Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-638
104 6 ^- wsíégos ülés 1901. jannár 18-áh, píntekeü. Berzeviczy Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad, a rnennyire hangom állapota megengedi, a vitához részemről is néhány észrevételt fűznöm, megtéve reflexióimat a belügyi tárcza költségvetésének körébe tartozó némely ügyre és a vita folyamán tett egy-két észrevételre, és némileg tüzetesebben világítva, meg a székes főváros pénzügyi és közgazdasági helyzetét és állapotát, (Halljuk! Halljuk!) mint a melyeket én oly országos fontosságuaknak tartok, hogy azokról, azt hiszem, a költségvetési vita által előszabott korlátok között lehet itt e képviselőházban beszólni. • Az eddigi vita kiemelkedő két mozzanatával, tudniillik a parlamenti reform és a közigazgatási reform kérdéseivel az igen tisztelt miniszterelnök úr tegnapi nyilatkozatában foglalkozott és mindkettőre vonatkozólag oly határozott és az ón meggyőződésemmel annyira megegyező kijelentéseket tett, hogy megvallom, erre a két kérdésre rövid felszólalásomban kiterjeszkedni nem szándékozom. Csak a köz-, igazgatási reformra nézve óhajtanék annyit megjegyezni, hogy véleméixyem szerint gróf Zichy János igen tisztelt képviselőtársam talán tévedésben van, ha beszédében azt mondja, hogy: ->mi a választásokba bele sem mehetünk alkotmányos felfogás szerint, a míg a jelenlegi kormány a, közigazgatás rendezésének nagy kérdéséről itt részletesen nem nyilatkozik, már azért sem, mert ezen kórdós lényege épen megoldásának mikéntjében fekszik, és a magyar nemzet lelkéhez nőtt közigazgatás megváltoztatásáról keU tudni a választó közönségnek.* Elmondta már a miniszterelnök úr, hogy a fő elvei a létesítendő közigazgatási reformnak ismételten kormánynyilatkozatokban és legutóbb eléggé preezizen a. miniszterelnök úr székfoglaló nyilatkozatában ki voltak fejezve. Igaza van a képviselő úrnak abban, hogy itt tulajdonképen az applikáczió a főkérdós. Ámde azt mondani, hogy választóink közé menni jogosítva nem vagyunk addig, a míg az applikáczió kérdésére nézve a részleteket elő nem adhatjuk, ez lehet a képviselő úr szerint alkotmányos felfogás, de nézetem szerint csak a régi rendi alkotmány értelmében alkotmányos felfogás, inert az valóságos Ansszaállítása volna az utasítási rendszernek, ha mi egy ily reform részleteivel való foglalkozásra a parlamentet jogosítottnak addig nem tartanok, a míg mindezen részletek iránt a képviselők a választókkal meg nem egyeztek. (Igaz! Úgyvan ! a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy jelenleg ez az országgyűlés, a. melynek napjai már úgyis úgyszólva meg vannak számlálva Polónyi Géza: Hónapiai, nem napjai! (Halljuk! Halljuk!) Berzeviczy Albert.., a közigazgatási reform terén alig foglalkozhatik egyébbel, mint azokkal a dolgokkal, a melyekkel az igen tisztelt miniszterelnök úr nagyon helyesen mintegy előkészíti a közigazgatás általános reformját. Ilyen volt a közigazgatási tanfolyamoknak létesítése, ilyen a közigazgatás egyszerűsítésére vonatkozó az az intézkedés, a melyet a t. miniszterelnök kilátásba helyezett ós ilyen a közigazgatásnak javítása a létező rendszer keretében, egyrészt a költségvetési dotácziók emelésével, a mire jelentékeny lépés történik ebben a költségvetésben is,. mintegy 415.000 koronára menvén az az összeg, a melylyel a vármegyék dotácziója ebben a bndgetben is emelkedik, továbbá a pótadók kivetésének engedélyezése által, a melyek mind, részint ott, a hol szükség van rá, új állások létesítésére, részint a létező állások jobb dotácziójára fordíttatnak. Én tehát a miniszterelnök úrnak, mint belügjunmiszternek azon eljárását, hogy addig, a míg a közigazgatás nagy reformja' az előkészület stádiumában van, ilyen parcziális intézkedésekkel igyekszik a közigazgatást javítani, tökéletesen helyeslem, ós az ő felfogásához ós eljárásához csatlakozom. Örülök, hogy a t. miniszterelnök úr tegnapi felszólalásában a kivándorlás ügyét is szóba hozta, és erre a kérdésre nézve oly irányt jelzett, a mely tökéletesen megegyezik véletlenül azzal, a mit én a legutóbbi delegáeziónális tárgyalások alkalmával a külügyminiszternek is figyelmébe ajánlottam. Nézetem szerint tudniillik a kivándorlási bajt gyökerében orvosolni mindenesetre csak messzemenő és nagyszabású közgazdasági intézkedésekkel lehet, mert a bajnak gyökerei tulaj donképen közgazdasági viszonyainkban rejlenek. A kivándorlásnak minden adminisztratív akadályozása czéltalan dolog, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) tehát le kell számolni a kivándorlás tényével ós arra kell igyekeznünk, hogj 7 azok, a kik a kivándorlásra törvényileg jogosítva vannak ós ezen szándékukban meg nem ingathatok, reánk nézve ott, a tengerentúli országokban, legalább teljesen el ne vesszenek, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hogy tehát azoknak kivándorlása államilag szerveztessék ós hogy a velük való kontaktus azokban a távoli országokban is fentartassék. (Élénk- helyeslés a jobboldalon.) Hogy ezáltal az állam legalább az ő visszatérésüket oly mértékben megkönnyítse, mint a hogy odautazásukat megkönnyítik a kivándorlási ügynökök. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Az egészségügy terén tett intézkedéseket a belügyminiszter úr teljes joggal, bizonyos
