Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-632

430 632. országos ülés 1900. (leczember 17-én, hétfőn. zésre vezethet. Én azokat a kivánatokat, miket a fiumeiek táplálnak, ha hozzám jönnek és engem arra kérnek, hogy én ezen kívánságokat fontoljam meg: a közigazgatási bizottság dolgát, a közigazgatási bíróság dolgát, az olasz nyelv dolgát, a tanfelügyelő dolgát, — és hogy fontoljam meg. hogy mindezekre vonatkozólag hozott törvényeket milyen módosítással akarom Fiúméban életbe léptetni, mert ahhoz jogom van, miután a provizórium, a melyet ez az országgyűlés elfogadott, ezen alapszik és miután a provizórium azt mondja:, hogy a magyar törvények érvényesek Fiúméban, de a kormány fel van hatalmazva a fiumei sajátlagos viszonyok tekintetbe vételével egyikét, másikát módosítva végrehajtani: mivel rendre beható vizsgálat alá veszem, azt fogom aztán a kívánságok vizsgálata után elhatározni és életbe léptetni, illetőleg fentartani, a mit helyesnek, jogosnak látok, teljesen önállóan és semmihez se kötve. Én mindezen dolgokban, a melyeket ismerek, határozottan kijelentem, hogy kész vagytok minden méltányos, minden jogos, minden legitim kívánságot figyelembe venni, de nem fogok semmiben sem ragaszkodni, a hol elvi álláspontom és az állami legfőbb tekintetek azt nem követelik egyes dolgokhoz, a melyeket nem tartok feltétlenül szükségesnek. (Helyeslés jobbfelöl.) Én előttem két szempont fog lebegni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy semmi se történjék, a mi az én elveimbe és a magyar államnak és országgyűlésnek, a magyar törvényhozásnak elvi álláspontjába ütközik. (Helyeslés jobb felől.) A másik, hogy Fiumét, Fiúménak specziális kívánalmait és specziáiis érdekeit, ha. azok a mi elveinkkel, avagy az állami érdekkel, a közérdekkel és a törvényekkel összeegyeztethetők, összeegyeztetni ós figyelembe venni akarom; hogy minél szorosabban fűződjék az anyaországhoz, (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) a törvénynek erejével, de egyúttal, a. mi ennél még értékesebb ós talán tartósabb, a hazafias felfogásnak és annak az érzületnek és meggyőződésnek kapcsával, hogy Fiume nem boldogulhat máskép, csak Magyarországgal, mert ebben a törvényes kapcsolatban fejlődött Fiume történelme, ebbe van megírva, Fiume jólétének és jövőjének érdeke és ebben fekszik boldogulásának csillaga. (Tetszés és élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez fog engem vezetni (Élénk helyeslés.) és mondhatom is egészen határozottan, hogy mérlegeltem az eshetőségeket, mérlegeltem azon kérdéseknek meritorius tartalmát, hogy készen találjon engem Fiume. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha jön, hát jöjjön. De jöjjön, neki kell a, rendezést kérni és ügyét előterjeszteni. És ha Fiume jön, hogyha bennük meg van mindaz, a mi kell, hogy ezen az alapon, a melyen ón állok és a melyet körvonalaztam tavalyi beszédemben. — mert ennek az értelmében fogok eljárni, — akkor én hiszem, hogy mivel azon kérdések egyikében sem, rejlenek olyan akadályok, a melyek a rendezést lehetetlenné tennék, a dolgok normális mederbe lesznek terelhetők. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De hiába való kísérletet tenni nem akarok. Én azt hiszem, hogy ezen kijelentések alkalmasak arra, hogy azt a bizalmat, a melyet a, t. képviselő úr nem talált természetesnek, most már nekem előlegezhesse ebben a kérdésben a maga részéről is, és én óhajtom és remélem, hogy magamtartásának ós felfogásomnak, a miket a fiumeiek ismernek és annak, hogy a, rendezkedés első lépései megkezdődtek, meg lesz a maga hatása Fiúméra is. (Élénk tetszés és éljenzés jobbról és a középen) Vészi József: T. ház! Lukáts Gyula t. barátomnak érdekes és lendületes felszólalását, a, melyet az imént hallottunk, két dolog inspirálta. Az egyik a fiumei helyi viszonyoknak alapos ismerete, a másik a Fiume iránt érzett rokonszenv. Én a fiumei helyi viszonyok ismeretében természetesen nem vetekedhetem vele ; szeretném azonban, ha megengedné nekem, ho"-v Fiume iránt való rokonszenvében osztozkodjam vele. Odáig azonban ebben a rokonszenvében nem követhetem, a meddig ő elment. Ugyanis nagy felbuzdulásában ő elvetette a súlykot, a miben ón részemről még motívumot nem találnék a felszólalásra, hanem a midőn a sulykot elvetette, véletlenül rádobta a magyar sajtóra. Legyen tehát szabad nekem ebből a szempontból egy megjegyzést tennem az én t. barátomnak ós újságíró kollégámnak felszólalására. (Halljuk! Halljuk!) Lukáts Gyula barátom ós kollégám a magyar sajtóra . . . Rakovszky István: Magyar sajtó ? Zsidó az! (Mozgás jobbfelö!.) Vészi József: Akár zsidó, akár nem zsidó, az teljesen mindegy. A magyar nemzet érdekeit önérzetesen ós önzetlenül megvédelmező, nagy magyar sajtó szerepe az, a melyet a vérebek szerepéhez hasonlított, bár osztályosul melléje adta a fiumei autonomistáknak kis sajtócskáját is. (Úgy van! jobbfelöl.) Mi volt a magyar sajtó szerepe a fiumei kérdésben? Tisztán a nemzeti defenzívára, szorítkozott az. A magyar sajtó látván, hogy a magyar törvényeknek, a magyar önérzetnek, a magyar kormányzatnak tekintélyét, a magyar közjognak épségét és egységét Fiúméban éretlen, túlzó, hallatlan inzultusokkal illették, — hiszen maga Lukáts Gyula t. képviselő-