Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-631
631. országos ülés 19ÖÖ. deczeiuber lé-én, szombaton. 403 köthetők. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogyha, nem elég az államnak folyó jövedelme, vagy esetleg pénzmaradványa a szükségeseknek felismert kiadásokra., köteles a kormány erről a törvényhozást értesíteni ós kérni, engedje meg a törvényhozás, hogy e kiadásokat hitelműveletekkel fedezze. Rendesen, mikor nagyobb műveletekről van szó, a kormány így is járt el, mint például legutóbb az 1897 : XXX. és az 1900 : VIII. töi-vényczikknél is. Kölcsönöket úgy elbújtatva, elburkoltan felvenni a nélkül, hogy nyíltan megmondaná a kormány, hogy igenis ón kölcsönt akarok felvenni, felfogásom szerint, nem szabad. És én állítom, — már fel is hoztam itt a képviselőházban, — hogy itt ezen rovat alatt is 28,160.000 korona kölcsön felvételéről van szó ós annak megszavazására irányuló kérés csak úgy el van bujtatva. Igaz-e az, vagy nem, hogy a 25 milliónyi vasúti beruházás fedezésére az igen tisztelt miniszter úr nem nyíltan ugyan, hanem felhatalmazást akar ezen költségvetés alapján kérni arra, hogy 28,160.000 korona adósságot csináljon ? Lukács László pénzügyminiszter: Nem! Komjáthy Béla: Azt mondja a t. miniszter úr, hogy nem. Hát engedelmet kérek, akkor miért van felvéve ide a költségvetésbe ezen meg nem szavazott kölcsönnek már a kamatja? Ha az a nézete a t. miniszter úrnak, hogy ezen összeget fel kell venni mint kölcsönt, akkor méltóztassék idejönni a törvényhozás elé ós megmondani, hogy erre szükség van, hogy a képviselőháznak alkalma legyen a felett nyilatkozni. De bocsánatot kérek, a t. miniszter úr az expozéjában nagyon kis számoknak a csoportosításával is foglalkozott, de ez a nagy tétel abból egyáltalában nem tűnik ki. Tudom ón azt, hogy benne van a költségvetési előirányzatban; hiszen onnan tudom én is. Nem is azt mondtam, hogy titokban teszi; hanem azt mondtam, hogy elburkoltan van ott, úgy, hogy senki a képviselőházban, ha nagyon tüzetes tanulmány tárgyává nem teszi, nem tudja, hogy itt újabb kölcsön felvételéről van sző. Mert nézzük, hogyan szerepel ez a költségvetésben? Ha méltóztatnak megnézni, azonnal meglátják. Azt mondja, gondolom, a 12. czím alatt az államadósságoknál: »az 1892 : XXI, az 1900 : VIII törvényczikk ós az 1901. évi állami költségvetés alapján kibocsátott, illetőleg kibocsátandó 4°/o-os magyar koronajáradék kölcsön kamataira kiadás 48,406.400 korona.« Bocsánatot kérek, igaz, hogy itt van a költségvetésben. Lukács László pénzügyminiszter: Az indokolásban! Komjáthy Béla : Majd erre is rá fogok térni. Itt van, de csak nagj^on tüzetes tanulmányozás alapján tűnik ki; inert expozéjában hallgatott a t. miniszter úr arról, hogy itt egy oly törvényre való hivatkozás van, a melyet a képviselőház még meg sem alkotott. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy benne van az indokolásban. Ez igaz. Az indokolásban igenis ott van, hol azzal ad felvilágosítást, hogy 48,406.400 korona akiadás, (Halljuk! Halljuk! Zaj.) de a mikor elmondja, hogy mely járadékkölcsön kamataira szükséges, ott a többek közt hozzáteszi »valamint az 1901. évi állami költségvetés értelmében kibocsátandó mintegy 28,160.000 korona névértékkel számításba vett járadékkötvények 4%-os évi kamat szükségletének megfelelőleg irányoztatik elő«. Én azonban nem azt mondtam, hogy nincs benne, mert benne van, tudom az okát is. Azért, hogyha valaki ezt később észrevenné és szóvá tenné, azt mondhassa, a képviselő úrnak meg volt az ellenőrzési joga, miért nem vette igénybe akkor, miért nem szólalt fel akkor. Én, t. ház, nem ez ellen, hanem a nyíltság hiánya miatt mondom, hogy a mikor újabb hitelművelettel akar fellépni a t. miniszter úr, tessék a kellő nyíltsággal lehetővé tenni a képviselőház tagjainak, hogy ezzel szemben, vagy e mellett állást foglalhassanak. Egyik oka felszólalásomnak az is volt, hogy kijelenthessem, ós azt hiszem, pártom is velem egyetért ebben, hogy erre a kölcsönre a felhatalmazást a. kormánynak megadni nem vagyunk hajlandók, (Hdyeslés a szélsőbalon.) még pedig azért nem, mert a t. miniszter úr az 1900 : VIII tör vény czikk felhatalmazása szerint a 120 millió koronát már igénybe vette. Már pedig az egyáltalán nem lehet feladata ennek az országnak, hogy ily kölcsönökkel igyekezzék a pénztári készletek összegét tovább szaporítani, hanem ha ez megvan, tessék a szükségeseknek felismert beruházásokat azon kölcsönből fedezni ós ne tessék újabb adósságot csinálni. A pónzpiacz különben most az adósságcsinálásra, mégha erre szükség volna is, épen nem alkalmas, mert a legutóbbi czímleteket is, tudniillik a 20 ós 30 millió járadékot oly alacsony áron tudtuk csak értékesíteni, hogy ez az ország hitelére csakis káros lehet. Van itt még egy másik tétel is, a melyre ugyancsak fel akarom hívni a t. ház figyelmét. (Halljak! .Halljuk! a szélső baloldalon.) Ezt a kérdést már több izben felhoztam ugyan a pénzügyi bizottságban ós e tekintetben kölcsönösen el is mondtuk a miniszter úrral nézeteinket, de elfoglalt álláspontomból nem engedtem magamat kizökkenteni. Az ón álláspontom törvényen alapszik, a t. miniszter úré u*
