Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-632

632. országos ülés 1900. deczember 17-én, hétfőn. 425 tönbüntetóst szendvedett magyar hazafiságáért és ón az ő magyar hazafiságban ma sem kételkedem egy pillanatra sem. Hanem az egész eljárás valami naivitás volt. Maguk a reprezentanza tagjai beszéltek össze és megbízták egy társukat, hogy tegye meg ezt az indítványt, naivan, azt gondolva, hogy ha Magyarországon megtudják, hogy Fiúméban már oda jutottak, hogy ott a horvát tartománygyűlésre akarnak képviselőket küldeni, meggondolják, hogy mégis csak bajnak kell lennie Fiumében, és tették az idítványt azért, hogy ugyanazok, a kik előre megbeszélték a dolgot, azután hatalmas támadást intézhessenek ezen indítvány ellen, a mint hogy az meg is történt. Végül legutóbb jött a villamos vasút elleni tüntetés. Ennek az oka is meglehetős kicsinyes. Konczendálom, sőt beismerem, hogy tüntettek a magyar feliratú villamos vasút ellen. Majd megmondom, miért. Mert az új hatóság, a inely úgy kénye-kedve szerint dobálta Fiimiének a pénzét, gondolom, a hitelbank tulajdonát képező villamos vasútnak nemcsak átengedte az utczákat, hanem tetemesen hozzájárult a kövezet újjáalakításához is, és Fiumónek beleszólása abba nem volt. Mikor tehát látták, hogy csordultig van a pohár, hogy Fiume városnak, mint municzipiumnakanyagiexisztencziája lesz ezzel tönkre téve, akkor jöttek arra a, szerencsétlen gondolatra néhányan, a kik ezt elkövették, s a kik ezért ma — azt hiszem, ma van a tárgyalás — méltó büntetésüket el is veszik. Ily rettenetesen kuszált helyzetben találta Fiumét báró Bánffy Dezső bukása, az ríj rendszernek inaugurálása. S nem csekély agodaloimnal kérdem, vájjon azon két esztendő alatt, mióta SzóllKálmán vezeti az ország ügyeit, mi történt a fiumei ügyek szanálására ? Iparkodott-e Széll Kálmán gyógyítani ezt a sebet, mely fiumei kérdés czímén a nemzet testén rágódik, s mely annyira kompromittálja Magyarország szabadságtiszteletét a külföld előtt? Sajnos, ha nem tagadhatom is Széll Kálmánnak jó indulatát, de ki kell jelentenem, hogy a két esztendő nagyon elég idő lett volna a kérdés megoldására, mert ha egyrészt figyelembe veszem a jog, törvény és igazság uralmát, másrészt a fiumei képviselői autonómista pártnak loyalitását, a magyar állam szuverenitásának feltétlen tiszteletét, s jogos követelésének igazán csekélységét, akkor ennek a kellemetlen kérdésnek megoldására nem két esztendő kell, de egy fél óra is nagyon elég. Hanem, t. ház, mikor egy ilyen kérdósKÉPYH. NAPLÓ. 1896 1901. XXXI. KÖTET. nek megoldását akként tervezik, hogy eresztik a két félnek vérebeit, a sajtóját . . . Vészi József: A sajtó véreb? Lukáts Gyula: . .. s nemhogy nem keresik a két fél közti politikai közvetlen érintkezést, sőt azt eltiltják, akkor igenis elősegítik a dolognak elmérgesítését. de a. megoldástól napról-napra távolabb jutunk. Szerencsétlen állapot az, mikor a két fél egymásban csak esküdt ellenséget lát, pedig ha egymáshoz közelednének, látniok kellene, hogy az ellenség tulaj donképen jó barát, a mely hazafias kötelessógtudással dolgozik a békés kiegyenlítésen. Itt, t. ház. nagyon sok mondani valóm volna. De helyzetem nagyon kényes. Be kell ismernem azt, hogy az elmúlt esztendőnek mulasztásait Széll Kálmán az utóbbi napokban, energikusan látszik pótolni. Kedvező jel az, hogy a fiumei autonomista pártot nemcsak a kormány fiumei expoziturái, de maga a miniszterelnök is meghallgatja. S a dolgok jelen stádiumában a jól indult ügyön csak rontanék, ha nem volnék óvatos. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) De azért van mondani valóin a miniszterelnök úrnak, s még inkább a magyar sajtó által tévesen informált magyar közvéleménynek. Á magyar közvélemény előtt sikerűit a dolgot úgy feltüntetni, mintha Fiume, mint egyenrangú alkudozó fél akarna a másik féllel, a magyar kormánynyal alkudozni. Ilyen nagyzási hóbortba Fiume sohasem esett. Fiume, a magyar állam iránti alattvalói hűséggel azt kérelmezi, hogy azt az autonómiát, azt a szabadságot, mit neki a magyar nemzet bölcsesége biztosított, a város fejlődése, a magyar nemzet gyarapodása érdekében tovább élvezhesse. Nem akar kiváltságokat, előnvöket biztosítani magának a nemzet rovására, csak oly szabadsági biztosítékokat kér, melyek reá életkérdések, s e mellett a magyar törvényeket nem érintik. És, t. ház, nézzünk most már valahára szemébe azoknak a kéréseknek, a melyekkel Fiume a- magyar kormány és a magyar országgyűlés előtt esedezik. Ezek a kérelmek ott vannak a miniszterelnök úr fiókjában ; Fiume öt pontban egyesítette. Az egyik, a mit kér: a votuni consultativum. Nem törvényhozói hatalmat kór abban, hanem azt kéri, hogy báláz általános törvények minden szó nélkül kiterjeszthetők Fiumére nézve: az olyan törvények tekintetében, a melyek közvetlenül érintik Fiume érdekeit, — mivel Fiúménak érdekei sokszor különböznek Magyarország ór54