Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-638

98 638. országos itlés 1UOÍ. jamiär Í8-án, péntetíftil. A közigazgatási tisztviselők helyzetére vonatkozólag elmondottak mellé legyen szabad még egy pár megjegyzést tennem. (Hattjuk! Halljuk!) Egy kormányférfiú egy tisztviselőnek azt az utasítást adta: »Légy kérlelhetetlen, mint a tőrvény.*'Szép utasítás, követésre méltó. Azt hiszem, a t. miniszterelnök úr is nem egyszer adja tisztviselőinek ezt az utasítást. Az illető azt felelte rá: »Ezt a kívánságot nem hogy teljesíthessem, de hogy csak meg is közelíthessem, oltalmazz meg engem magam ellen és oltalmazz meg tenmagad ellen.«. Ezt a két kikötést tette. Ha a magyarországi közigazgatási tisztikarnak azt mondjuk, hogy légy kérlelhetetlen, mint a törvény, akkor azt fogja mondani, hogy oltalmazz meg engem magam ellen, szüntesd meg azt a nyomorúságos állapotot, a melyben élek, és oltalmazz meg tenmagad ellen, vagyis a, kormányhatalom ellen, a melytől függök, akkor kérlelhetetlen leszek, mint a törvény. Az egyik irányra nézve már volt szerencsém, nyilatkozni. A mi ebben az irányban törtónt, tudniillik a tisztviselők anyagi helyzetének javítása érdekében, azt elismeréssel honoráltam, de nem tartottam megfelelőnek, mert nem egységes, nem egyöntetű ós nem igazságos az egész vonalon. A mi pedig a másik irányban történt, arról nem beszélhetek, mert oltalmat a tisztviselők a kormányhatalom 'ellenében még eddig sehol Magyarországon fel nem találhatnak, (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja, a t. miniszterelnök úr, hogy készül a pragmatika, készül a fegyelmi eljárás. Én nem tudom, t. miniszterelnök úr, hogy kik dolgoznak ezen olyan lassúsággal. Micsoda nehézség van egy fegyelmi törvény megalkotásánál, a melynek csak két nagy momentumot kell felvennie, a nyilvánosságot és a védelmet. Ha ezeket a garancziákat megtalálja a tisztviselő, akkor épúgy, a mint az igazságszolgáltatás minden vonalán lévő tisztviselők tűrik a helyzetet, mert tudják, hogy a fegyelmi eljárás rendes lefolyása nélkül ellenük semmi sem történhetik, nyugodtan fognak a közigazgatási tisztviselők is gondolni arra, hogy csak valódi fegyelmi vétségek esetében fognak eljárás alá vonatni és csak annyi büntetést fognak kapni, a mennyit érdemelnek. Nehéz dolog-e azt a nyilvánosságot és szóbeliséget, a mely a büntető judíkatura minden vonalán már megvan, a melyet a polgári eljárás során most terjesztenek ki az egész vonalra, áttenni arra a helyre, a hol arra a legnagyobb szükség van. a fegyelmi eljárás tárgyalására, A nyilvánosság okulást és megnyugvást nyújt azoknak, a kik a panaszt beadják ós elégtételt szolgáltat annak a tisztviselőnek, a kit esetleg alap nélkül bepanaszoltak. Ha egy tisztviselő ellen a fegyelmi eljárás megindul, és kis idő múlva megszűnik, száz eset közül kilenczvenkilenczben azt mondják, hogy eltussolták a dolgot. De ha nyilvánossággal, nyilvános szóbeli tárgyalással, nyilvános váddal és védelemmel fogják összekötni, a felmentett tisztviselő rehabilitálva lesz, és az elitólt tisztviselő elítélésében közmegnyugvást fognak találni azok. a kiknek sértett jogai elégtételt követelnek. Méltóztassék tehát ezt a kérdést tárgyalni, t. miniszterelnök úr. méltóztassék hozzálátni ós mindenekelőtt ezt a kérdést megoldani. Pragmatika, fegyelmi eljárás nélkül elégedett, nyugodt tisztikart képzelni ebben az országban nem lehet. És most. t. képviselőház, méltóztassék megengedni, nekem, hogy a t. minisztereinöli úrnak arra a, nyilatkozatára feleljek, a melyet a testtel biró kérdésben, tudniillik a közigazgatási reform kérdésében elfoglalt. A t. miniszterelnök úr, a miiven határozatlan a választási reform kérdésében, olyan határozott a közigazgatási reform kérdésében. Nem akarom most felújítani azokat a nagy vitákat, a melyek ezen kérdésben e házban már lezajlottak, a melyekben mindig szembe állították a reformkérdést az autonómiával, pedig reform és autonómia egymást abszolúte nem zárják ki. (ügy van! ügy vau! a szélső baloldalon.) Es most azt látom, hogy a t. miniszterelnök úr is azon az alapon áll, hogy a. közigazga-tási reform alatt a: hírhedt »lex Szapáryáná«-t érti. (Derültség a szélső baloldalon.) Azt méltóztatott mondani, hogy azon az alapon, vagyis a »lex 8zapáryána<< alapján, — mert azt törvénj^es alapnak méltóztatott mondani ; én pedig szégyenlek arra a törvényre hivatkozni, mert félek, hogy hivatkozásomat lefordítják! Azt méltóztatott mondani, hogy ezen törvény alapján a.kinevezett tisztviselők rendszere az állami közigazgatás fundamenmát képezi. De hát térjünk e felett a napirendre. Én azt állítom, hogy a közigazgatási reform nem azon kezdődik, hogy a tisztviselő kineveztessék. Ha a t. miniszterelnök úr nem akar sötétbe ugrást csinálni más irányban, ebben az irányban is sötétbe ugrásnak nevezhető egy ki nem próbált i*endszer, mely ellenkezik Magyarország közszellemével, (Úgy vmt! Úgy van! a, bal- és szélső baloldalon.) az egész közvélemény érzületével; persze nem a kinevezésre vágyó tisztviselő közvéleményére hivatkozom, hanem a nép történeti hagyományaiból eredő közvéleményre; a kinevezési