök között, nézetem szerint, elsősorban állanak olyan rendszabályok, a, melyek alkalmasak volnának arra, hogy a székes fővárosnak terhei lehetőleg köii)nyíttessenek. Felhangzott gyakran a főváros részéről, de felhangzik vidéki városok részéről is, hogy immár szinte elviselhetetlen az a, teher, a melyet a városok és különösen a főváros az állami adminisztráczió közvetítése következtében viselni kénytelen. Tudom, hogy e tekintetben mindig azt szokták mondani, hogy ugyanaz a teher, a mely a fővärostrfcerheli, éri a többi városokat is, tehát itt a rendszeren egészben kellene változtatni, a fővároson magán külön segíteni nem lehet. Megengedem, hogy a, vidéki városoknak a, kivánsága e tekintetben szintén jogosult lehet, de én azt hiszem, hogy a székes főváros bizonyos tekintetben még exezepezionális helyzetben is van, mert oly mértékű közigazgatási terhek, mint a, minők a fővárosra, nehezednek már az ő " ezontráhs helyzete és azon nagy tömeg következtében, a melyben a közigazgatási ügyek itt szükségkép minden téren fellépnek, egyetlen egy kommunitásban sem lehetnek. (Úgyvam! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) És utalhatok talán arra is, hogy vannak nagy városok, például e tekintetben elég legyen Berlin példáját idéznem, a hol az állami közigazgatás hatáskörébe vonható ügyek sokkal nagyobb részét végzik el állami közegek, nevezetesen a rendőrségi közegek, mint, nálunk, a hol a főváros autonóm hatáskörébe vannak utalva nagy számmal oly ügyek, melyeket más, mintaszerűen adminisztrált városokban ós országokban tisztán állami közegek látnak el.