Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-619

84 •!*• országos ülés 1900. november 26-é», hétfőn. jégtorlódásnál előálló vizemelkedést kiszámínem lehet; az egy félóra alatt egy ölet tehet. A mellékfolyókkal még nem haladtunk annyira előre; azonban a mellékfolyók is, a mint az a költségvetési jelentésből kitetszik, gondoskodásunk tárgyát képezik. A mi különösen a Kőröst illeti, a melyet a t. képviselő úr felhozott, a Kőrösön is tettünk előmunkálatot, hogy a szabályozás miként volna eszközölhető. De a Körösök hajózhatóvá tétele öt millió koronába kerülne. Ez oly jelentékeny összeg, a melyre kellő fedezetet jelenlegi beruházási hitelem keretében nem találok. Szólt a t. képviselő úr egyéb csatornákról is, melyek kell, hogy gondoskodásaink tárgyát képezzék. Midőn én három csatornát említettem, tettem ezt azért, mert azokról a csatornákról kívántam megemlékezni, a melyekkel a közvélemény különösen foglalkozik ; azonban nem jelenti ez azt, hogy több csatornára nem is gondolunk, nem jelenti azt, hogy ezzel a messze jövő feladatai ki vannak merülve. Végűi a t. képviselő úr szives volt azon megjegyzést is tenni, hogy nekem kömryű dolgom van, mert helyettem mások olvasnak. Nem tudom, hogy áll a dolog, de a t. képviselő úrra hivatkozom, — a ki velem és tárczámmal különös előszeretettel foglalkozik, — mi gyakran találkozunk a bizottságokban, a plónumban ; a tegnapelőtti napon is szives volt a mezőgazdasági múzeum építését is megtámadni ; én nem emlékezem, hogy bármely alkalommal készületlen lettem volna, és arra. sem emlékszem, hogy idegen tollakkal szoktam volna ékeskedni. Sokféle vádat, gyanúsítást hallottam már. de ez xíj vád, a melynek eredetisége a t. képviselő urat illeti. A t. képviselő úr azt is mondta, nem minden csipősség nélkül, hogy az én szombati beszédem forrásmunkát fog képezni, a későbbi nemzedékek abból fognak meríteni. Én szombati beszédemet egyáltalában nem becsülöm túl; én csak egyet vindikálok magamnak, azt, hogy birok fölszólalásaimban a beszédek első kellékével, tudniillik azzal, hogy a beszéd igazságot tartalmazzon. (Éhnk tetszés a jobboldalon.) Én azt hiszenij a hatást nem az előadásnak, nem az érvek csoportosításának, hanem azok belső igazságának és belső tartalmának kell elérnie. (Élénk tetsz>'s a jobboldalon.) Különben akármilyen volt az a beszéd, annyi bizonyos, hogy egy oly kiváló és gyakorlott politikus és szónok, mint Komjáthy Béla t. képviselő úr, szükségét látta, hogy erre a beszédre két részletben feleljen. (De rültség.) Nem volt elég neki szombaton felelni, eszköz tényleg a rendelkezésére fog-e bocsáttatni. Engem e kórdósben kizárólag elvi szempont vezetett. Lehet, hogy tévedtem, az emberi dolog, de egy bizonyos, hogy felszólalásomnak czélját egyedül a magyar gazdaközönség érdeke képezte. Ezt akartam a jelen szakasznál elmondani. (Helyeslés a szélső haloldalon) Elnök: Van még valaki, a ki szólani kivan ? \Barányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: T. képviselőház! Hogyha szombati beszédemben a természetes vizi utakra nem terjeszkedtem ki bővebben, ezt azért tettem, mert feltételeztem, hogy a ház minden tagja ismeri azon jelentést, a melyet évenként a költségvetéssel kapcsolatosan kötelességszerűen benyújtok ós a mely jelentésben nemcsak általában a természetes vizi utakra, de egyenként minden egyes folyóra és minden folyó állapotára is kiterjeszkedem. Röviden, t. ház. a képviselő úr megnyugtatására annyit mondhatok, hogy igenis, a természetes vizi utak kérdése kiváló gondjaim tárgyát képezi. így például, a Tiszaszabályozással igen lényegesen haladunk előre, különösen annak alsó szakaszán. Méltóztatnak, gondolom, helyeselni, hogy akár Szeged, akár az alsó Tisza-vidék, és a nagy-magyar Alföld helyzetét tekintsük, a fő szempontnak annak kellett lenni, hogy a felülről leömlő vizek ott megfelelő lefolyást nyerjenek. (Helyeslés.) De foglalkoztunk a Duna-meder szabályozásával is. A Vaskapuról nem is szólok, a melylyel a t. kereskedelemügyi miniszter úr foglalkozik. De nagy szabályozást vittünk véghez a felső Dunán, hol azelőtt minden kisebb vízállásnál a. hajóknak át kellett rakodni ok és ez a forgalomnak nagy akadályát, nagy hátrányát, és nagy megterheltetésót képezte ; most már úgy vagyunk, hogy még kisebb vízállásoknál is szabadon megy a felső Dunán a közlekedés. Bevégeztük a szabályozást Budapesttől egészen a ráczkevei sziget végéig. Ez nemcsak hajózási szempontból volt fontos, hanem nagy horderővel bír a székesfőváros biztonsága szempontjából is. Ha méltóztatnak visszagondolni a régibb időkre, lehetetlen, hogy a t. ház emlékezetébe ne jöjjön, hogy azelőtt mennyi jégtorlódással volt dolgunk, mennyi félelemnek voltak az illető vidékek lakosai kitéve; most már, a hol a szabályozás keresztül van víve, a jégtorlódás esetének veszélye ritkán fordul elő Már pedig a jégtorlódás a legnagyobb árvizveszedelem. 1838-ban is Budapest jégtorlódás folytán pusztult el, mert minden vizemelkedést ki lehet számítani, de a