Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-617

november 28-lh, pénteken. 40 017. országos ülés 1900. bői, melyek közkézen forognak, bőven megtanulhatták, így például, t. ház, a Hortobágyon 30.000 hold öntözésére szükséges hat köbméter viz másodperczenként, a Fekete-Körös részére tízezer holdra a Sebes-Körösből szintén hat köbméter vízre van szükség ; Sebes-Körös által építendő csatorna részére szintén a Sebes-Körösből megint hat köbmétert kivannak, azután a békési élővízből három köbmétert akarnak kivenni. Hódmezővásárhely is akar építtetni; nem tudom hány köbméter vizet szükségei. Az arad-csanádi csatorna tíz köbméter vizet kivan. Ezekből az adatokból tisztán láthatja az, a ki a vizi viszonyokat ismeri, hogy ilyen mennyiségű víz az említett mellékfolyókból nem vezetheti); (Úgy van! a szélső baloldalon.) kis vízállás mellett meg épenséggel nem. De a Tisza, maga sem adhat mindenkor elegendő vizet, mert nem is a legkisebb vízállásnál, hanem mikor 1'43-on áll a vizmórcze, Törökbecsénél 173 köbméter vize van a Tiszának. Hát honnan voszszük a vizet, ha raktározni nem lehet ? T. ház! Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, még az esetben is, hogyha a vizi közlekedést épen nem akarnánk is fejleszteni, mégis a jelenlegi közlekedési vállalatoknak megkívántató vízmennyiséget nem vonhatjuk el a folyóktól, mert ha ezt teszszük, a hajózási társulatok fognak felszólalni és tiltakozni s nem fogják engedni, hogy a folyók vizei apasztassanak, mert most is az évnek bizonyos szakában nem lehet a kis víz miatt hajókázni. Már most, ha figyelembe veszem a felsoroltakat, ne méltóztassanak félreérteni e pártot, de ne méltóztassanak különösen félreérteni engem, ha bizonyos mértékben aggodalmamat fejezem ki a felett, hogy a czólt. a mely mindnyájunk előtt lebeg, elérjük-e ezzel a törvényjavaslattal, (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tudniillik azt akarjuk elérni, hogy lehetővé tegyük Magyarország Alföldjének az öntözését és népszerűvé tegyük azt. Vájjon nem azt fogjuk-e ezzel elérni, hogy ennek a. törvényjavaslatnak alapján hosszú időre eltemetjük azt az eszmét, a melyet a miniszter úr a lomtárból igen helyesen ós igen bölcsen kikeresett, napfényre hozott és a melyre nézve világosságot akart terjeszteni az egész vonalon. T. ház! Foglalkozom azon másik kérdéssel is, melyet szinte Hieronymi Károly barátom említett fel: a Tisza -szabályozásnak kérdésével. T. ház! A mikor ezt a kérdést felemlítem, nemcsak objektívebb felfogásomnak adok kifejezést, de egész őszintén merem mondani, hogy igen sok rokongondolkozásű birtokostársamnak is véleményét fejezem ki, mikor azt állítom, hogy nagyon tévednek mindazok, a kik azt gondolják ós hirdetik, hogy Magyarországon a Tisza-szabályozás, daczára annak, hogy csak a vízi csillagzatai szerint történt, a magyar jó érzésnek és érzéknek elkárhoztatandó mű A^olt. Bizony nem áll, hogy az egy elkárhoztatandó mű. Ha magam maradnék is ebben a házban, akkor is nyíltan kimondanám : Magyarországon a közgazdasági téren való összes működés megközelítőleg sem ér fel azzal az eredménynyel. a melyet a Tisza-szabályozás által elértünk. (Helyeslés balfelöl.) Mutasson nekem valaki egész Európában nemcsak, de az egész világon olyan országot, a melynek olyan szeszélyes vizekkel volt dolga, mint nekünk a Tiszával és mellékfolyóival, és a mely oly rövid idő alatt annyi eredménynyel és oly fényesen megoldotta a vizszabályozás kérdését, mely szerint négymillió hold földet átadott a kultúrának és használhatóvá tett. A magam részéről egész őszintén bevallom, hogy a Tisza-szabályozást én a magyar közgazdaság egyik büszkeségének tekintem. És egy lólekzetvétellel ki kell jelentenem azt is, hogy bárhogy ócsárolják, kicsinyük és sokszor méltatlanul gúnyolják a magyar vizépítószeti mérnökeinket, ez a nagy mű a magyar vízépítő mérnököknek méltó dicsősége. Méltóztassanak elolvasni azoknak a külföldi szakértőknek véleményét, a kik a szegedi katasztrófa alkalmából itt voltak, meg méltóztatnak belőle látni, hogy ekként nyilatkoztak, ha talán nem is ezekkel a szavakkal: »mi voltaképen nem azért jöttünk ide, hogy titeket tanítsunk, hanem azért, hog3

r tőletek tanuljunk*. De ezzel aztán nem azt akarom mondani, hogy a mi történt a Tisza -szabályozás körűi, az mind helyesen törtónt. (Úgy van! a s első baloda'on) Isíem azt akarom mondani, hogy azok az anyagi igazságtalanságok, azok a sokszor, mondhatnám önkónyileg eszközölt építkezések nem maradhattak volna mind el; csctlettünk-botlottunk, de végeredményében jóra jöttünk s eredményre jutottunk. Mikor ón a Tisza-szabályozás értékét megbecsülöm, mindig azokat a károkat szoktam számításba venni, a melyeket felpanaszlunk valamely gátszakadás esetében; a miből aztán ki lehet azt a hasznot számítani, a melyet élvezünk, ha nem szakad ki a gát. Hogy a visszaéléseknek egész légióját lehet különösen a régibb időkből előhozni, az bizoixyos dolog ; de annak egyik főoka az volt, hogy nem készítettek egyöntetű terveket az egész Tisza völgye szabályozására ; ötletszerűleg, úgy szólva vizi csillagzat szerint egyes vidékek a maguk szakállára például töltéseket építettek, majd fent átmetszéseket ástak. Ámde ennek nem a technikusok voltak az