Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-617

Gl7. országos ülés 1900. november 23-án, pénteken. B9 polgárok, birtokosok, annak alig lehet élénkebb példáját ós bizonyítókát felhozni, mint azt, hogy a napokban járt itt Bókósvármegye és Csongrádvármegye küldöttsége, a mely küldöttség kérelmezte a, minisztériumnál ós különösen a kereskedelemügyi miniszternél, hogy hasson oda, hogy Kőrösök minél előbb hajőkázhatóvá tétessenek. Ha a felső Tiszát összekötő hajókázható csatorna segélyével a Kőrössel, akkor egy oly hosszú ós élénk forgalmú hajókázható csatornát és utat állítok elő és illesztek be a mi közlekedési hálózatunkba, a mely nevezetesen elő fogja mozdítani ezen 3.042 kilométer vizi út élénkülését, a melylyel úgy a hogy jelenleg rendelkezünk. De én ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni nem kívánok és pedig azért, mert meg vagyok arról győződve, hogy bővebb megfontolás után, — miután ezen törvényjavaslat, a melyet most tárgyalunk, életet különben is csak hosszabb idő múlva fog nyerni, — igenis meg fognak azok az intéző urak győződni, kik közgazdasági kérdéssel a minisztériumban foglalkoznak, hogy az Alföldnek érdekében akkóp kell a csatornázást végrehajtani, hogy az öntöző csatornák kiépítésével kapcsolatosan a hajókázható csatornák egyben épüljenek. Azért t. ház, hiszem, hogy ez be fog következni, mert alig tudom elképzelni, hogy ezen törvényjavaslat alapján, fi mely most előttünk fekszik, életet nyerjen Magyarországon ós lendületre serkenjen az öntözésnek nagyfontosságú kérdése; mert, t. ház, a társulás útján való megvalósulása az öntöző csatornáknak az ón felfogásom szerint rendkívül sok nehézségbe ütközik. Hiszen méltóztassanak elgondolni, hogyha épen azt a, területet akarjuk öntözni, mebyről imént említést tettem, hány millió forintjába kerülne az érdekeltségnek, és pedig csak annak a csatornának elkészítése, a. mely által és a melynek segítségével képesek leszünk a Tiszából akár szivattyúzás útján, akár bukógátak felépítésével, vagy akármi úton az öntözésre szánt vizet előállítani. T. ház! Hol van az az érdekeltség, mely társulás útján alakúi arra, hogy ő több millió forintba kerülő csatornát építsen azon czélból, hogy közel hozva a maga földjéhez a vizet, megpróbálja, vájjon ennek a nagy csatornának vizével milyen sikerrel tudja az ő területeit használhatóbbá tenni, az öntözést eszközölni. T. ház! Nem lehet azt el sem képzelni, hogy milliókat és milliókat adjon az érdekeltség azon czólra, hogy kísérletet tegyen, a főcsatorna kiépítését eszközölje, mert tudják, hogy még a főcsatorna kiépítésével legfeljebb csak azt érjük el, hogy lehetségessé teszszük az öntözést, de a jó öntözésnek berendezéséhez még a főcsatornán kívül száz és száz, ezer ós ezer mellókesatornára van szükség, a mely tetemes pénzbe kerül. (Úgy van! a szélső baloldalon) Hiszen látjuk, hogy maguk a szakértő urak, a kik ezzel a kérdéssel az irodalom terén is foglalkoztak, 8—10—12 forintra teszik azon összeget, melyet a birtokosnak holdankint arra a czélra kell befektetni, hogy a fő reczipiensből nyerendő vízzel hasznosan megöntözhessék területeiket. T. ház! Hogy milyen drága dolog ez, ós hogy mennyire nem lehet azt képzelni, hogy az érdekeltség a maga erejéből építse e csatornákat, egy pár adattal világítom meg. T. ház. Az aradi kisebb csatornának, mely a tíz kilométer hosszúságra van tervezve, a kiépítése — mindig a főcsatornát értem, tudniillik, mely a vizet szolgáltatja, — 1,400.000 forintra van előirányozva. Az arad-csanádi nagyobb csatorna, hárommillió forintra van előirányozva.; a hortobágyi csatorna, mely húszezer hold föld megöntözésére lenne berendezve, 1,300.000 forintra van előirányozva. (Egy hang halfelöl; Forint vagy Iwoia?) Forint; ezek az adatok akkor állíttattak össze, mikor még forintokban beszéltünk. Hogy lehet tehát azt képzelni, hogy ezen nagy összegeket az érdekeltség társulás útján kiizzadja,különösen akkor, mikor azzal a kívánságunkkal szemben, hogy tudniillik társulás útján csináljuk meg a csatornákat, nyomban előtérbe állítjuk azon aggodalmunkat, hogy a vizek raktározása nélkül nem fogmik elegendő vizet kapni arra a czélra, hogy bőven öntözhessük földeinket. Annak reményében építse ki tehát, az érdekeltség a főcsatornát, hogy majd valamikor raktározni fogjuk a hegyek közt a vizeket? T. ház. A raktározásra nézve nekem különben' is aggodalmaim vannak, mert én még nem felejtettem el Hieronymi Károly képviselőtársunknak azon meggyőző, szakavatott és körültekintő értekezését, mely szerint az abszurdumok közé sorozza Magyarországon a vizeknek a kegyeli, közt való raktározását. Hieronymi Károly: Úgy is van! Papp Elek-: Már most, ha egy oldalról azt mondják az érdekelteknek, ne búsuljatok azon, hogy nincs elegendő víz, majd raktározni fogjuk, más oldalról a tudomány ós tapasztalat azt diktálja Hieronymi Károlyt, képviselőtársunknak, hogy az lehetetlenség, hogy az veszélyes dolog, akkor, hogyha a közvélemény előtt a kérdést így állítjuk fel, mikép lehet remélnünk, hogy ezeknek a nagy költséget felemésztő öntöző-csatornáknak kiépítését társudás útján létesíthetjük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Hogy nincsen elegendő viz az öntözéshez, azt, kik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, azon szakmunkákból és értekezések-