Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-632
424 Ő32. országos ülés 190Ö. rteezember 17«én, hétfőn. hű követője volt az előző városi képviselőtestületnek, de a városi kérdésekben jobb gazdálkodást akart behozni s emanczipálta magát a kormány gyámsága alól s akart és tudott önállórag gondolkozni. S a legközelebbi reprezentanzaválasztás megmutatta, hogy az autonomista párt nem párt többé, de maga az egész város. A dolgoknak ezt az igazán liberális fordulatát nem tudták nyugodtan nézni azok a. fiumei befolyások, kik korlátlan uralmuknak bukását, látták, s nem tudta nézni az a zsarnoki hajlanuí kormány, mely szívesen látta a rabszolgahajlamokat, de sehol nem tűrte az igazi férfiakat. Bánffy Dezsőnek jutott az a kétes dicsőség, hogy részben a maga erőszakoskodásaival, részben megbízottjának »okvetetlenkedéseiveh. sikerűit a fiumei viszonyokat úgy összekuszálni, hogy ember legyen, a ki abból kikászolódik. Van Fiúménak egy statútuma, melyet annak idején dr. Bróiich és Randich készítettek. Az egyik nem sokat értett hozzá, a másik nem sokat törődött vele. A trieszti statútumokból s a magyar községi törvényből van kompiliálva. B,ossz, hibás alkotás ez, de statútum, mely Fiume autonómiáját s szabadságát védelmezi. A kormány jóváhagyta. Az akkori kormányzó, grőf Zichy József, ezekkel a szavakkal adta át Fiúménak : nihil de nobis, sine nobis. Bánffy Dezső megnuitatta, hogy sine nobis is tud intézkedni, a statútum összes intézkedéseit megsemmisítette egy tollvonással, az autonómiájához ragaszkodó reprezentanzat feloszlatta s a szabad kormárryzat helyett az autokrat kormányzatot inaugurálta Fiúméban. S jött a megtorló intézkedéseknek egész légiója, melyekből csak a következőket említem fel. Először Fiume reprezentánsának hatáskörét egy falusi kupaktanácsnak hatáskörére redukálták, majd feloszlatták a reprezentanzat és nem kormánybiztost neveztek ki az elbocsátott hivatalnokok helyébe, hanem kineveztek municzipális hivatalnokokat, a polgármestertől egész végig. Gondolva azt, hogy ez sokáig nem tart, kapták magukat s az ujonan kinevezett hivatalnokok fizetését magasra emelték, hogy a nyugdíjuk majd annál * nagyobb legyen. Az egész rendőrséget az utolsó emberig nyugdíjazták és újakat, fogadtak fel, arra senki se gondolt, hogy Fiume költségvetése megbirja-e ezt? Jöttek aztán az erkölcsi megtorlások is. Az ottani autoiiomista párt saját elveinek hirdetésére »La Difesa« czímmel lapot alapított. Ezt a lapot Fiúméban kiadni nem engedték. Kénytelenek voltak a szomszéd Susak községben nyomatni az újságot és megtörtónt, hogy mikor ennek az újságnak egyes példányait zárt borítékban küldték szót éa adták postára, a levéltitok megsértésével először letartóztatták azt a szolgát, a, ki a postára vitte e zárt leveleket, azután jelentékeny, ha jól tudom, 300 forintra rugó büntetéssel sújtották azt, a ki postára adta a leveleket és minden egyes, a hiclon Susákból áthozott példányért inquiráltak, előkelő nőket zaklattak, vájjon abból a tiltott iratból nincsen-e, náluk egy példány ? Következett azután egyes fiumeiek üldözése Egy fiatal tanárt, a ki jóindulatból, talán a kormány kérésére vállalt kathedrát a fiumei kereskedelmi iskolában, mikor megtudták, hogy autonomista, abban a júllanatban elbocsátották állásából. És aztán még hozzá ezeket a szerencsétlen állapotokat a magyar lapokban még szerencsétlenebb kezű újságírók ismertették. Ertem a magyar lapoknak fiumei bankhivatalnokokból álló levelezőit, a kik a fiumei viszonyokat nem ismerték, a fiumeiekkel soha nem érintkeztek ós a kiknek, úgy látszik, tetszett az ottani heczczes állapot és azért ilyen irányban informálták a sajtót ós így feketítették be Fiumét a magyar közvélemény előtt. Be kell ismernem, t. ház, hogy ezzel szemben az autonomista párt részéről is történtek óriási hibák, mondhatni baklövések, de korántsem voltak azok olyan nagyok, mint a mekkoráknak mi ismerjük. Ilyeix például a képviselőház levéltárában levő az a fiumei felirat, a melyben kijelentik a fiumeiek,, hogyha, az ő egyetlen palládiumukat, az ő autonómiájukat nem respektálják, — előbb már iparkodtam bebizonyítani, hogy ennek az autonómiának a tiszteletéből áll az ő hazafiságuk, — akkor megrendül a fiumeiek magyar hazafisága is. Jött aztán egy másik dolog. Egy platzmuzikon elhuzatta az autonomista párt egyik vezére a Gotterhalt-et. Tüntetés volt Magyarország ellen, lehet, de egyúttal más is volt. Akkor épen a magyar lapok azzal vádolták a fiumeieket, hogy irredentísták. Nohát ők a Gotterhalt-evei vélték bebizonyítani, hogy távol áll tőlük az irredentizmus. Szerencsétlen választás volt, az igaz, (Nagy zaj a szélső baloldalon.) de még sem annyira, hogy vele Magyarország ellen tüntetni akartak volna. Jött azután egy másik. Még előzőleg törtónt, hogy a fiumei reprezentanza ülésén indítvány tétetett, hogy Fiume a maga képviselőjét a zágrábi tartománygyülósre küldje. Elmondom ennek az indítványnak a történetét. (Halljak! Halljuk!) Meg kell jegyeznem, hogy a ki. az indítványt tette, az annak idején bör-