Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-638
tiSS. országos ülés 190!. január 18-án. pénteken. 95 a t. miniszter úr megelégedett tisztikarra törekszik, s _azt akarja, hogy odaadással, lelkesedéssel végezze munkáját és személyszaporítás nélkül lehessen a szaporodó feladatokat megvalósítani, mindenekelőtt a tisztviselők megelégedettségére jó példával neki kell előljárni. Úgy tudom, hogy a belügyminisztériumban az import oly óriási nagy volt, hogy ott egyenes megrekedéssel állunk szemközt. Én nem tartom hibának, sőt kívánatosnak tartom, hogy azok a férfiak, kik künn a vidéken a belügyi igazgatás terén szerezték meg tapasztalataikat, kik ezen tapasztalataikat magukkal hozzák, alkalmaztassanak is, de salvo jure alieno ! Azt már nem tartom szerencsés gondolatnak, hogyha úgy hoza,tnak be a külső elemek, hogy azok praetereálják a bentlevők egész vonalát, s így a mit nyertünk a réven, azt elvesztettük a vámon. Én nem beszélek egyénekről, a legtávolabban áll tőlem, hogy az államtitkár úr behozatalát kifogásoljam, azt örvendetes eseményként magam is szívből üdvözöltem, ez különben is politikai fimkczió. De a. szolgálati ranglisztán elébe tenni kívülről hozott tisztviselőt azoknak, kik éveken át munkálkodnak, hogy az előléptetést kiérdemeljék, azt elkeserítenek, lehangolónak, munkaerőt fogyasztónak tartom. Ezért a t. miniszter urat arra kérem, méltóztassék valami módon gondoskodni arról, hogy az előléptetési viszonyok egy bizonyos czinozura szerint egy-sógessé tétessenek és megnyugtatásra, alkalmasakká váljanak. A t. miniszter úr tegnapi beszédében egy olyan kijelentést tett, a mely talán elszólás számba is mehet, ismerve a t. miniszterelnök úr alkotmányos érzületét. Engedelmet kérek, hogy ezt szó nélkül nem hagyom, de teszem ezt annak tudatában, hogy a t. miniszterelnök úr lesz az első, a ki megragadja az alkalmat, hogy ezt rektifikálja. Azt mondta a t. miniszterelnök úr : »hol kell ós hol nem kell valamit tenni, azt én ítélem meg*. Széll Kálmán miniszterelnök: A magam hatáskörében! Barta Ödön: Természetesen, ezzel a kijelentéssel visszautasított bizoiryos tanácsokat, bizonyos gravameneket, inelyek a közigazgatás terén felhangzottak, és én azért bátorkodtam ezt lapszusznak nevezni, a mit szó nélkül nem hagyhatok. Széll Kálmán miniszterelnök: Csak jól kell érteni !^ Barta Ödön: Mert ez annyira autokratikus hang, hogy ezt a t. miniszterelnök úr alkotmányos érzületével összeegyeztetni nem tudom, de a mely a parlamenti vitákban nem is jogosult. Nem a t. miniszterelnök úr ítéli meg, hanem az ország szüksége kell. hogy megítélje; a t. miniszterelnök úr eszköz, az államhatalmat gyakorló eszköze a közérzületnek, az országnak, a törvénynek ós így kritika. tárgyát, még pedig jogosult kritika tárgj T át képezi azok részéről, a kik megbízatásukat a néptől kapták. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azért jogom van megítélni a magam hatáskörében! Barta Ödön: Megítéli a t. miniszterelnök úr, a kritika pedig megítéli a t. miniszterelnök úr ítéletét. Széll Kálmán miniszterelnök: Hogyne ! Azt nem mondtam, hogy nem szabad! Barta Ödön: Az árvaügyekkel kapcsolatban tegnap a, t. miniszterelnök úr egy olyan kijelentést tett, a melyet visszamenőleg —nem mentem tovább vissza, csak 1896-ig — a jelenlegi t. házelnök urnak, mint belügyminiszternek nyilatkozatában is megtalálok, hogy tudniillik reformok előtt állunk az árvaügyek nél. Azóta mindig állunk. Epén az a kifogás, hogy mindig állunk, hogy nem haladunk. Én azt, hogy az egész közigazgatást csak egységesen, egy complexumban lehet reformálni, nem irom alá. Nem is áll; nem is hiszem, hogy a t. miniszterelnök lír ehhez a nézethez ebben az országban őszinte, független többséget tudna teremteni. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is akarok ! Barta Ödön: Mi azt akarjuk, hogy ha építem kell, építsünk, hiszen az anyagot összehordtuk. Az árvaügyet illetőleg én nem azért szólaltam fel, mintha sürgetném, hogy az árvaügyek reformáltassanak : mert nem az a- legsürgősebb, hanem sürgősebb az, a mit kifogásolok. A t. miniszterelnök urnak, mint belügyminiszternek jelentésében az van. mondva, hogy a közigazgatási adminisztratív költségek egyrósze fedeztetett az állami dotáczióból, a másik része a különböző adókból és az árvapénzeknél levont 10° o-os tartalékból. Mindenekelőtt tisztelettel kijelentem, hogy nem ismerek olyan jogászt, a ki a t. miniszterelnök xirnak megnyugtató választ tudna adni arra a kérdésre, hogy vájjon egyáltalában, de pláne ethikailag jogosúlt-e 10°,o-ot az árvák jövedelméből levonni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Mi czímen adóztatja meg a t. miniszterelnök úr az árvákat'? (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Hát ebben az országban a felnőtteken kívül az árváknak is adózniuk kell, azoknak, a kiket gyámolítani emberbaráti kötelesség: (Igaz ! Ugy van ! a. szélső baloldalon.) a kiknek gyámolítására törekedni kell azoknak is. a kik távol állanak tőlük? És most az árvák ügyeinek kezeléséből az állam tőkét kovácsol?
