Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-617

617. országos ülés 1900. november 23-án, pénteken. 49 műket — akár van ajánlva az a könyv, akár nincs, ha az iskolai könyvtárban van, azt az ifjak nem használhatják szabadon magánolvasmányúl, de a könytárőrtől kell kérni, a könyvtárőr pedig mindig egyik tanár, ki a legéberebb pedagógiai és erkölcsnevelési ellenőrzés mellett tartozik az egyes tanulók korát, értelmi képességét mérsékelve kiadni. (Úgy van! Úgy van!) Ö tudja megbírálni azt, hogy esetleg magánolvasmányúl használható-e a kért könyv, kiadható-e az és kinek adható ki. Az auktorok teljes kiadásaival, az úgynevezett nagy auktor kiadásokkal is mindenesetre így járnak el a könyvtárőrök. Magánolvasmányúl éretlen gyermekeknek olyanokat, a melyekben vannak bizonyos részletek, a melyek esetleg kifogásolhatók, bizonyára, olvasmányul nem fog kiadni egyetlen tanár sem. De van ezeknek más rendeltetésük is, az, hogy a tanár az illető könyvből a szép és nemes részleteket ott, a hol szükséges, magában az iskolában olvassa, vagy olvastatja. Azonban a nagy auktor kiadásokat kitiltani az iskolai könyvtárakból egyes részletek miatt, az egyáltalában meg nem engedhető ós nem szabad. (Helyeslés.) Hisz ezek tartalmazzák azokat a remek részleteket, a melyeket csaknem köteles is az iskolában bizonyos szépészeti és irodalmi kérdések tárgyalásánál a tanár felolvasni. T. ház! Shakespeare nagy királydrámáiról van szó. Shakespeare nagy királydrámái pedig mit tartalmaznak? Azt, hogy a Plantagenetház uralkodásától kezdve, egész a Tudorok uralkodásáig, hatalmas korrajzokban mutatják be annak a kornak történetét. És alig van irodalmi mű, a mely a modern drámára, olyan befolyást gyakorolt volna, mint épen ezen királydrámák ós ez a befolyás magára a magyar irodalomra is kimutatható, mert például Kisfaludy Károlynak Csák Mátéján is visszatükröződik Shakespeare királydrámáinak a hatása. Azután oly művészi részleteket, a melyeket azok tartalmaznak, például a tragikumnak magyarázatánál, a tanár egyáltalában nem is nélkülözhet, ón őszintén megvallom, hogy lélekemelő ós szívnemesítő olvasmányt alig találni, mint azt. a melyet épen ezek a királydrámák nyújtanak. Áttérve magára a János királyra, abból csak egy-két részletet jegyeztem fel magamnak, melyek remek részletek. Ilyen például a Huberth és az Arthur herczeg közötti jelenet. Ez valóban olyan, a mit olvastak már régen a leányiskolákban is. Azután Fardconbridge hires felhívása, mely, lehet mondani, a szabadságnak apotheozisa. Kétségkívül vannak részletei, nem tagadom, ennek a műnek is, a melyek KÉPVU. NAPLÓ. 1896—1901. XXXI. KÖTET. az éretlen növendékeknek magánolvasmányúl nem valók. De hiszen épen, mint említettem, ott van az ellenőrzés, hogy az illetéktelen kezekbe magánolvasmányúl ne jusson, mert hiszen az említett mű az iskolai könyvtár számára, lett ajánlva és beszerezve, a kellő ellenőrzés gyakorlását pedig az iskolai könyvtárak részére beszerzett műveknél ón is helyesnek tartom. Mert semmi sem nehezebb, mint megválasztani az anyagot az iskolai könyvtárak számára. Minden olvasmányból lehet mérget szívni, ópúgy mint mézet; az én felfogásom szerint épen ezeknél a könyveknél különösen arra kell súlyt helyezni, hogy meg kell nézni a műnek a tendencziáját ós nem szabad azt azoknak az irodalmi termékeknek a nívójára lesülyeszteni, a melyeknek tendencziája az érzékek csiklandozása. Már pedig a János király egészében semmikép sem sorozható azok közé, a melyek ilyen tendencziával bírnak. (Úgy van! Úgy van! Tetszés) A nagy auktor-kiadásokat sem lehet proskribálni; ezzel az irodalomnak legszebb remekeit kitiltanék az iskolákból és a művelődés leghatásosabb tényezőitől fosztanók meg az iskolát. (Úgy van! Úgy van!) Hiszen akkor azt is lehetne követelni, hogy tiltsuk ki Homerost, vagy Vergiliusnak eposzait, Sophoklesnek tragédiáit. Katona Bánk-Bánját, Madách tragédiáját, Arany Toldy szerelmét. Buda halálát. (Egy hang.- AlibU-U!) sőt a Bibliát méltóztatnak említeni, erről nem is akarok szólni, mert hiszen maga a t. interpelláló képviselő úr is azt mondta interpellácziója alkalmával, hogy ezt nem szabad a növendékeknek olvasni a maga egészében. Tehát erre nem is hivatkozom ; ámbár megjegyzem, ez csak katholikus felfogás, mert például a protestánsoknál a családokban a bibliának olvasása nincsen korlátok közé szorítva. (Úgy van!) Pedig igen jól tudjuk, hogy a bibliában szintén sok olyan részlet van, a melyeket, ha tendencziával nézzük, kifogásolni lehet, ópúgy, mint a János királyt, ha arra irányuló tendencziával nézzük. (Úgy van! ügy van!) Ezeket kitiltani nem lehet. De igenis kellő ellenőrzést lehet gyakorolni, sőt kell is gyakorolni az iskolai könyvtárak használatánál. E felett a tanári kar hatályosan őrködik és a magam részéről is fontosnak és szükségesnek tartom ezt az őrködést. De mert egészen objektíve akarok a tett kérdésre válaszolni, és ha, valami kifogásolni valót találok, azt is megmondom: nehogy valami tévedésre szolgáltasson okot a hirdetésnek ezen módja, hogy: »iskolai használatra vagy iskolák számára ajánlva*, megjegyezve azonban, hogy ezt a kifejezést rendesen szokták