Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-632

(532. országos ülés 1900. deczember 17-én, hétfőn. 431 társam is beszámolt ezekről az inzultusokról — védelmére kelt a magyar nemzet közjoga épségének, kormányzati tekintélyének és törvényhozási egységének. Semmi egyebet nem tett, minthogy ugyancsak kora. szenvedélyesseggel, a melylyel ezek a szempontok megtámadtattak, a támadásokat visszautasította. Gondolom, t. képviselőház, hogy a magyar sajtónak ezért a szerepléséért ilyen epitheton ornans igazságosan nem járt. És én a magam részéről nem bánom, hogy a »Difesa« ellen használja t. barátom ezt a kitüntető jelzőt, de a magyar sajtó nevében, mint annak egyik igénytelen és szerény munkása, azt a leghatározottabban visszautasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Lukáts Gyula: T. ház! Az a kijelentésem, a mely a sajtónak munkálkodását itt vérebekhez hasonlította, figyelembe véve azt, hogy annyit csak feltesz rólam Vészi József barátom is, hogy a magam mesterségét nem diffamálom, inkább tréfás volt; (Zaj jobbfelől.) de hogy mennyire igazam volt részben a tréfában is, azt igazolja, az, hogy épen a jelen pillanat bizonyította be, hogy senki a világon nem tud olyan jól marakodni, mint mi újságírók egymás között. (Derültség.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senkisem kíván, a vitát bezárom. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a dologi kiadásokra a 22.120 korona megszavaztatott. Molnár Antal jegyző (olvassa): Rendelkezési alap 400.000 korona. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Holnap! Felkiáltások jobbfelől: Ma!) Kossuth Ferencz: T. ház! A rendelkezési alapnál igen röviden kívánok pártom nevében felszólalni, még pedig abból a szempontból indulva ki, hogy a rendelkezési alap a legbizalmasabb természetű, tehát olyan kormánynak, a mely iránt bizalommal nem viseltetünk, ezt mi nem szavazhatjuk meg. (Helyeslés a szélső bal oldal álon.) Egyébiránt úgy hírlik, t. ház, hogy a, rendelkezési alapnak legnagyobb részét a Bánffykormány már sok időre, előre lekötötte, még pedig úgy, hogy abból csaknem semmisem maradt az igen tisztelt miniszterelnök úrnak rendelkezésére. Tehát oly rendelkezési alapról van tulajdonképen szó, a mely többé nem is rendelkezési alap, csak az volt valamikor a múltban. (Derültség a szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr talán jónak fogja látni erre vonatkozólag felvilágosítást adni azoknak, kik neki akarnák megszavazni az előttünk fekvő tételt. Akárhogy áll azonban a dolog, a tényállás az, hogy tanácsos lenne a rendelkezési alapnak nagy részét arra fordítani, hogy az európai sajtó jobban legyen informálva- a magyar viszonyokról mint a hogy tényleg értesülve van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ez rendkívüli fontos lenne a jelen korban, a midőn az egész világon a sajtó teremti meg a közvéleményt, a mely közvélemény sok kérdésben, kivált a nemzetiségi kérdésben Európaszerte határozottan Magyarországellenesnek mutatkozik, (Úgy van! Ugy van! a szélső haloldalon.) még pedig azért, mert a nemzetiségek Magyarországon megtették azt, a mit a magyar kormány megtenni elmulasztott, hogy a külföldi sajtóra befolyást gyakoroltak, és a sajtót minden módon sugalmazni igyekeztek. Hogy kimutassam azt, hogy miképen van a magyar viszonyokról értesülve a külföldi sajtó, röviden felhozom, hogy a, külföld egyik legtekintélyesebb orgánuma,, a Times miképen értesítette olvasóit, akkor, a, midőn (Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljak!) e házban heves küzdelem folyt az ellenzéki pártok és a múlt kormány között, illetőleg a Bánffy-kormány idejében; a, Timesben ezen küzdelem a következőképen lett jellemezve : Mag}

T

arországon most nagy küzdelem folyik a katholikus és a protestáns vallás között; az ellenzék a katholikus vallást akarja túlsúlyra emelni, a kormánypárt pedig a protestáns vallást tartja túlsúlyban és bővebb magyarázatul megjegyezte akkor a Times, hogy Magyarországon az akkori miniszterelnök Deák Perencznek leghívebb hagyományosa, ós hogy Tisza Kálmán Deák Ferencznek életében leghívebb barátja ós követője volt. (Általános derültség.) Barta Ödön: Sok igaz volt benne! Kossuth Ferencz: Ilyen híreket Magyarország politikai életéről többször olvastam a Timesben, és egyátalán minden nyugati állam sajtójában, úgy, hogy merem állítani, hogy a külföldnek a magyar viszonyokról a legzavartabb fogalma van. Határozott érdeke lenne az országnak, hogy a külföldi sajtó helyesen értesüljön a magyar viszonyokról, úgy. hogy a magyar közéletnek nem ólczlapokba, való torzképe álljon a világ előtt, ós kivált hogy tisztán lássa a világ a magyar álláspontot a. nemzetiségi vágyódásokkal szemben. Mert csakugyan csodálatos tény az, hogy egész Európában Magyarország abban a hírben van, mintha a nemzetiségeket elnyomná, pedig nincs olyan nemzet, a mely méltányosabban viselkednék a más nyelvű honpolgárok iránt, mint épen a magyar nemzet. (Altalános, élénk helyeslés.) Ezzel befejezem rövid indokolásomat, melylyel pártom állásfoglalását igazoltam, hogy a rendelkezési alapot miért nem szavazza meg: tehát politikai bi-