Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-632

Ö62. országos Ülés 1900. rónára t. miniszter úf

3 elmondhatjuk: quid hoc ad tantam sitim. Elnök: Senkisem lóvén szólásra feljegyezve, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kivan szólani. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy pár szóval reflektáljak az előttem szólott t. képviselő urak észrevételeire, annyival is inkább, mert abban a talán kellemetlen helyzetben vagyok, hogy az igen tisztelt képviselő urak részéről kifejezett elösmerést nem fogadhatom el; hisz az a, legkezdetlegesebb kötelessége egy miniszternek, hogy ott, a hol baj van, iparkodjék azon segíteni, a mennyire lehetséges hatáskörében ós a rekdelkezésére álló eszközök mértékéhez képest. A mi már most a kórdóst magát illeti, nem számítás és nem tájékozódás nélkül javasoltam az összeg felvételét ebben a mértékben. Miután tudtam azt a termésnél ós kereseti viszonyoknál fogva, hogy ezekben a felvidéki vármegyékben az inség jelentkezni fog, hisz azt úgyszólván előre ki lehetett számítani, érintkezve az illető megyék főispánjaival és illetőleg részben általuk felvilágosítva ós felhíva, tájékozást kivántam szerezni arra nézve, hogy a nélkülözhetetlen inségi munkára az egyes vármegyékben körülbelül mennyi szükséges. A t. főispán uraknak előterjesztése alapján kijön a hat vármegye részéről összesen 443.000 korona. Ha kritika nélkül fogadtam volna ezt el, tulajclonkópen ilyen összeget kellett volna előterjesztenem; de ón azt hiszem, hogy a. miniszternek kötelessége egy kicsit megvizsgálni és körülnézni, vájjon minden egészen feltétlenül elfogadható vagy elfogadandó-e, ós ennek következtében azt hittem, hogy ha 400.000 koronád kérek a t. képviselőháztól, akkor azon szükségletnek, a melyet a főispánok maguk a hat vármegyében együttesen 443.000 koronával tüntetnek fel, megfogok felelhetni. Én nem állok jót arról, hogy ez csakugyan így is lesz. Utóvégre —• fájdalom — a. viszonyok nehezek, a kereseti források mindinkább apadnak azokon a vidékeken, kivált a téli idő beállta következtében. a mely különben még, hála Istennek, annyira enyhe, hogy dolgozni még mindig lehet és ennek következtében magam sem állok jót arról, hogy a felvett összeg csakugyan teljesen megfelel a szükségletnek. De mikor egy miniszter előterjesztést tesz a képviselőháznak, mégis kell, hogy valami pozitív alappal tegye ezt, reám nézve pedig más alap nem létezik és ennek következtében kónjdelen vagyok annak kijelentésére, hogy nem fogadhatom el KÉPVH. mm. 1896—1901. XXXI. KÖTET. deezeniber 17-én, hétfőn. 409 Barta Ödön t. képviselő úr indítványát, de nem érzéketlenségből, nem előrelátás hiányából, sőt nem is azért, mintha jót állnék arról, hogy az utolsó fillérig 400.000 korona lesz a szükséglet és ezen túl egyáltalában nem lehet. De minden alap nélkül és minden pozitív adat nélkül emelni itt a költségeket, a pénzügyminiszter hozzájárulása nélkül, szóval minden előkészület nélkül, ón azt hiszem, ez részemről nagyon helytelen volna,. Hanem biztosítom a t. képviselő urakat, hogy ott, a hol valódi szükség van, a mint most sem zárkózom el előle, mert hiszen magam kezdeményeztem ezt is, rajta, leszek, hogy a szegény vidékek mindenütt munkával el legyenek látva, ós azt hiszem, ennek következtében Barta Ödön t. képviselő úr meg lehet nyugodva. És minthogy ez a szempont vezet, tökéletesen egyetértek Buzáth Ferencz t. képviselő úrral, hiszen arra kell törekednünk, hogy azt a. népet segítsük, foglalkoztassuk, a mely ezen munkára rászorult, a mely máris ínséget szenved, ennek következtében ne féljen attól, hogy a munkásokat majd máshonnan vesszük. Ép azért, a mint méltóztatnak látni, előterjesztésemben nem beszélek ón törvényhatósági utakról, hanem beszélek közútakról, községi utakról, hogy ott helyben, a hol az inség előáll, a népet azokkal utakkal foglalkoztassuk, a, melyek közvetlen közelében vannak és így némileg segítsünk rajtuk. De természetes dolog, egyúttal jó, állandó munkát kívánunk végezni, a mely aztán a vármegyéket attól a, tehertől felmenti, a mely származhatnék abból, ha ezeket az utakat a rendes dotáczióikból kellene karban tartaniok, vagy megcsinálniuk. Ebből kifolyólag csak egy megjegyzésem van Barta Ödön t. képviselő úr megjegyzésére, az, hogy ez egy ad hoc segítség, tehát nem programmszerü eljárás a közutak tekintetében. A mit ő érinteni méltóztatott, az egészen más rovatba, tartozik, azt rendszeresen kell minden egyes megyében megállapítani és végrehajtani. Most épen azzal foglalkozom, talán .méltóztatnak tudni, minden egyes megyét rendre veszek ós iparkodom, a mennyire az eszközök rendelkezésemre állanak és megengedik, programmszerűleg rendezni irtainkat, bizonyos beosztással, minden protekczió. minden részrehajlás nélkül, minden vidék igényeinek, megfelelőleg. Ezek után kérem a, t. képviselőházat, méltóztassék a törvényjavaslatot úgy, a mint van, elfogadni, mert hiszen egyetértünk a czélban, ós méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nem zárkózom el semmiféle valódi szükséglet kielégítésétől. (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) 52