Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-617

BO (517. országos ülés 1900. norembor 23 án, jréntekeii. használni, ez alatt sohasem értettek tankönyvet, vagy kézi könyvet, hanem mindig iskolai könyvtár számára való beszerzést értettek ; mégis, nehogy bármiféle tévedésre adjon okot, utasítottam a Lampel-Wodiáner czéget, hogy magát szorosan a miniszteri engedély szószerinti szövegéhez tartsa, mert a miniszteri engedély szószerinti szövege János királyt illetőleg úgy szól, hogy az illető könyvek a felsorolt intézetek könyvtárai szániára: beszerzés végett aj állítatnak. Sőt tovább megyek, a hirdetésben benne van az óvónőképző is, pedig az óvónőképző a miniszteri engedély szerint nincsen felsorolva azon intézetek közt, hanem valószínűleg mivel több tűzetnek a számait együtt hirdeti az illető czég, tévedésből ez is befoglaltatott. Mondón, igenis arra súlyt hebyezek magam is, hogy a hirdetések szó szerint a miniszteri engedélyeknek megfelelően közöltessenek: Azt hiszem, t. ház, hogy ezek után a felvilágosítások után a t. kéj)viselőházban azt a meggyőződést lehettem szerencsés kelteni, hogy helyesen jártam el, a: mikor az iskolai könyvtárak számára a nagy királydrámák egyikét mint auktor kiadást szintén ajánlottam, (Élénk helyeslés a ;obb- és laloldalon.) továbbá, hogy a klasszikusok semmiféle megcsonkításához az irodalmi szabadság érdekében nem járulhattam hozzá, (Élénk helyeslés.) és hogy továbbra is — természetesen, a mint ismételve hangsúlyozom; az iskolai könyvtárban gyakorlandó kellő ellenőrzés és felügyelet mellett — továbbra is az ily nagy klasszikus és auktor-kiadásokat kitiltani az iskolai könyvtárakból nem fogom. (Helyeslés.) Endrey Gyula: Nem is lehet. Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter: Kérem a t. házat, hogy ebben az értelemben méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk hdyislés és tetszés.) Molnár János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mikor ezen interpellácziómat a nyáron megtettem, akkor a magyar sajtónak szerintem nem (malitative, hanem quantitative javarésze nekem esett, megtámadott és majdnem a sárga, földig gyalázott, mintha nem tudom, milyen nagy eriment, erkölcstelenséget követtem volna el. Ezt, t. ház, nem panaszként említem, mert az ily nyilak engem nem soktak sebezni, hanem azért, hogy feltüntessem, mennyire szükséges volt ez az interpelláczió, a midőn azt látjuk, hogy a magyar sajtó, a mely pedig hivatásszerűen arra van rendelve, hogy a közerkölcsöket és az ifjúság erkölcseit védelmezze, épen azt támadja, ki a magyar ifjúság erkölcsének érdekében szót mert emelni. A mi a t. miniszter úr szives válaszát illeti, arra viszonválaszom a következő. Megvallom, azt hittem, hogy az igen tisztelt kultuszminiszter úr körülbelül ezt fogja válaszolni: Az a referens, a ki ezen dolgokat intézi, elhamarkodta a dolgot, s így terjesztette elém. Én megbízván benne, aláirtam; tévedni utóvégre emberi dolog, gondoskodom majd, hogy ez máskor ne történjék. (Élénh ellennicndások. Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Ez volt az ón véleményem. (Derültség a jobb- és baloldalon. Zaj. Elnök cse gel Halljuk! Halljuk!) Szó nélkül vettem volna tudomásul a miniszter úr e válaszát. (Derül ség.) Azonban nem így szólt, nem ezt tette, hanem védelmébe vesz egy dolgot, a melyet megvédeni lehetetlen. Mindenekelőtt azt mondja a, t. miniszter úr, hogy a.z nem iskolai kiadás. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Iskolai könyvtárakat mondtam ! Molnár János: Én azt olvasom hirdetve, hogy: Shakespeare »János királya,« (Iskolai kiadás.) Fordította: Aram' János.« A miniszteri ajánlást nem olvastam szó szerint, hanem itt olvasom (olvassa): »János király iskolai kiadás*, és ugyanezen könyvről az van mondva, hogy az is, meg egyéb, a. hirdetésben felsorolt művek, (olvassa): »a nagyméltóságú vallás- ós közoktatásügyi minisztérium ezen ós ezen szám alatt a középiskolák, polgári fm- és leányiskolák, óvónő, tanító- és tanítóképző intézetek, valamint felső leányiskolák ós felső kereskedelmi iskolák számára ajánlva vannak, és a hirdetés hozzáteszi: »rószben mint kitűnő ifjúsági olvasmányok, részben mint a tanítás kiegészítésére való munkák.«. A t. miniszter úr kétségbe vonja azt, hogy iskolai kiadás. Én e felett nem disputálok, csak azt állítom, a mi nyomtatva van. Én úgy fogtam fel és ma is úgy fogom fel, hogy, ha valamely könyvön ki van írva, hogy az iskolai kiadás, azt mindenki iskolai kiadásnak tekinti. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy azt nem az ifjúság kezébe szánta, hanem az iskolai könyvtár számára. Én is voltam deák, középiskolai tanuló, hisz mindnyájan voltunk és úgy tudjuk, hogy az az iskolai könyvtár arra való, hogy abból az ifjak vegyenek ki munkákat olvasni. Megengedem, hogy kellene ellenőrzésnek lenni, de ki követelheti egy tanártól, vagy pláne egy tanítótól azt, hogy Shakespeare valamennyi munkáját olvassa és tudja, hogy ebben vagy abban sikamlós vagy olyan dolgok vannak, melyek az ifjúság kezébe nem valók. (Ellenmondás.) Megtéveszti azután ezen elj szülőket is, mert azok, látván, hogy ez az iskolai kiadás az ifjúságnak miniszterileg ajánltatik, a legjobb hiszemben megveszik és odaadják gyermekeiknek és csak mikor azok átolvassák és