Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-638

100 638. országos ülés 1901. január 18-án, pénteken. igazgatás minden vonalán minden jogot, a hol a miniszteri rendeleteknek a végrehajtása, nem is direkte az autonómia körében, hanem fő­ispáni parancsszóra akárhányszor más más irányba tereltetik, mint a milyen irányba az autonómia terelné, ha független volna : abban az országban autonómiáról olyan értelemben, mint a milyenről itt volt szó, most sem lehet beszélni. Ha még ezt az érzést is ki akarjuk irtani a polgárokból, hogy ők legalább lát­szólag intézik egy-egy vármegyének az ügyeit, akkor méltóztassanak ezt az országot egészen átalakítani, de nem tudom, honnan fogják ehhez a lelkes áldozatokra ós ennek a hazá­nak a megvédésére mindig kész polgárokat előteremteni. (Halljuk! Halljuk! a szélső halol­dalon.) S ha már szólottam a főispánokról, — a mely kérdéssel különben ritkán szoktam fog­lalkozni, mert várom az Ígéret beváltását, hogy tudniillik mikor lesz a közigazgatás reformjá­val ez az állás is végleg megállapítva, vagy eltörölve, — csak egy kérdést intézek a mi­niszterelnök úrhoz. Méltóztassék a felelősség szempontjából nekem megmondani, miután én úgy tudom — jogérzékem azt diktálja, — hogy a jogok ós kötelességek mindig egymástól elválaszthatatlanul járnak, születnek és meg­halnak, honnan van mégis az. hogy a főispáni jogokról birunk tudomással: tudjuk, látjuk, hogy joguk van az adminisztráczió minden ágában motu proprio, A^agy kormányrendelet folytán beleavatkozni, vizsgálni, rendelkezni, tisztvise­lőket felfüggeszteni, azok ellen fegyelmi eljá­rást elrendelni, a közigazgatást minden ágában megvizsgálni stb.: ez joguk, ezt ismerjük. Széll Kálmán miniszterelnök: Köteles­ségük is! Barta Ödön: ... Ha kötelességük, úgy mondjon nekem a t. miniszterelnök úr egy esetet, a mikor a főispán fegyelmi alá került kötelesség-mulasztása miatt. Mert ha valaki­nek kötelességei vannak, akkor azoknak nem jó, vagy pláne rosszul való teljesítése kell, hogy valami megtorlást vonjon maga után. (Úgy van ! Úgy van ! Élénk helyeslés a szélső dal­oldalon.) Azzal szemben nem megtorlás a biza­lom megvonása, mert nem egyenlő mértékkel van mérve a megtorlás. Ha egy másik tiszt­viselő követ el mulasztást kötelességeivel szem­ben, melyek neki elő vannak írva, akkor a meg­torlás fegyelmi eljárás, felfüggesztés stb. Hát ugyan mutasson nekem a t. miniszterelnök ÚT a történelemből, a közigazgatás történelméből, egy felfüggesztett főispánt! (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) Én egyen­rangú, vagy talán még magasabb rangú tiszt­viselőket fogok velük párhuzamba állítani. (Halljuk! Halljuk!) Fegyelmi alá vont minisz­teri tanácsost már láttunk. (FekiálMsok: Államtit­kárt is!) de fegyelmi alá vont főispánt lát­tunk-e valaha? Hogy csak egy esetre hivat­kozzam. . . . (Zaj. Felkiáltások jobb felől: Nem volt rá szükség!) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Barta Ödön: Ne méltóztassék senkinek azt mondani, hogy nem volt rá szükség. Volt. (Halljuk! Halljuk!) Aradon egy hallatlan dolog történt; elsikkasztották az árvák vagyonát. Kubik "Béla : Egy negyedmilliót! Barta Ödön: Elsikkasztották annak a hatóságnak az ellenőrzése alatt, a melynek joga, nézetem szerint kötelessége kellő időben kontrolt, vizsgálatot tartani. Vagy teljesítette ezen kötelességét, vagy nem. Ha teljesítette volna, akkor nem történhetet volna meg az eset, vagy legalább kellő időben, felfedezték volna. (Egy hang bal fel öl: Az alispán ellen! Az alispán nem ugyanaz.) Az alispán ellen igenis volt fegyelmi, de a. főispán ellen nem volt, hanem két esztendő múlva, érdemei elismerése mellett, saját kérelmére visszavonult állásától. Én e példát nem azért hoztam fel, mintha épen ezt az esetet akarnám inkriminálni, ha­nem mint eklatáns példát arra, hogy jogok vannak adva a nélkül, hogy azokkal pár­huzamba kötelességek volnának állítva-. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem akarok a t. ház türelmével vissza­élni. (Halljuk! Halljuk!) Még csak egy pár kér­dést említek meg, a melyeknél talán szintén nem lesz szükség arra, hogy a közigazgatási reformot az egész vonalon megvárjuk. Méltóz­tatnak tudni, hogy az 1890 : I. törvényezikk, mely az útügj^eket szabályozza, elrendeli, hogy útbiztosságok állíttassanak fel. Én úgy tudom, hogy az ország területének legnagyobb részén ezen útbiztosságok felál­lítva mai napig nincsenek. Ha a törvények végrehajtása akképen történik ezen országban, hogy az 1876 : XIV. törvónyczikkbeii perenrp­torikus módon elrendelt mentési ügy még 1900-ban is csak ott áll, ahol akkor állott; ha az 1890.-ik évben megalkotott törvény végre­hajtása csak odáig jutott, hogy még 1901-ben azt kell kérdeznem : hány vármegyében lett már az útbiztosság létesítve, akkor ne méltóztassék azt mondani, hogy a reformra várunk, hanem méltóztassék megmondani, hogy a törvények végrehajtásában abszolúte nincs rendszer ; hogy a fövények végrehajtása kése­delmes, ki nem elégítő ; mondhatnám azt is, hogy alig történik valami! A t. miniszterelnök úrnak mint belügy­miniszternek talán resszortjába tartozik ós ezért felemlítem, hogy azon kivándorlási okok közt,

Next

/
Thumbnails
Contents