Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-638

C8S. országos ülés 1901 rendszer behozatala abszolúte nem a nép közvéleményében gyökeredzik. Majd leszek bátor a t. miniszterelnök úr előtt olyan tekintélyre hivatkozni, a kit talán el fog ismerni; fogok hivatkozni radikális nagy emberek nyilatkozatára ós konzervatív emberek nyilatkozatára. Ha végignézzük, t. képviselőház, azt a küzdelmet, a mely a közigazgatási reform kérdésében hosszú idő óta folyik Magyarországon, mindig azzal a két áramlattal találkozunk, a mely egymással szemben áll: kinevezett tisztviselők, autonómia által választott tisztviselők. Én azt tartom, hogy a t. miniszterelnök úr épúgy, mint azok, a kik előtte ezt a harezot megvívták, igen erős ellentállást fog maga ellen provokálni, ha a közigazgatás reformját a kinevezés kérdésétől nem fogja tudni elválasztani. Én ismerem a kinevezett tisztviselő állásánali előnyeit. Az ő egyéni szempontjából feltétlenül rá nézve az lesz előnyös. De az elmozdíthatatlanságot, a mely kinevezett tisztviselőnek, mondhatnám, egyik dotácziója, meg lehet adni, az 1848 : XXIX. törvényezikkben akkor kifejezett aggodalomnak daczára, a választott tisztviselőnek is; egyet azonban nem lehet megadni: a közszellemet, a mely évszázadokon át keletkezett, a tradicziőkat, a melyek nemzedékről - nemzedékre beoltattak egy nemzetbe : azokat egyforma-, egy rendszerváltozással együtt kiirtani, megsemmisíteni nem lehet; nem lehet azokat a rokonszenveket, a melyeket ezen intézmény iránt százados történelem fejlesztett ki, egyszerűen átültetni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ezt a t. miniszterelnök úrnak szíves figyelmébe ajánlom. Kossuth Lajos tudvalevőleg elég szóles alapon ismerkedett meg a megyével. Erről a megyei rendszerről Kossuth Lajos így nyilatkozott : — akkor is volt vita, akkor is voltak hívei a másik rendszernek — hogy ez •» annyira összeforrott a nemzet életével, hogy az ahoz ragaszkodás, valamint az istenség iránti hit, gyámokra, nem szorult*. Ez nem változott meg, mert nem hiszem, hog}^ a t. miniszterelnök úr arra akarna hivatkozni, hogy ezt a hitet, a nemzet lelkébe forrott ezt az érzést, ez a rendszer, a, melyben uralkodni méltóztattak, kiölte volna. Ugyanerről a kérdésről Kossuth Lajos tovább így szólt: »Miként az angol parlamenti tag magasaim érzi keblét a. gondolatnál, hogy világrészek sorsáról tanácskozhadik, határozhat, akként minden magyar ember magasulni érezheti keblét a gondolatnál, hogy megbecsülhetlen megyei rendszerünknél fogva, ő is hivatva van a nemzet nagy ügyeinek elintézéséhez hozzászólhatni, a nemzeti nagy jiimiár 18-án, pénteken. 99 jogok elintézésében tettleges részt venni*. Megváltozott ez? Nem így van ez most is? Ki ölte ki a nemzetből e magasztos érzést? Ki szállította, le a polgárok hagyományos öröklött önérzetét erről a magaslatról odáig, hogy most már nem emeli keblét, hogyha azt a tudatot ébreszti valaki, hogy ő részt vehet az ország jogai gyakorlásában, az ország ügyei intézésében ? A konzervatív párt köréből, ennek vezére gróf Dessewffy Aurél ebben a kérdésben, a megyék mimiczipális jogáról, egészen ezen a vélemóiiyen van (olvassa): >>A megyék municzipálís jogai alkotmányunk alapját, nemzetiségünk kezességét teszik annyira, hogy míg megyei szerkezetünk megmarad, érjen bár bennünket akármi csapás, alkotmányunkat visszaszerezhetjük mindig, ezer más tekintetet mellőzve, ez az egy ok elég arra, hoev Maavarorszáo; ezen kincsnek meo'őrzését tegye politikai krédója első ágazatává.* Széll Kálmán miniszterelnök: Az autonómia, megmarad! Barta Ödön: T. képviselő ház! A t. miniszterelnök úr tegnap is és most is, közbeszólás alakjában, azt méltóztatott mondani, hogy az autonómia megmarad. Ne méltóztassék triviálisnak tekinteni, ha azt kérdem, úgy marad-e meg, hogy ^-majálisokat rendezhetnek, vagy majd télen bálokat* ? Mert hiszen, t. ház, az az autonómia, a mely ma megvan a választási rendszer -mellett, már régen nem az az autonómia, a melyért Kossuth Lajos meg gróf Dessewffy Aurél lelkesedtek. Kinek akarja ma valaki azt mondani, hogy a vármegyének autonómiája van? (Úgy raa ! a szélső baloldalon.) Hát a t. miniszterelnök úr, mint belügyminiszter még nem küldött a vármegyékhez rendeleteket, a melyekben azt mondta, hogy: utasítom a vármegyét, hogy ilyen meg ilyen statútumot alkosson !? Széll Kálmán miniszterelnök: Hát akkor mi lenne a. magyar államból, ha ezt sem lehetne ? Barta Ödön: A kérdés az: autonómia-e, vagy nem autonómia? Autonómia-e az, a melynél a kandidáczió jogát az abszolút többségben lévő —mert a tagok felét kinevezi —a főispán gyakorolhatja? Autonómia-e az, a. melynél a vármegyei számvitelt, tehát a községi ügyek ellenőrzését közvetlenül a. főispán által kinevezett tisztviselők gyakorolják, a hol a kinevezett állami főfunkeziónárius, a főispán, hivatali állásánál fogva, a mely sehol kodifikálva nincs, a melynek kötelességei sehol körülírva nincsenek, (Igaz! Ügg raa.' a szélső baloldalon.) a melynek jogköre szabályozva, praecziszirozva nincs, gyakorol az egész köz-