Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-619
619. országos ülés 1900. november 26-&n, hétfőn. 83 delemüg3?i miniszter úrtól,- még inkább tudja, hogy voltaképen milyen stádiumban van ma a természetes vizi utak fejlesztése, a mi azt hiszem a miniszter úr által is elismert eminens érdek. Nemcsak kereskedelmi, hanem egyszersmind nagy földművelési érdek is. Mert méltóztassék nekem elhinni, hogyha helyeslem is és hozzájárulok ahhoz a törekvéshez, a melyet ez a törvényjavaslat is kontemplál, hogy igyekezzünk termelésünket emelni, — hiszen nem volna igaz magyar ember, de még a józan észt is megtagadnám attól, a ki egy ilyen törekvésnek útjába állana, — de ne felejtse el az igen tisztelt miniszter úr ós a t. képviselőház, hogy ugyanakkor, mikor termelésünknek emelésére gondolunk, abban a gondolatban ott kell lenni annak is, hogy lehetővé tegyük ezen. termékeknek versenyképességét is. Higyje meg nekem a t. miniszter úr, hogy egy helyes közlekedési eszköz, helyes forgalmi politika mellett, képes már önmagában is a termelést fokozni és előmozdítani. Ha tisztán csak a termelés fokozására irányúi minden törekvésünk, nagyon félek, hogy a termelés fokozásával előálló többlet kellő módon, gazdaságilag megfelelőleg értékesíthető nem lesz. Az igen tisztelt miniszter úr meghatalmazásából bejelenteni méltóztatott, hogy mik azok a csatornatervek, a melyet legelsőidben óhajt keresztül vinni, és ezek között elsőképen említette tel a Tisza-Duna-csatornát. Természetes, hogy ez ellen ebben a házban kifogást tenni senkisem fog, mert annyi bizonyos, hogy egész északkeleti Magyarországnak forgalmát csak ezzel fogjuk előmozdíthatni és azt nagyon sok irányban versenyképessé tenni. Igen, de itt nem állhatunk meg t. miniszter úr, mert nekünk az összes erdélyi részek számára meg kell nyitni a piaczot. Már pedig ha azt akarjuk, hogy az erdélyi termelés úgy a romániai úton, mint esetleg a Fekete-tengerig utat találjon, akkor az ottani foly óknak — a mint erről ebben a házban már beszéltem — szabályozása elkerülhetetlenül szükséges. De nagyon szak avat ottan, nagyon szépen és meggyőződós hangján mondotta ezt a pénzügyi bizottságban Ugron Gábor t. barátom is, a kit bizonyára csak lelkesedós vezetett, hogy azon a szegény, azon az igaz magyar népen segítsen. Szeretném azonban tudni, — mert ez mind összefügg annak a fokozott beltermelésnek lehető értékesítésével — hogy például a Kőrös hajózhatóvá tételére milyen lépések tétettek legutóbb, mert a mint én vagyok értesülve, a tett próbajáratok ottan sikerre vezettek. Vagy pedig történt-e valami a Rábaszabályozásra nézve, a melyről még a régi korba visszamenőleg is tudjuk, hogy az hajózható volt. A Kulpa-szabályozása tekintetében mi történt, a hol már pozitív intézkedés törtónt e század elején : 1801-ben. A Mura szabályozására nézve van-e intézkedés, a hol azzal a sajátságos helyzettel állunk szemben, hogy míg annak stájer része, tehát felső része hajózható, addig alsó része még mai napig is hajózhatatlan állapotban van. Ezeket szeretném tisztába hozni, t. képviselőház. Itt felemlítek egy sajátságos szokást, hogy nálunk minden mélyebb kórdóst egyéni motívumok alapján szoktak eldönteni. Nem tudom, felhoztam-e ott, vagy a bizottságban, de pozitív tudomásom van arról, hogy egy, vagy másfél évvel ezelőtt egyik szubvencziónált társulat egy kérvényt adott be a miniszter úrhoz, hogy a Szolnok-Csongrád-Szentes közti hajózást szüntesse meg ; ós a helyett, hogy ilyen kérvényt a miniszter azonnal visszadobott volna, leküldötte azt egy illetékes kereskedelmi iparkamarához véleményezés végett. Én, t. képviselőház, befejezésül felszólalá- somnak, csak ismételni kívánom azt, hogy a legnagyobb örömmel üdvözlöm azt a czólját a jelen törvényjavaslatnak, hogy a termelést vele fokozzuk. De ismétlem és rániutafok arra, hogy ezzel a fokozással, helyesen gondolkozva, karöltve kell járnia annak is, hogy egyúttal azon többtermelésünket versenyképesen legyünk képesek a világpiaczon értékesíteni. És mert így gondolkozom, azért nem volt első felszólalásom ellenzéki viszketeg befolyású. Csakhogy én ezt a sorrendet az alkotások megfordított} ának tartom Szükséges, hogy a t. miniszter úr az általam felhozott kérdésekre nekünk még egy másik okból is feleletet adjon. Meg kell azokat az illető gazdákat, a kiknek üdvére és hasznára ezt a törvónyja,vaslatot benyújtani méltóztatott, győzni arról, hogy ők egész nyugodtan belem ehetnek ezekbe az óriási költségekbe, mert felesleges termésük nem fog nyakukon maradni, áldozataik nem lesznek meddők. Ha most meghozzák e nagy áldozatokat, már a közeli jövőben meg lesz az alkalmuk, hogy termésüket könnyen és olcsón legyenek képesek az illető piaczra elvinni. Mert hogyha ez nem történik, félek, igen tisztelt miniszter úr, hogy az egész javaslat papíron fog maradni. A mi •népünk, a mint mondottam, igen fél minden ily költségtől. Ott vannak az árvizszabályozási társulatok költségei, a melyeket legnagyobbrészt az adminisztráczió emészt fel. Hát ha most ismét odaállunk, hogy újabb költségekbe menjen be, különben egészen üdvös dolog megvalósítására, félni és aggódni fog, hogy vájjon azon 1 kiegészítő és szükséges közlekedési.
