Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-638

94 •>*• országon ülés 1901, kezet nem nyújthat neki annyi erőt, hogy a régi terhektől szabaduljon. Volt alkalmam a t. föklmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni erre, de a földmfvelósügyi miniszternek nincsenek, a kormánynak azonban meg vannak a szükséges eszközei arra, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy valamint a nagy földtehermentesítés eszméjének megvalósítására az állam hitelét adta oda, mentse meg most a népet is az állam hitelével, mert nem ajándék kell a népnek, hanem segítség. Mi gátolja a kormányt abban, hogy egy új földtehermentesítés alapján bevonja ezen súlyos terheket. melyeknél a kamatdifferenczia tökéletesen elég arra, hogy az a szegény, földhözragadt paraszt ember becsületesen megéljen. (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon.) Higyje meg a miniszter úr, hogy egy ilyen akczió, melyhez az ország minden polgára szívvel-lélekkel hozzájárul, sokkal hatásosabb lesz, mint a csendőrség szaporítása, melyet Borsod, vagy nem tudom melyik vármegyében a szocziálizmus fellépésével szemben, a miniszter úr hangoztat. T. képviselőház! Mielőtt a közigazgatás ujabban felmerült nagy rendezése eszméjének néhány szóval való tárgyalására áttérnék, méltóztassék nekem megengedni, hogy a t. miniszter urnak szives figyelmébe ajánljak egy igéretét, melyet nem váltott be egészen. A t. miniszter úr azt ígérte, hogy ő közvetlen akarván meggyőződni a közigazgatás menetéről ós arról, hogy mikóp hajtatnak végre az adminisztratív rendeletek, egy ügyosztályt szervez, később pedig azt jelentette, hogy szervezett. Én a költségvetésből ezen ügyosztály létezését nem látom. Széll Kálmán miniszterelnök; Nem új, benne van! Kristóffy József: Nem kell új megszavazás ! Barta Ödön: Legyen nyugodt Kristóffy József t. képviselőtársam, ha hozzászólok ezen kérdéshez, legalább is tájékozva vagyok annyira, hogy tudom, kik csinálják. Nincs tehát külön ügyosztály, hanem a. belügyminisztérium egyik tisztviselőjének vezetése alatt a. mellé osztott segédtisztviselők időnként kiszállásokkal csinálják ezen vizsgálatokat. Van tudomásom azon kiváló tehetségről is, melylyel az a férfiú megvan áldva, a ki ezen ügyeket viszi. De egy nagy hibát látok, azt, hogy nem lóvén külön ügyosztály, annak a- jelentésnek, vagy nevezzük úgy. a hogy Konkoly-Thege-Sándor képviselőtársán nevezte, biányjegyzéknek, — bár nem tudom, hogy micsoda ez a hiányjegyzék — feldoldolgozás végett annyi ügyosztályhoz kell menni, a hányat érint, mert a közigazgatási általános ügyek, az árvaügyek, a községi ügyek, január lS-án, pénteken. a megyei ügyek mind külön osztályfőnökök alá tartoznak. Egy ós ugyanazon jelentésnek elintézése tehát — nem tudom, jól fogóm-e fel, de azt hiszem, hogy a jelenlegi szervezet mellett, íninthogy épen a felügyeleti osztály nincs külön szervezve, — - feldolgozás végett szétválasztva az illető osztályokkal külön közlendők. Nem hiszem, hogy ez a rendszer bevált volna, hogy a t. miniszter úr a maga gyakorlati érzékével ezt helyesnek találná, és ha nem találja helyesnek, ne restelkedjék és állítsa, fel az önnáló ügyosztályt, mert a, vármegyék és a községek felügyeletének kérdése nagyon megérdemli a költséget és azt senkisem fogja sajnálni, míg ellenben azt a szótszórt munkarendszert és hadakozást, mely egy ily vizsgálat nyomán kifejlődik, ezen országban senkisem tartja helyesnek, mert lassúbbá és tagolttá teszi azt, a minek.. csak akkor van hatása-, ha rögtönös. Ha a miniszter úr kiküldöttje valahol rendetlenséget, hibákat, mulasztásokat és visszaéléseket talál ós azoknak orvoslása rögtön megtörténik, annak fényes hatása van, megnyugtató, kibékítő, biztató ós reményt keltő hatása. (Helyeslés a szélső baloldalon.) de ha azt látják, bog}- két év előtti vizsgáját még most is folyik, akkor azt mondják, hogy ez nem ér semmit. Méltóztassék a vidéken bárhol közvetlen tapasztalásból meggyőződóst szerezni arról, hogy nem így áll-e a dolog? Azt mondja a miniszter úr, hogy nyugodt, megelégedett, anyagilag is biztosított tisztikar az, a, melyekkel adminisztrálni lehet. Teljesen osztom ezen nézetét, a t. miniszter úr nem is az első, ki ezt mondja, de fájdalom, azt hiszem, nem is az utolsó, a ki mondja és nem fogja létesíteni. (Igaz! ügy'van! a szélső haloldalon.) Én azt hiszem, hogy mielőtt az egész fórumon végig, a közigazgatás legalantabb közegétől, a községi bírótól fel az alispánig, vagy a főispánig — nem tudom, hogy az közigazgatási fórum-e — meg lehet alapítani azt, a mit a t. miniszter úr ideálként felállít, legalább biztosítani kell azt, hogy- a központi igazgatásnál már alkalmazott egyének közt az elégedetlenség terjedésének gát vettessék. Én megfigyeltem a különböző minisztériumokban alkalmazott szakfórfiaknak különböző előléptetési viszonyait, és én azt tapasztaltam, hogy ugyanazon rangban levők közül egyik-másik minisztériumban már három fokot haladt az egyik, míg a másik minisztériumban még ugyanazon fokon maradt. Nem lehet természetesen a tehetségeket teljesen összemérni, de mégis feltűnő, mert például notórius, hogy a föklmívelésügyi minisztériumban az előléptetés gyorsabb, a belügyminisztériumban talán abszolúte nincs is. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha,