Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-618
70 618, országos ülés 1900. i nak talán sokkal nagyobb, sokkal gazdagabb nemzetek. Nekünk, magyaroknak e részben nagyon vigyázóknak, nagyon óvatosnak kell lennünk. Én a nagybirtokkal szemben is meggyőződésemnek mindig kifejezést adok. Hiszen azok a törvények, a melyekkel én a t. ház elé jöttein, egymásután a nagybirtok megterheltetésót képezik. (Igaz! Úgy van! jobbról és a középen.) Ez iránt tisztában kell lennünk és ezt őszintén meg kell mondanunk. És a mikor a munkásbiztosítással jöttünk, jöttünk a gazdatiszti osztály érdekében való humanitárius intézkedéssel, stb. akkor daczára annak, hogy a viszonyok igen nehezek, mondhatnám válságosak a mezőgazdaság terén is, akkor ki volt az a birtokosok közül akár e házban, akár a törvényhozás másik házában, a ki az ellen felszólalt volna, (Tetszés jobbról és halról.) a ki azt mondta volna: ezeket a terheket nem vállaljuk egyszerűen azért, mert ilyen időben a miniszter újabb megterhelésekkel ne jöjjön! Én azt hiszem, hogy a kis- és nagybirtokot együttesen kell felfogni. Mi a rendi különbséget eltöröltük; igen helyesen tettük. El kell törülni, ha annak még valami maradványa van, azt is. De nem szabad eltörülni, hanem vissza kell hozni azt a patriarchális viszonyt, a mely a szegény ember, a munkás, a, kisbirtokos ós a nagyobb birtokos közt uralkodott. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Ez a törvényjavaslat is oda működik, hogy a kis- és nagybirtok közös erővel, vállvetve, közös munkára egyesüljön, ennek a törvényjavaslatnak is a czélja, hogy használjunk a kisembernek és a nagyembernek egyaránt; de intelligencziájánál fogva a vezetést, az irányítást, a póldaa.clást a nagyobb birtokos vállára tegyük, (Helyeslés) ós a kisebb birtokos menjen ő utána. (Helyeslés jobbfelöl) Ez a törvényjavaslat volna a nagybirtok érdekében ? Méltóztassék visszaemlékezni, hogy mikor itt a szocziális kérdéseket olyan elevenen tárgyaltuk, mit mondtak itt a ház minden oldalán? Arról volt szó, hog3 T an lehet a szegény emberen segíteni. És egy volt a vélemény, — most nem beszélek adminisztratív és egyéb intézkedésekről, hanem beszélek a tárczám keretébe tartozó szorosan mezőgazdasági tervekről, — az volt a vélemény a ház minden oldalán, hogy legtöbbet lehet tenni a kisember, a munkás érdekében a szőlőfelujítás ós az öntözés által; ha. mi a földet termékenyebbé tudjuk tenni, akkor nem fog kivándorolni senki, akkor kétszer-háromszor annyi magyar ember fog ezen a földön megélni tudni. (Úgy van! Úgy van!) Különben a t. képviselő úr támadása reám nézve ezentúl már kevósbbó veszóh T es. (Halljuk! rember 24>én, szombaton. Halljuk!) Én tegnap boldogabb sorsba jutottam. (Halljuk!) Tudniillik az a képviselő úr, a ki közel ül Komjátlry Béla t. képviselő úrhoz, Papp Elek t. képviselő úr, egészen máskép nyilatkozott, úgy szintén Kossuth Ferencz t. képviselő úr is, bár csak röviden szólalt fel, de Papp Elek képviselő űr hosszabban tárgyalta a kérdést. Papp Elek képviselő úr azt mondotta : hogyha nekem és az én működésemnek van valami látszatja és van valami érdeme, hát annak érdeme épen a kisember körében elért eredmény, épen az, hogy a kisbirtokos ós a nagybirtokos közötti ellentétet enyhíteni ós áthidalni iparkodom. (Igaz! Úgy van! a jobbén a baloldalon.) Hát én köztük párhuzamot nem vonok, de engedje meg, hogy Papp Elek képviselő úr, a ki ott lakik a magyar nép körében, a ki ott lakik azon okos, büszke, életrevaló, szorgalmas ós vagyonosodé nép kellő közepében, a melyről szó van, jobban tudja, jobban ismeri annak a népnek gondolkodását ós érzését, mint Knmjáthy Béla t. képviselő úr. (Igaz! Úgy van! Tetszés a jobb- és baloldalon) Azt mondja Komjáthy Béla t. képviselő úr, hogy én efemer dicsőséget keresek, nekem a czólom az, hogy beadjak ilyen törvényjavaslatot, ez tegyen nagy hatást, okozzon nagy zajt, nagy feltűnést, hogy aztán boldogan dörzsöljem kezeimet. Hát kérem, nem méltóztatik az öntözésnek természetét egészen ismerni. Nem olyan törvényjavaslat az, a melynek holnap ós holnapután fogjuk hatását látni; ez évek sorának, évtizedek munkájának lesz a dolga. A törvényjavaslat mellett nem tudok nagyobb érvet felhozni, mint azt, hogy mikor szaktanácskozmányunk volt, akkor felkelt az Alföldnek egy előkelő gazdája és azt mondta : ón nem foglalkozom azokkal, a miket itt jobbra ós balra, felhoztak, de én a törvényjavaslatot üdvözlöm ós elfogadom azért, inert hogyha évek előtt, akkor, mikor az arad-csanádi öntözőcsatorna tervével foglalkoztunk, meglett volna ez a törvény, akkor már meglenne az öntözőcsatorna ós annak százak és ezerek vennék hasznát. Á. kormánvoknak nemcsak az a kötelességük, hogy máról holnapra dolgozzanak, hanem a, kötelességük az, hogy előre is lássanak a jövőbe, mert a nemzetek életét nem évek szerint mérik. Én azt hiszem, el fog jönni az idő, a mikor elismeréssel fognak visszagondolni ezen napokra. De ha azt akarjuk, hogy arassunk valamikor, akkor méltóztassanak megengedni, de meg kell kezdeni a, vetést. (Élénk tetszés, helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy ez a nagyuraknak törvénye, egy újabb áldozat, egy xíjabb intézkedés a nagybirtok érdekében. Hát
