Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-618

6Í8. országos ülés 1900. tioi én megmondom a t. képviselő úrnak, hogy ez kinek a törvénye, és e részben teljes egyetértésben vagyok megint Papp Elek t. képviselő úrral: ez a magyar Alföldnek a törvénye, (Élénk tetszés. Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) annak az Alföldnek a törvénye, a melyhez önök oly közel állanak, a mely önöket ide küldte a törvényhozásba, hogy alkotmányos jogaikat gyakorolják, és ha ez az Alföld törvénye, akkor hozzáteszem, hogy ezen törvényt diktálta a magyar faj szeretete és ezen törvóixyt végre fogja hajtani a magyar faj életrevalósága. Ezért ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Hosszantartó helyeslés, éljtnsés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után) Elnök: T. ház ! A tanácskozást folytatok. Komjáthy Béla képviselő úr félreértett sza.vaiaak helyreigazítása végett kivan szólani. Komjáthy Béla: T. ház! Részben személyes kérdésben, részben félremagyarázott és akarattal félremagyarázott beszédem értelmének helyreigazítása végett kérek szót. Igaz, hogy alkalmam lett volna ezt a törvényj avaslat részletes tárgyalása alkalmából elmondani, ós ez talán a magam szempontjából helyesebb is lett volna, mert én, a ki nem birok a szónokiásnak azzal az erejével és a dolgoknak olyan szép előadási képességeve], mint a milyenről tanúbizonyságot tett az igen tisztelt miniszter úr, helyesebben cselekszem, ha otthon, nagy fejtörés után, kellő apparátussal elkészülök arra, hogy mit válaszoljak a miniszter úrnak azon, mindenesetre támadásszerű beszédére, a melyet előbb elmondott. Azonban ettől eltekintek, ós engedje meg az igen tisztelt ház, hogy kellő rövidséggel, a mi azonban nem zárja ki, hogy esetleg később a szólás jogá/val ne éljek, most tegyek néhány megjegyzést a miniszter úr beszédére és szavaim értelmét, a melyet úgy látszik, félreértett, helyreigazítsam. (Halljuk!) Az igen tisztelt miniszter úr beszédjének az a része, a melyben velem foglalkozott, mindenkire azt a benyomást tette, mást nem is tehetett, hogy velem szemben védi az öntözőcsatornák szükségességét, és mintegy arra mutat rá, hogy az az ember, a kit a magyar Alföld küldött ide képviselőnek, miképen tud az ilyen törekvésnek ellenszegülni. A miniszter úr e feltevése önkényes, nem is való, nem is igaz. Hivatkozhatom a képviselőház azon tagjaira, a kik hallották beszédeimet, vagy elolvasták, hivatkozhatom a pénzügyi bizottság minden tagjára, hivatkozhatom Kossuth Ferencz t. barátomra is, hogy valahányszor ez a kérdés a rember 2á-e"n, szombaton. 71 pénzügyi bizottságban előfordul, vele együtt mi voltunk azok, a kik az öntöző-csatornák szükségességét mindig sürgettük, mindig elismertük. Sőt hivatkozhatom az igazság érdekében, mostani felszólalásomra is. melyben szintén hangsúlyoztam ezek fontosságát, de azt mondottam, hogy vig}'ázzunk, mert Magyarországon már nagyon sokszor megjártuk, és felvetettem a kórdóst, nem volna-e helyesebb, okosabb dolog. bevárni a kereskedelemügyi miniszter úrnak is kilátásba helyezett intézkedését, mert azzal nem veszítünk semmit, ha képesek vagyunk a kórdós helyesebb, jobb megoldását biztosítani. És nagyon csalódik a t. miniszter úr, midőn azt mondotta, hogy én őt a t. kereskedelemügyi miniszter úrtól el akarom választani; egyáltalában véve nekem e részben szándékom nem volt. A miniszter úrnak volt hasonló szándéka, a mikor köztem, Kossuth Ferencz és Papp Elek t. barátaim között akart ilyen differencziákat felidézni; csakhogy ezzel megint nem érhetett czólt, mert hiszen ón épen ezen barátaim határozatának, épen ezen barátaim utasításának feleltem meg, midőn beszédemet elmondottam. (Uí/y van! a szélső baloldalon ) Azt mondja az igen tisztelt miniszter úr, — s itt kereste köztünk az ellentétet, — hogy ón mint vádló, mindig azt a vádat szoktam a, szemébe vágni, hogy ő a kis exisztencziákkal szemben csak a. nagy urak, a nagy emberek érdekét veszi pártfogásába. Először is tiltakoznom kell az ellen, mintha nagy úr ós nagy ember mindig egy fogalom volna, (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) és tiltakozom az ellen is, hogy ezúttal is ezt vágtam volna a szemébe. Sokszor tettem, fogom is tenni, ha látok olyan intézkedést, a mely nem elégíti ki a kis exisztencziák érdekét; erre rá fogok mindenkor mutatni. Ezúttal azonban ezt nem mondhattam az igen tisztelt miniszter urnak, mert ilyen feltevésből ki sem indultain; én csak azt mondottam, hogy az körülmény, hogy ez a csatornázás ilyen költséggel van kontemplálva, talán a nagybirtokoknak használni fog, de a kisbirtokokra nézve haszonnal járni nem fog. Azt mondja, t. miniszter úr kritikájában, hogy az olvasmányaim hézagosak. Nem is arrogálom magamnak, hogy a bölcsesógnek azon fokára el fogok valaha jutni, a melyen az igen tisztelt miniszter úr van ; keveset olvashattam, de igyekszem ismereteimet egy kissé bővíteni. De nem is ertem, miért hozta ezt fel a miniszter úr. Mert a miniszter úr azt mondta, hogy én a külföldre hivatkoztam. Én egyetlenegy tételt mondtam, a külföldre hivatkozva: azt, hogy magában, külön konstruált öntöző-csatornák nem fizették ki magukat sehol, nem váltak be sehol. Egyebet nem mondtam. És