Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-617

42 <SÍ7. országos ülés 1900. november 28-án

? pénteken. hogy büszkeségünk a szabályozás, de ezen szabályozás az államnak csak 47. mig az érdekeltségnek 12B millió forintjába került. Mármost ezen 125 millió forint úgy oszlik meg az ártereken, hogy némelyik árteret terhel 5 frt, értem itt nem. az annuitást, hanem a tőkét, a másik pedig fizet 35 frtot, a harmadik 40-et, némelyik húszat; van olyan is, a melyik 70-et fizet. Ha egyre-másra 20—25 írtjával vesszük a terhet, a mely a szabályozási költségek következtében még mindig terheli holdját annak a területnek, a melyet meg akarunk öntözni, mert hiszen azt a területet akarjuk megöntözni, a melyet a kártékony vizektől és a romboló vizek hatásától akarunk megóvni, hogy lehet azt képzelni, hogy az a szegény ember a maga 20—25formtterhóhezmógmiásik8—lOforintnyi terhet vegyen magára ugyancsak ezen a ezínien egy reménybeli haszonért, a melyre nincsen ember, hogy jóindulattal azt mondja annak a szegény embernek, hogy jótállok róla hogy annak a 10 forintnak legalább l'-'/o-ka meg fog neked térülni. Kizárt dolog tehát, hogy társulás útján a nagyközönség idegenkegóse mellett életre lehessen kelteni ezt a- magában véve üdvös és nagyon szép eszmét. Én kizárt dolognak tartom addig legalább, a, míg azok a terhek nagyobb részt törlesztve nem lesznek, a melyek jelenleg szabályozási költség czímén a Tisza völgyét terhelik. (Ellentmondás a iob!ioldalon.) A kinek kicsi a kataszteri jöved dme, annak nem, de a ki 13 forintos tiszta jövedelem után fizeti a szabályozási költséget, annak nagy, mert az Ararát hegyéig minden területét bele akartak venni az ártérbe, a terhek pedig a kataszteri tiszta jövedelem arányában lettek kivetve. Különben is én abban a meggyőződésben vagj

r

ok, hogy mindig a legutolsó villa széna alatt törik le a. szénás szekér, nem az első alatt. Mikor már annyi minden teher van a nyakunkon, a mely alatt csaknem összeroskadunk, akkor méltán félhetünk attól,hogyha még egy villával rárakunk magunkra, csakugyan leroskadunk. Még egy dologra akarok kiterjeszkedni. Én törvónyhozásilag sem látom teljesen előkészítettelek az öntözés kérdését. Annyi becses adatot méltóztatott a miniszter úrnak összegyűjteni, hogy buzgósága iránt a legnagyobb loyalitással elismerésünket kell kijelentenünk ; a mit a, vízügyi bizottság jelentése bizonyít, tehát ennek a törvényjavaslatnak előterjesztése nem ötletszeräleg, hanem előzetes tanulmányozás útján történik. De ha ón mégis azt merem mondani, hogy egy nagy hézag nincsen pótolva, és hogy ennek a pótlása minél előbb szükséges, én azt hiszem, nem csalódom. És ez a vízjogi törvény újra való átalakítása. Én bátor voltam már több alkalommal felemlíteni itt a tárgyalások során, hogy a vízjogi törvény, mely egy idegen földön termett törvénynek egj^szerű fordítása, a mi viszonyainkhoz abszolúte nem simult hozzá; de hogyha még alkalmas lett volna is e törvény akkor, a mikor megalkottuk, ez a mostani viszonyok mellett egyáltalán nem tartható tovább. Tehát véleményem szerint a vízjogi törvényt újra kell kodifikálni ós mielőbb a képviselőház elébe terjeszteni. T. ház! Mások az Alföld és mások a Felföld viszonyai; úgyannyira, hogyha nem a Szent István birodalmához tartoznék mind a két rész, hanem külön-külön állam volna, merem állítani, hogy senkinek se jutna eszébe, hogy itt is, ott is ugyanazt a vízjogi törvényt alkalmazza változatlanul, mert a míg a Felföldnek domborzati viszonyainál fogva sebes lefolyású patakjai vannak ós bő vizzel rendelkezik, addig az Alföldnek lanyha, tunya lefolyású vizei vannak ós itt annyira szűkében vagyunk a viznek, hogy gyakran hónapokig imádkozunk egy csepp esőért, mert nem tudunk szántani a föld aczélkeménysóge miatt. (ügy van! a szélső baloldalon.) Nagy ferdeség tehát és tarthatatlan állapot e két vidék vizeit egyforma törvényelvek szerint rendezni. (Úgy van! a szélső baloldalon) Hogy például a Felföldön indokolva van az. hogy az alsó érdekeltség a. felülről letoluló vizek lefolyását tűrni tartozik és azt megakadályoznia nem szabad. De ugyanezt alkalmazni az Alföldre káros, mert az Alföldön magasaid) területről egész tengere özönlik le a viznek az alsó részekre s azt az alsó érdekelteknek tűrniök kell, ott egy nagy tiszai gát, vagy pedig egy nagykőrösi víz állja útját a felülről leömlő vizeknek, melyek nem engedik, hogy a letódúlt vizek az eleven reczipiensbe, a Tiszába, vagy a Kőrösbe lefolyhassanak. Igaz, megengedi a felső érdekeltség, hogy beereszszem a vizeket a Tiszába, de a saját költségemen. Nos, t. ház, ezt a gyakorlatból tudom és érzem igazságtalan, káros hatását, hogy mind e mai napig nem vagyunk képesek a felső érdekeltséget a költségek viselésére bevonni, pedig a felső vizeket eresztjük le a milliókba került csatornáinkon. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nos hát, kérdem: továbbra is fentartható ez a törvény? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem! Egy perezig sem! Ez ellen tiltakozik az igazság. Már most nézzük csak a vízjogi törvény 27. §-át. A vízjogi törvénynek a vizek használására vonatkozó intézkedései teljesen háttérbe szorítják a viznek a gazdasági czólokra való használását. Ott a tutajozás, a fauszta-