Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-618

54ÍS18. országos ülés 1900. november 24 én, szombaton. menyek elől, a melyek esetleg hivatva vannak régen érzett hiányokat pótolni, vagy legalább megkezdeni azt az irányt, a melyen haladva energikus vezetéssel valahára a mezőgazdaságot is lehet emelni. Az a törvényjavaslat, mely előttünk fekszik, épen földművelési szempontból fontos ós igen megérdemli, hogy ezen törvényjavaslatnak irányzatával és azon ellenvetésekkel, a melyek arra tótettek, egy kissé bővebben foglalkozzunk ós ón azt hiszem, hog}^ beszédemben sikerülni fog azt a középutat megjelölni, a mely középút úgy a közlekedési, mint a földmívelesi érdekeknek meg fog legjobban felelni. Mert senkisem állíthatja közülünk, hogy ez a kettő szoros összefüggésben ne volna egymással, hogy az egyiket a- másiktól elválasztani lehetne a nélkül, hogy érzékeny kárt ne okozzanak a közlekedésnek vagy a földmívelós érdekeinek. És ép azért, minthogy úgy Hieronymi Károly t. képviselőtársam, mint Komjáthy Béla t. képviselőtársam a szélsőségeket vették irányúi, lesz alkalmam beszédem folyamán a, szélsőségeket közelítve a leghelyesebb utat megtaláni. Mezőgazdasági hefyzetünk, mindnyájan tudjuk, nyomasztó éssiralmas. Azt hinné az ember, hogy egy mezőgazdasági államnak, mint Magyarországnak, eo ipsokellett volna,, hogyaz elmúlt évtizedek alatt a mezőgazdaság terén úgyszólván mintaállamá fejlődjék, mert ezen a téren kellet volna megindulnia a legserényebb tevékenységnek. Mégis azt látjuk, hogy daczára annak, hogy az ipar visszamaradt, a közlekedési eszközök, ha meg is vannak, de igen hiányosan, vagy hibásan lettek fejlesztve, ennek daczára, mezőgazdasági, földmívelesi viszonyaink nagyon lassú léptekkel haladtak előre, úgy, hogy sehogysemmondhatjuk, hogy Magyarország a közgazdasági államok közt Európa térképén az elsők között foglalna helyet. Már pedig mindnyájan jogosan hihettük ós várhattuk volna, hogy ha a mezőgazdaságot a közös vámterülettel akartuk felvirágoztatni, hogy' azt el is érjük. Ezzel szemben mit látunk, azt, hogy nem értük el sem a mezőgazdaság terén és még kevésbbó értük el az ipar terén. Mindkettő úgyszólván csak a vergődés stádiumában van ós mindegyik félve néz, hogy ha a, másik erősítve lesz, mintha az az ő rovására történnék. Itt kell megtalálni a kellő összhangot minden intézményben, és be kell igazolni, hogy mind a két szempont folytonosan szemünk előtt van, hogy bizalmat élesszünk azon tényezőkben és azon egyedekben, a kik hivatva vannak a jótéteményt élvezni, és a jótéteményt felkarolva bizonyos ágát a nemzetgazdaságnak előre vinni. ik.zt mondja Hieronymi Károly t. képviselőtársam r a Komjáthy Béla barátom beszédére: *Én mindezeknél fogva, de különösen azért, miután azt tartom, hogy lehetetlen összekapcsolni a hajózási csatornahálózatot az öntözési csatornahálózattal, minthogy lehetetlennek tartom oly csatornahálózatot konstruálni Magyarországon, a mely a hajózás ós öntözés czóljának egyszerre és egyaránt megfelel*, — ezzel indokolja, hogy nem helyesli Komjáthy Béla t. képviselőtársam' halasztási indítványát, mert felfogása szerint külön kell építeni a földmívelesi csatornát, ós külön a közlekedésit, s így szerinte ez a, kettő egymással szemben van. Végtelenül sajnálom, de teljesen ellenkező véleményben vagyok, mint Hieronymi Károly t. képviselőtársam, ós igazán nem is tudom másként elgondolni a dolgot, mint úgy, hogy kicsúszott ez az érv, mert lehetetlennek tartom ennek az érvnek megáUhatását úgy műszaki szempontból, mint közgazdasági szempontból. Hanem igenis a helyes út az, hogy mi akkor, mikor hajózási hálózatot csinálunk ós akkor, a mikor öntözési hálózatot csinálunk, a kettőt igenis együttvéve és az érdekeknek és előnyöknek kölcsönös mérlegelésével kell eldönteni, azaz a hol predominál az öntözés a hasznosítás szempontjából, ott igenis előnyt kell adni az öntözésnek, a hol pedig a hajózás lehetővé tótele nagyobb fontosságú, mint az öntözésnek különös figyelembe vétele, ott feltétlenül predominálni kell épen ezen irányzatnak. Azt hiszem, hogy épen ez a középút az, a mely legjobban megfelel ezen czélnak és ezen czél üdvös hatásának, mert ha mi arra az álláspontra helyezkedünk akár a csatornaépítésnél, akár pedig az öntözésnél, a, minő álláspontra helyezkedtek, sajnos, a múltban a viczinális vasutak építésénél, a hol egy egyöntetűen konstruált terv nem volt, hanem ötletszerűen lettek kiépítve a viczinális vasutak, a hol tehát nem a forgalomnak egy bizonyos irányban való legrövidebb fejlesztésével épültek a viczinális vasutak, hanem egyesek külön érdekének legyezgetósével és a közérdek mellőzésével, akkor igen könnyen odajuthatnánk ezen intézkedésnél is, hogy ha nem egyöntetűen oldjuk meg ós nem a helyes iránj^zatot vesszük alapúi, akkor nagy költségeket fogunk okozni egyes társulatoknak, sőt az államnak is ezen intézmény. létesítésénél és majd itt is, ott is a, csőd szélén fognak állni ezen intézmények. Hogy ezt elkerülhessük, t. ház, ennek feltétele az, hogy meg kell lenni mind a két intózméiw kifejlesztésénél először is a, fővonalaknak hajózási szempontból, ós megkell lenni az egyöntetű öntözési hálózatnak az egész országra úgy, hogy egy térkép áll-