Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-618

72 (>18. országos Ülés 1900. november 24-én, szombaton. ez nem igaz-e? Azt hiszem, hogy Kossuth Ferencz t. barátom ezt beszédében nagyon fényesen bebizonyította. De tovább megyek. Megczáfolta-e a miniszter úr azt a tételt, a rnit én mondtam, — pedig ebben nem hivatkoztam a külföld példájára, — hogy helyesen csakis a vizi-utakkal lehet kombinálni jó öntöző-csatornákat ? Hiszen, igen tisztelt miniszter úr, mikor bejelentette a. háznak, hogy a kereskedelemügyi miniszter már ismertette azokat a terveket, a melyeket keresztül akar vinni; mikor megállapíttatott, hogy azok egyike épen a Tisza és Duna közötti csatornára vonatkozik, hozzá tétetett, hogy természetesen öntözésre való felhasználásával. Sőt tovább megyek, később maga. is elismerte, hogy nagyon is lehet kombinálni, hanem minden körülmények között mindent a, csatornával összekötni nem lehet. Sohasem állítottam mást én sem. Engedelmet kérek tehát, de az a czáfolat, melyet nagy garral méltóztatott velem szemben itten kifejtem, egyáltalában szükségtelen volt, mert ilyeneket nem állítottam, ós ón magamat megczáfoltnak nem tarthatom. Azt mondja az igen tisztelt miniszter úr egész gúnyosan, hogy én már ezentúl ő rá nézve nem leszek olyan félelmetes. Evvel a kérdéssel legyünk tisztában. Miért félne ón tőlem az igen tisztelt miniszter úr? Vájjon azt teszi fel rólam a miniszter úr, — vigyázzon a miniszter úr, magában lesz. nagyon kevés embert fog találni, ki nézetét osztani fogja — hogy talán engem, a mióta képviselő vagyok, valaha, felszólalásaimban személyek iránti ellenszenv vagy rokonszenv vezetett ? Felteszi rólam valaki, hogy engem nem mindig az objektív meggyőződés vezetett? Számos példát tudnék felhozni kis működésem köréből, mikor saját meggyőződésem érdekében, még saját pártommal is ellentétes állásra tudtam helyezkedni. De hivatkozom a t. ház minden elfogulatlan-, tagjára, hogv biz én sem félek, sem semmiféle okokból magamat meggyőződésem kifejezésétől elriasztani nem engedem. Legyen meggyőződve a t. miniszter iir, hogy engem, valahányszor egyes alkotásaival, törvényjavaslataival szemben felszólaltam, a személyes ellenszenv, a mi nincsen is, nem vezetett, hanem vezetett mindig az objektív meggyőződés. Azt, hogy ón tőlem féljen a miniszter úr, nem is óhajtottam, nem is szeretném elérni. Én elmondom a magam igazát, a t. miniszter úr is elmondja a maga igazát. Igaz, hogy végeredményében mindig a miniszter úrnak van igaza, de nem a dolog tartalmánál fogva, hanem azért, mert ön mellett, miniszter úr, ott vannak a t. többségnek a tagjai, kik sokszor talán nem is kedvvel az ön igazságait emelik érvényre. (Ellenmondás és mozgás a jobboldalon.) Nekünk pedig sorsunk, hogy a mi igazságaink egyáltalában el ne ismertessenek. (Úgy van! a szélső baloldalon) Bocsánatot kérek, ha ebben valaki magára nézve talán sértést találna, sérteni egj^általában véve nem volt szándékom. Csak azt mondottam, — s ez így van. — hogy egy nagy politikai pártban teljes lehetetlenség, hogy ki legyen zárva az, hogy bizonyos mellékes részlet kérdésekben eltérések ne legyenek, de azon nag}

7 politikai tendencziák és törekvések, a melyeket egy miniszter képvisel, rákényszerítik az illetőket, hogy rászavazzanak. Sérteni tehát nem akartam. (Helyeslés). A t. miniszter úr azt mondja, hogy ón nem leszek rá ezentúl félelmetes. Biztosítom a t. miniszter urat, hogy ő rám nézve sohasem volt félelmes. Igaz, hogy nem is adott s nem is találtam erre okot. O csinálja a maga meggyőződése szériád azt, a mit helyesnek lát, én csinálom a magam meggyőződése szerint azt, a mit helyesnek látok. Ez a helyes felfogás, és azt hiszem, hogy a t. ház ebből a szempontból, daczára annak, hogy önöknél van a többség, nekem ad igazat. (Elénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Elnök: Barta Ödön képviselő úr szintén személyes kérdésben szót kér. IBarta Ödön: T. ház! Nagyon rövid leszeki/'A mit az igen tisztelt miniszter úr az én éleslátásomról s mindezekről a más tulajdonságaimról beszédébe beleszőtt, azt én a maga értéke szerint honorálom. Nem veszem se többnek, se kevesebbnek, mint a mit a t. miniszter úr ezzel ki akart fejezni. Azt hiszem, hogy annyira elég éleslátásom van, hogy a valódi magot ki tudjam szedni. Felszólalásom oka, hogy a t. miniszter úr nekem igen finom szavakban azt impntálta, hogy ón éleslátásom mellett láttam azt is, a mit elhallgattam, de az argumentácziónál az éremnek csak az egyik oldalát mutattam be, pláne mint a miniszter úr mondja, a szakasznak csak egyik rendelkezését. Hiszen a politikai vitatkozás terén, épúgy mint minden vitatkozás terén a szabály az, hogy nekem, mint támadónak, csak azt az argumentácziót kell felhoznom, mely a támadásra, alkalmas ; a védelemre alkalmas argumentácziót pedig a másik félnek kell hagyni. De én ezt sem tettem; nem hallgattam el semmit. A mikor egy példával illusztrálva azt kérdeztem a miniszter úrtól, megvannak-e a biztosítékok arra nézve, hogy azzal az 1889 : XXX. törvónyczikk 34. §-a szerinti hitelnyújtási maximummal óhajtja az öntözőcsatornákat létesíteni, akkor