Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-632
(582. országos ülés 1900. sági okok nem javalták, a magasabb kamatozású kölcsönre való átmenetelt pedig a hitelés kamatpolitikai szempontok nem javasolták, inert helytelen dolog lett volna, rögtönösen, meggondolás nélkül és a. nélkül, hogy bevártuk volna, hogy nem javulnak-e a pénzpiacz viszonyai, alacsoiwabb typusról, a melyre eljutnunk . sikerűit, egy maga,sabb kamatozásra menni át; ennélfogva nem maradt más hátra, mint időlegesen a pénztári készleteket használni fel beruházási czélokra ós a beruházásokat tovább folytatni annál is inkább, mert a pénztári készletek időlegesen ezen mimká. latokat megengedték. A munkálatok tovább folyván, az 1898/1899. és 1900. évi költségvetésekben ezekre a czélokra, a munkák folytatására további 74'8 millió koronát engedélyezett a törvényhozás, mindig kimondván azt, hogy ez az összeg 3 1 /2°,c-os járadékkötvények kibocsátása utján szerzendő be, feltételezvén mindig, hogy a pénzpiacz viszonyai időközben mégis csak jarvumi fognak és lehetségessé válik ilyen titerekkel szerezni be a szükséges összeget és nem leszünk kénytelenek magasabb kamatozásra átmenni. Időközben a pénztári készletekből ezen munkálatokra az említett három óv folyamán, 1898, 1899 és 1900-ban kiadtunk 79 millió koronát, a mikor is 1900-ban, vagyis a jelen év elején azt láttuk, hogy a pénztári készletekből e munkálatokat nehezen tudjuk továbbfofytatni a nélkül, hogy azokat oly mértékre ne redukálnék, hogy azok a.z államháztartás rendes vezetését lehetetlenné ne tegyék. Miután pedig a pénzpiacz viszonyai akkor sem javultak, elhatározta magát a, kormány arra, hogy magasabb kamatozási! kölcsön typusra megy át ós akkor terjesztettem be azt a törvényjavaslatot, mely elfogadtatván, mint 1900 : VIII. törvónyczikk lett beiktatva törvénykönyvünkbe ós a melyben felhatalmaztatott a kormány arra, ho^y 107,108.000 korona effektív összeget szerezzen be és pedig részben azon hiányok fedezésére, a melyek az 1897-iki munkálatoknál mutatkoztak, a miknek fedezetét 3 1 / / 2 0 /o-os kötvényekkel nem tudtuk beszerezni, részben pedig, az 1898., 1899. ós 1900. évi szükségletek fedezésére. Konstatálom tehát, hogy 120 millió névértékű kötvény kibocsátása azért lett a kormánynak engedélyezve, hogy azzal az 1900 óv végéig felmerülő szükségletet fedezhesse, illetőleg rekonstruálja az állampónztóri készleteket, hogy fennakadás az államháztartásban ne történjék. Most előttünk áll az 1901 év. Erre kéri a kormány a 25. millió összeget, a melynek kibocsátására kéri a meghatalmazást a kormány a törvényhozástól úgy, kogy körülbelül 28 millió nóvérdeozenljer 17-én, hétfőn. 4^3 tékű kötvény kibocsátására adatik most engedély. Ezt a szükségletet, nem úgy mint a t. képviselő úr. jelezte, a 120 millióból kell fedezni, mert hiszen ez a 120 millió forint az előző évek szükségletére rendeltetett; a megelőző évek fedezetét pedig a következő évek fedezetére felhasználni nem lehetj mert hiszen azoknak más a rendeltetése. Hogy kezdettől fogva, kölcsön útján való fedezése kontemplál tatott azon munkálatoknak, a melyek az államvasút! beruházások körébe tartoznak, azt a t. ház igen jól méltóztatik tudni, úgy magából a beruházási törvényből, mint annak indokolásából, a hol arra történt utalás, hogy annak idején a törvényhozás elhatározása fog e tekintetben kikéretni Már most azt mondja a t. képviselő úr, hogy ha erre a 28 millióra szüksége van a kormánynak, ha a miniszternek a nézete az, hogy ezt az összeget fel kell venni, mint kölcsönt: akkor méltóztassék idejönni ós a törvényhozás előtt is megmondani, hogy erre szükség van, hogy a képviselőháznak alkalma legyen a felet nyilatkozni. T. ház ! Épen ezt teszszük, mert ebben a költségvetési előirányzatban arra kérjük a. törvényhozásnak felhatalmazását, hogy e kötvények kibocsátását megengedje. Érteném én a t. képviselőtársam kifogását akkor, ha most új kölcsönnek bevezetéseiről volna szó. Akkor lehetne úgy argumentálni, hogy külön törvényjavaslat alakjában köteles a kormány ezt előterjeszteni: habár azt sem ismerhetem el, hogy elvileg különbség volna a költségvetési törvény ós egy külön törvény között, mert mindkettő törvény és mindkettő felhatalmazást nyújt. De mindenesetre szokás ellenes volna egy új kölcsön kontrahálására kérni engedélyt a költségvetési törvényben, de egy régi, már megteremtett typusiiak folytatólagos kibocsátására teljes joggal kér a kormány felhatalmazást a költségvetési törvény keretében, így jártunk el 1898-ban, 1899ben és 1900-ban a 3 l /2°/o-os kötvényekre való felhatalmazásnál, ós így jártunk el régebbi időben is, így jártunk el az úgynevezett törlesztési rentók kibocsátásánál. ISfem sokan lesznek a t. házban, a kik emlékeznek arra, mi volt a törlesztési rente. T. képviselőtársam, a ki régi tagja a, háznak, bizonyára, emlékezik rá. Mikor tudniillik defiezitesek voltak a mi költségvetéseink és ennek daczára törlesztéses adósságaink amortizácziónális részleteit évenként a törlesztési tervnek megfelelően kötelesek voltunk törleszteni, akkor azt az expedienst találták ki, hogy egy törvényben, 1880-ban felhatalmazás adatott a kormánynak, hogy minden évben annyi rentét bocsásson ki, először 6°/o-kal aranyban, később 5%-kal papír-
