Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-617
46 017. országos ülés 1900. november 23-én, pénteken. jobb jövő felé tereli, a melyben az utókor min- I dig hálával fog reánk visszaemlékezni és a mely eredményében maradandó emléke leend a földmi velésüg3 T i miniszter úrnak és ennek a kormánynak, a, mely átlátva az ország szükségleteit, minden eszközt felha sznál arra, hogy ezen ország boldogulását, előmenetelét felsegítse. Én a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk hlyeslés) Buzáth Ferencz jegyző: Kossuth Ferencz! (Felkiáltások: Öt perez szünet!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A folytatólagos ülést megnyitom. Lukáts Gyula jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. képviselőház! Aföldmívelésügyitárezaszaktárcza ósritkán fordulnak elő olyan kérdések e tároza keretében, a melyekben az elvek forognak koczkán, így tehát minden habozás nélkül kijelenthetem azt, hogy én sokszor vagyok abban a helyzetben, hogy helyeselhetem az igen tisztelt miniszter úr működését, (Helyeslés,) ós elismerhetem, hogy ezen működés sok térre üdvösen terjed ki. Feltétlenül helyeslem a jelen alkalommal is azt, hogjaz öntöző csatornáknak nagyon fontos kérdését a szőnyegre hozta és ámbár a megoldás, a melyet az előterjesztett törvényjavaslat kontemplál, nem felel meg annak a felfogásnak, a melyet ón a sajtó terén, de az előkészítő bizottságban is bátor voltam hangoztatni, azért mégis azt mondom, hogy üdvös ezen javaslat előterjesztése, mert ennek • folytán alkalmunk nyilt ezt a kérdést a képviselőházban is megvitatni. Papp Elek t. barátom, a ki pártunk megbízásából beszélt, előadta azokat a nézeteket, a melyeket mi vallunk és ez felment engem attól, hogy a kérdéshez hosszasan hozzá szólj'ak, és elégséges az, hogy általános igazságokat hangoztassak; ez alkalommal mindenekelőtt rá akarok mutatni arra, hogy milyen szükséges lenne Magyarországon egy jól tervezett öntözési csatornázási hálózat kiépítése. Magyarország, mint mindnyájan tudjuk, csaknem kizárólag földmívelő állam és mint ilyen nagyon szerencsétlen helyzetben van, Európa teljes közepére szorítva ós csakis egy tengeri kikötővel bir, a melyhez a hozzá juthatás nagyon nehéz, ós nagyon költséges; rosszak a klimatikus viszonyok is: az ország igen nagy részében kevés a csapadék; rendkívül rosszak az utak, úgy, hogy az ország nagy részében hosszú időszakokban csaknem teljesen járhatatlanok: a föld maga is régóta van használatban úgy, hogy sok helyütt majdnem telje[ sen ki van merítve; rosszak a munkásviszonj'ok is, szerencsétlenek a munkáscsoportosulások, a munka drága, a tőke és a vállalkozási szellem hiányzik, szóval hiányzanak körülbelül mindazok a feltótelek, a melyek az országot képessé tehetnék arra, hogy versenyezhessen a földművelés terén oly tengerentúli országokkal, a melyek ellentótben a magyar állapotokkal, bőven meg vannak áldva mindazzal, a mi nálunk hiányzik. E mellett még ki kell emelnem azt is, hogy az ország abban a szerencsétlen gazdasági helyzetben van, hogy saját ügyeit nem intézheti legjobb belátása szerint. Mindnyájan jól tudjuk, hogy mily kötelék fűz bennünket Ausztriához, ós azt is jól tudjuk, hogy Magyarország tulaj donképen gyarmata Ausztriának annyiban, a menyiben nyersterményeit Ausztriának adja el élelmezési fogyasztás ós gyári feldolgozás végett. Természetes és jogosult kívánsága az, hogyha ő a mi egyedüli vagy csaknem egyedüli vevőnk, azon iparkodjék, hogy minél olcsóbban vehesse meg a mi terményeinket, mi pedig Ausztria kezébe szolgáltatjuk a módot arra, hogy a mi terményeink árát minél jobban leverhesse; ha tehát ezt a helyzetét kihasználja Ausztria, ezzel saját érdekét szolgálja és mi nem is neheztelhetünk miatta, mert mi nyújtjuk erre a módot s az alkalmat neki. Az önérdek, az önfentartás ösztöne kellene, hogy az országot arra indítsa, hogy végre megragadja azt a. kedvező alkalmat, a mely most is kínálkozik arra, hogy megszerezze a közgazdaság terén teljes függetlenségét ós önállóságát. T. ház! Az öntöző-csatornázással az ország képesebbé válnék ax'ra, hogy a tengerentúli földmívelő államokkal versenyezhessen, mert a már létrejött kísérletek azt bizonyítják, hogy az öntöző területeken, a melyeket, jól mondta Papp Elek t. barátom, 15—16.000 katasztrális holdra lehet tenni, a termelést az öntözés 30—50°/o-kal fokozza. Azért, hogy kimutassam az öntözés hasznát, felhozok egy jellemző példát: a Lévay uradalom példáját. Ebben az uradalomban 1870-től 1879-ig nem rendszeres öntözés mellett kataszteri holdanként 13 mm. szénát termett a rét, 1880-tól 1884-ig rendszeres öntözés mellett 20 métermázsát, 1885-től 1890-ig 23 métermázsát, 1891től 1894-ig 26 métermázsát ; ekkor tehát már megkétszeresedett a termés. Ebből látjuk hogy mily óriási mérvben növelhetné az öntözés például az állattenyésztésre szükséges szénatermést. De ha ez így van, ós az ilyen eredmények minket a csatorna építésére serkentenek, nagyon meg kell, hogy fontoljuk, mielőtt erre vállalkozunk, hogy milyen rendszerrel fogjunk
