Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-618

r,lj 618. országos ülés 1900. november 24-én, szombaton. dasági ipari szempontból nagyon szépen felhasználhatók és így esetleg, ilyen öntözés mellett ipartelepek is igen könnyen létesíthetők. T. képviselőház! Azt hiszem, sikerűit beigazolnom azt, hogy külön elbírálni az öntözőcsatornákat ós külön elbírálni a hajózási csatornákat nem lehet vagy legalább is nem üdvös. A fővonalakat igenis meg lehet építeni hajózási szempontból, a melyektől eltérni nem lehet, a mely érdekeket semmiféle öntözési érdekeknek feláldozni nem szabad. Ezt határozottan elismerem. De épen úgy vannak vidékek, a melyeknek feltétlenül érdeke, hogy az öntözés predomináljon a hajózással szemben, mert hiszen a hajózás főérdekei a fővonalakon vannak akkor, a mikor mi a viczinálisokkal annyira behálóztuk az országot, akkor, mikor — merem mondani — épen ezen viczinális túltengés az oka annak, hogy a vizútak így hátra maradtak, így figyelmen kívül hagyattak. Természetesen ennek megvolt a maga oka, hogy tudniillik itt volt a magyar államvasút, a mely önmagával diszponálhatott, míg a vizi-útaknál ott volt a Duna-Gőzhajózási Társulat. Tehát a vizi-útak megteremtése a létező Duna-Gőzhajózási Társulatnak érdekeit elsősorban mozdította volna eh") a vasúti forgalom hátrányára. Beismerem, hogy Magyarország' közlekedési viszonyaiban ilyen, visszás helyzetek vannak és voltak, ós sajnos, hogy önkormányzatunk harminczadik évében még létezhetnek ilyen viszonyok, hogy Magyarországnak még nem sikerűit magát emanczipálni a vizi-útakon, a vizi közlekedésnél, hogy ott egy igazán öntudatos ós a magyar közlekedési viszonyoknak megfelelő magyar vizi hálózatot és hajóparkot rendezhetne be. Tudom, hogy a vizi-utaknak iránya kissé hátránynyal van vizi-utunk fejlődésére, mert az mind keletre visz. Már pedig egy mezőgazdasági . államnak inkább felelne meg. ha ezen vizek keletről nyugatra irányúinának, ha azon árúkat, a melyek nagy volumeneket alkotnak, könnyen ós olcsón szállíthatók nyugatra. Ezen keleti iránynak hasznát természetesen csak akkor fogjuk élvezni, ha majd Magyarországon igazán ipar is lesz, ha majd nálunk az ipar megerősödik és az itteni mezőgazdasági terményeknek egy részét önmagunk leszünk képesek elfogyasztani és csak egy kis részét kell majd nyugatra küldeni; akkor igenis meg lesz Magyarországon is a nagy fontossága és a nagy előnye a keleti irányú vizi-útaknak, majd fejlődött ipartermékeink továbbítására. Nem osztozom azok nézetében, a kik azt mondják, hogy Magyarország szerencsétlen fekvése oka ezen közlekedési viszonyainknak. Ellenkezőleg, én, azt hiszem, hogy szerencsésebb fekvésű ország nincsen egész Európában, a, hol úgy meg lenne adva minden feltétel a mezőgazdaság fejlődésére és az ipari fejlődésre is, mint Magyarországon, a hol tehát nem kell majd kölcsön kérni a majd fejlődött iparállamnak nyersterményeket, hanem nagyrészben önmaga képes azt produkálni és azonkívül közvetlenül a kelet kapujánál lóvén, keletre is könnyen eljuttathatja iparczikkeit. Tegnap Kossuth Ferencz igen tisztelt .képviselőtársam, sajnos, nagyon szomorú példákat hozott fel épen az öntöző-csatornákra nézve. Igazán, ha ezen öntöző-csatornák szereplését venném irányadóul, magam is azt mondanám, hogy vegyük le a, javaslatot mindjárt a napirendről, mert oly szomorú példák voltak azok, a melyeket az öntöző-csatornákról felhozott, hogy tudniillik a világnak az öntözésre létesített legnagyobb csatornái közül az ő statisztikái szerint úgyszólván alig 1—2°/o prosperál. Én azt hiszem, hogy ezt a mi viszonyainkra alkalmazni nem lehet. Mert ezek a, művek, a melyeket felhozott, mind oly óriási költségbe kerültek, hogy azokat egyenként, mondjuk 10- -20.000 holdra terjedő parczelláknál igénybeveendő öntözési műveletekkel szembeállítani nem lehet. Ép azért, ón daczára a külföldön elért ezen rossz eredményeknek, bizonyos megnyugvással vagyok abban a tekintetben, hogy nekünk a, mi viszonyainkat mórlegelve, igenis sikerülni fog ezen öntözési csatornákat jövedelmezően befektetni és jövedelmezően virágzásban tartani. T. ház! Beszédemnek körülbelül végére érnék, de mielőtt befejezném, kell, hogy konklúziót vonjak azokból, a miket mondtam, és így nem habozom kijelenteni, hogy én magában a törvényben már szeretném megjelölni azt a biztosítékot, hogy igenis, az öntözőcsatornák ós a hajózási csatornák bizonyos együttműködéssel és a terveknek kölcsönös kicserélésével és megbeszélésével létesíttetnek és én nagyon szeretném a 1. §-ba már beszúrni, hogy a földmívelósügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr mégha Ugatásával, egyetértésével járjon el. Hiszen én tudom ós hiszem is, és el is várhatjuk, hogy ez irányban úgy a földmívelósügyi miniszter, mint talán a kereskedelemügyi miniszter úr is lesz szives njdlatkozni ós e tekintetben megnyugtatni a házat, hogy azon aggodalmak, a melyek erről az oldalról úgy Komjáthy Béla, mint Kossuth Ferencz, valamint Papp Elek t. képviselőtársaim részéről méltán felhozattak, hogy ezek a méltó aggodalmak, hogy esetleg közlekedési szempontból ezen egyoldalú megoldás nagy hátrányokkal és esetleg pótolhatatlan hibákkal fogna járni, eloszlat-