Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-618

618. országos filés 1900. november 24-én, süombaton. ion előttünk, a melyről még az elsőbbséget is a kétszer-kettő négy szerint meg tudjuk álla­pítani, vagyis hogy melyik iránynak, melyik helynek az öntözési érdekei az elsők, tehát egyöntetű térképet kell készíteni úgy az öntö­zésről, •mint a hajózás fővonalairól, valamint előnyt kell nyújtani a hajózásnak ott, a hol ez közgazdasági szempontból fontosabb, mint az öntözés, a mint hogy előnyt kell nyújtani az öntözésnek ott, a hol mezőgazdatági szem­pontból ez a fontosabb. Nem értem azt a fel­fogást, hogy a kettőt nem lehet egyszerre megoldani, sőt határozottan legveszedelmesebb­nek tartom, hogy külön létesítmény legyen az öntözés ós teljesen külön a hajózás. Épen ebből a szempontból kiindulva nem vagyok abban a nézetben sem, mert azt is szélsőség­nek tartom, a mit Komjáthy Béla képviselőtár­sam mondott, bár az ő beszédjének legnagyobb részével egyetértek. Indokolásában ugyanis azt mondja, hogy ő hajózási szempontból ezen javaslatot levétetni akarja a napirendről: be­látja ugyan annak üdvös voltát mezőgazda­sági szempontból, azonban veszélyeket lát közlekedési szempontból. Ha ez markánsan így volna, ón is erre az álláspontra helyez­kednék, de nagyon jól tudjuk, hogy a keres­kedelmi tárczánál a csatornázási tervek nagyobb­részt megvannak, a fő irányvonalak, melyekben a hajózási csatornákat ki kell építeni, ki van­nak jelölve, a munkálat úgyszólván be van fejezve, ós azt hiszem, semmi sem gátolja, hogy a két minsztérium egyetórtőleg oldja meg ezt a kérdést. De ezt a kérdést a napirendről való levétellel diszkreditálni ós a, mezőgazdaságra nézve mintegy félelmesnek odaállítani, azt hi­szem, mezőgazdasági érdekben nem kívánatos. Én a legveszedelmesebbnek tartanám épen mezőgazdasági szempontból, hogyha egy ily üdvös intézményt, mely egy beköszöntő lépés, egy »jó nap« ahhoz a nagy munkához, melyet ezen törvényjavaslatnak későbbi eredményeké­pen esetleg nagyobb hozzájárulással ki lehet építeni, már előre is diszkreditálunk azzal, hogy hangoztatják, hogy a, kisbirtokosokra, a kis­emberekre hátrányos ós egy ú-j terhet képez. Akkor bekövctkezhetik az, hogy esetleg vas­villával is szembeszállanak ezen intónzmény létesítésének. Ez nem lehet a mi feladatmik, ebben a házban nem szabad ilyennek elhan­goznia egy oly törvényjavaslattal szemben, a mely bár kis méretben, de mégis üdvös czélt tá­mogat, sőt még a kifejezésekben is vigyáznunk kell, nehogy azt a méltán gyanakvó és aggó­dó közvéleményt még inkább aggódóvá tegyük. Hiszen mindig azon fáradozunk, hogy a kis­embereket emeljük, megmentsük. Ezt az in­tézményt előre elítélni nem tartanám szeren­csés dolognak. Én nem látok olyan veszélyeket ezen törvényjavaslatban, mert daczára annak, hogy megvan a törvényjavaslatban, hogy két­harmadnak óhaja szüksógli, hogy az egyhar­mad is köteleztessék a belépésre, oly sokféle retortán és bírálaton megy keresztül az, vájjon jogosan kötelezhető-e az az egyharmad, és azután meg lévén adva a töi'vónyj avaslatban az is, hogy ha esetleg nincsen haszna, öt óv múlva: kiléphet, sőt megtérítés is történik minden irányban, ezáltal az a kis exisztenczia eléggé meg van védve. Hiszen eddig is láttuk, hogy az öntözési műveletek iránt minő érzéketlenséggel talál­hozunk. Azon a vidéken, Dunántúl, melyet én leginkább ismerek, tudom., hogy a legnagyobb rábeszélésnek, — nem olyan irányúnak, mint a viczinálisoknál szokott lenni, — hanem a föld­mívelós érdekében történt rábeszélésnek, ab­szolúte nem volt foganatja, annyira féltek minden újítástól, úgy, hogy ezt az irányát a, mezőgazdaság érvényesülésének tulajdonkópen most kell meghonosítani, most kell annak lét­jogosultságot szerezni. És ón nem zárkózhatom el az elől sem. hogy az öntözésnek a mező­gazdasági ipar szempontjából is nagy fontos­sága, van, épen azért, minthogy nekem meg­győződésem, — nemcsak ma, de minden költ­ségvetésnél is hangoztattam és hangoztatom ma is, — hogy Magyarország mezőgazdasági viszonyait csak így, egy intenzív mezőgazda­sági iparral lehet megmenteni. Ép azért, min­den téren az olyan lépéseket, a melyektől a mezőgazdasági ipar lökést kap, részemről min­denkor támogatni fogom. Ezen törvényjavaslat, tudom én azt, magában véve egy kis dolog ma, mert hiszen az egyes részeknek, egyes vidékeknek a félsegítésére szolgál, tehát tulaj­donképen nem egyenesen általános érdekű, hanem csak közvetve általános érdekű, mert nem lehet mondani, hogy mindenkire egy­aránt kihat. Mert vannak általános érdekű dolgok, a melyek mindenkire kihatnak, ilye­nek például a mezőgazdaság terén az adó­viszonyok rendezése, a kataszternek kiigazí­tása, a szövetkezeti intézménynek lehető fel­karolása, a gazdaság intenzivitásának eme­lése minden irányban és a mezőgazdasági ipar; ezek általános órdekűek, generális jelentősé­gűek, a melyeket minden mezőgazda feltétle­nül elfogadhat, hogy ez az ő érdekében csak­ugyan órezhetőleg történik. Ezen törvényjavas­lat csak közvetve általános érdekű, de azért nagyfontosságú, mert hiszen százezer holdakra mennek azon területek, a melyek épen a he­lyes öntözés által jövedelmükben megkétszere­ződnek, esetleg megtöbbszöröződnek ; így főleg olyan terményekben is, a melyek azután gaz-

Next

/
Thumbnails
Contents