Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-632

410 fl32. nmágos ülés 1900, <leczember 17-éa, hétfőn. Elnök: T. képviselőház! A vita be lévén zárva, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a javaslat részletes tárgyalása. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, észrevétel nélkül el fogadtatik; olvassa az 1. §-t). Lukáts. Gyula jegyző: Barta Ödön: \ Barta Ödön: T. képviselőház! A t. keresklg/áelemügyi miniszter úrnak iménti nyilatkozata abban a tekintetben, hogy a t. miniszter úr igyekezni fog a valódi szükséghez képest felhasználni azt az összeget, melyet e javaslat értelmében rendelkezésére kap, teljesen megnyugtató; mégis kénytelen vagyok egy pár megjegyzést fűzni azokhoz, a miket mondani méltóztatott. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. miniszter úr, hogy nem adatok nélkül, hanem pozitív adatokra támaszkodva állította össze a javaslatot, mert a miként érintette volt, azon vármegyék főispánjaival érintkezett és azoknak előterjesztése alapján mint összszükséglet 443.000 korona volt megállapítható. Én nem tudom, a t. főispán urak milyen szükségleteket tartottak szemök előtt, mikor azt a tervezetet összeállították, de arról tudok ós szolgálhatok a t. miniszter rímak pozitív felvilágosítással, hogy például Bereg vármegye közigazgatási ülésében csak kéthárom nappal ezelőtt foglalkozott ezzel a kérdéssel, és maga Bereg vármegye közigazgatási bizottsága a főispánnal egyetértőleg, oly nagymérvű szükségletet konstatált azon vidék szegénységének enyhítésére, a melyre ennek az összegnek a fele feltétlenül szükséges lenne, sőt nem is elegendő. Ha tehát a segélynyújtásnak az a komoly czólja van, hogy igazán segítsünk egy vármegye népességének a nyomorán, akkor azzal csak rosszat teszünk, ha a vármegye egy foltján a községek egy kis csoportjának nyújtunk ugyan egy kis munkát, a vármegye nagy részében azonban felkeltjük a nyomor mellett az elégületlenség ós elkeseredés érzetét. És miután úgy értettem a t. miniszter úr szavaiból, hogy neki intencziója az, hogy a mostani tényleges szükség kielégítésére elegendő eszközök álljanak rendelkezésre, csak akkor tudnék ebbe belenyugodni, ha a, t. miniszter úr egyszersmind méltóztatnék kijelenteni, hogyha a konstatálandó valóságos szükségletekhez képest, ezen összeg csekélynek mutatkoznék, van rá felhatalmazása, vagy lesz rá bátorsága, hogy a szükséges összeget előirányzat nélkül, illetőleg túlkiadás alakjában felhasználja. Mert ha nem, akkor fél munka áll majd előttünk épen akkor, mikor a legnagyobb lesz a nyomor, tavaszszal, mikor a nép egész készletét már elfogyasztotta, lesz a t. miniszter úr abban a helyzetben, hogy be fogja látni.hogy az előirányzott összeg elégtelen. Tisztelettel kérem tehát a miniszter urat, hogy mivel sokkal kisebb bajnak tartom azt, ha valamivel nagyobb összeg áll rendelkezésére s abból esetleg valamit megtakarít, mint ha esetleg túlkiadást kellene igénybe vennie, méltóztassék hozzájárulni ahhoz a módosítványhoz, melyet benyújtani szerencsés vagyok, mely szerint az 1. §-ban ezen szavak helyett »400.000 korona«, ezen szavak tótessenek »600.000 korona*. Ez sem fogja teljesen fedezni a szükségletet, a melyre vonatkozólag a részletes munkálatok a t. miniszter úrhoz befognak érkezni, vagy már beérkeztek ; de mégis jobban megközelíti azt a czélt, a melyet a t. miniszter úrral egyetértően el akarunk érni. Ajánlom módosításom elfogadásra. (Helyeslés a szélső haloldalon.) VHögedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Barta Ödön t. képviselő úr felszólalására egész röviden csak néhány megjegyzést kívánok tenni. Kérem a t. házat, méltóztassék csak a törvényjavaslatot eredeti szövegében elfogadni; Barta Ödön t. képviselő urat pedig csak arra kérem, hogy ne biztassa a, minisztereket, hogy előirányzaton kivűli kiadásokra vállalkozzanak. Bátor vagyok továbbá figyelmeztetni őt arra,, hogy ez a törvényjavaslat — ha megnézte, akkor tudja, — az 1900. év terhére elszámolandó kiadásokra vonatkozik. Most már az évnek a végén vagyunk, még a pótkezelés alatt szabad utalványozni ilyen öszszegeket, s ennek következtében csak rövid idő alatti munka s erre vonatkozó költségek e czímen való fedezéséről van szó. Ha, a mit Isten ne adjon, később csakugyan előállna újbb valódi szükség, természetesen a miniszter fogja tudni kötelességét, s e tekintetben el fogok járni, természetesen miniszter-kollégáimmal s a miniszter-tanácscsal egj^etórtően, és annak megfelelően a t. háznak be fogok számolni. Mindig veszélyes azonban az, ha nagyobb összegek vétetnek fel, mint a menynyi az adatok alapján megállapíttatik, mert azt nem lehet tagadni, hogy akármilyen fájdalmasan konstatált tény az insóg, a szükséglet, a mely az insóg czímón igénybe vétetik, mihelyt nagyobb összegek állanak rendelkezésre, könnyen nő, s akkor az ellenállás sokkal nehezebb. Azért jobb, ha az adatok alapján összeállított költségvetést méltóztatnak elfogadni, úgy a mint van. A kormánynak egyik tagja sem fog elzárkózni az elől, hogy ha valódi szükségletek kótségbevonha-