Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-631
404 08í ' országos ülés 1900. d pedig nem. Ebben a költségvetésben, mint •méltóztatnak látni, egyik, czím alatt » függő adósság* czímen 3,155.485 korona kamat van felvéve. Az indokolásból pedig csak annyit tudunk, hogy ezen kamatból a forgalomban levő pénztári jegyekre 1,040.000 korona esik. Ki tudja már most azt nekem megmondani, hogy mi jogon bocsát ki a t. pénzügyminiszter úr pénztári jegyeket? Ki tudja nekem megmondani, hogy ezen pénztári jegyekkel beszerzett összegekre miért van ennek az országnak szüksége ? Ez különben, t. ház, már évek hosszú sora óta így megy, (Halljuk! Halljuk!) anélkül, hogy a képviselőház erre felhatalmazást adott volna. Nézzük tehát ezt -a kérdést egy kicsit közelebbről. Mikor az alkotmány úgy a hogy Magyarországon visszaállíttatott, mindjárt tapasztalta a kormány, hogy hiány van, hogy előirányzott bevételeinkből nem képes a kiadásokat, fedezni, ekkor a képviselőház elé jött és azt mondta, hogy a hiány fedezésére kérek a képviselőháztól engedélyt arra, hogy pénztári jegyeket bocsáthassak ki, és pedig a hátralevő illeték ós bélyegköveteléseknek arányában. A képviselőház megalkotta az 1869. törvényt. Ez miből indult ki? Először abból, hogy hiány van, a mit fedezni kell; másodszor, hogy* a pénztári jegyek csak bizonyos korlátok között bocsáttatnak ki. 1870-ben megint 8,242.000 forint deíiczit volt és akkor ismét kérte a képviselőházat a kormány, hogy ezt pénztári jegyek kibocsátásával fedezhesse. ISÍem akarom a t. képviselőháznak minden év történetét felsorolni, de mondhatom, hogy éveken kei'esztűl mindig csak akkor kapott jogot az ilyen pénztári jeg)~ek kibocsátására a t. kormán)*, mikor tényleg deficzit volt, a melynek fedezéséről gondoskodni kellett. így volt 1872-ben, 1873ban, azonban már 1875-ben ez megszűnt. Az 1875: XXXIII. törvényczikk az akkori 21,665.000 forint hiányra egészen máskép intézkedett, a mennyiben azt mondta, hogy az 1874: XIV. törvényczikk alapján kibocsátott 76 és fél milliós államkölcsönből fedezendő. A másik esztendőben a 20,595.000 forint hiánynyal megint nem a pénztári jegyekre és hitelműveletekre utalt, henem azt mondta, hog}* az az aranyban kamatozó új járadókkölcsönből fedezendő. Elismerem, hogy azután évek hosszú során keresztül, kivéve 1880-ban, a mikor 19,906.000 forint hiányra nézve az állam által átvett vasúti elsőbbségi kötvényeket jelölte ki fedezetűi a ház, a felmerült hiányokkal szemben mindig azt mondotta, hogy ezt hitelművelettel fedeztessék. Azonban megváltozott a helyzet, t. ház, mert 1890-től fogva már nem kellett többé a hiány•zemfeer 15-én, szombaton. nak fedezéséről ily hitelművelettel gondoskodni. Méltóztassék csak megnézni a törvényt, már az 1894. évi törvény az akkor 508,901 forintra leapadt hiánynyal szemben azt határozta a ház, hogy az már a pénztári készletekből fedeztessék. Ezen időtől fogva tényleg maga, a kormány szokta úgj* ideállítani elénk, hogy hiánynyal nem záródik a költségvetés. Ha ez tény, akkor vissza kell mennünk arra az időre, mikor elsősorban ezen pénztári jegyeknek kiadására felhatalmazást nyert. Ez volt az 1869 : L. törvényczikk, mely megengedte, hogy a létező hiány azokból fedeztessék, Hogy miért hivatkozom én erre a törvényre, annak oka az, mert a zárszámadásban, mikor ezen függő adósság czíme alatt elszámolt kincstári jegyekről beszél, még mindig arra hivatkozik, a számvevőszók, hogy ezek kibocsátási joga az 1869 : L. törvényczikkben van megállapítva, már pedig ott az indok kizárólag a létező hiány lóvén, miután az megszűnt, ezen törvény alapján ezt a jogot igénybe venni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja azonban a miniszter úr, hogy neki arra szüksége van, mert az állam pénzei az államháztartás szükségletének fedezésére az év minden szakában nem folynak be egyformán, tehát ő szükségesnek tartja ezt az államháztartás zavartalan vitelére. De elfelejti, hogy egy másik törvényjavaslat indokolásában pedig rámutatott, hogy annyi pénztári készlet birtokában van, a melylyel az államháztartás zavartalan vitelét föltétlenül biztosítottnak tartja,. Még azt sem mellőzhetem, t. miniszter úr, hogy a forgalmat mindig 13 millióra teszik, és ezután szavaztatják meg a kamatokat, pedig az 1899-iki zárszámadás 30 millión felül való forgalmat mutat ki. Megvallom, hogy ennek czélját nem értem, szükség sincs reá, minek ragaszkodik hozzá a miniszter úr, azt felfogni nem tudom; de hogy a törvényben nem gyökerezik, az bizonyos. Az előbb, mikor beszéltem a másik tételről, az új kölcsönről, azt mondta a miniszter úr, nézzem meg az indokolást. Ezt azonban ennél a tételnél hiába teszem, mert az ezen gyűjtőnév alatt »Függő . adósság « van ós csak az tűnik ki, hogy a függő államadósságból mennyi esik bírói letétbe, mennyi pénztári jegyekre. Még két tételre akarok röviden kiterjeszkedni már azért is, mert beszédem bevezetésében azt mondtam, hogy a költségvetésnek realitása szempontjából szükséges, hogy mindent hűen lássunk. Röviden annyit jegyzek meg, hogy az 1897 : XXX. törvényczikkben jogot kapott a miniszter úr S 1 /^ százalékos járadék kibocsátására. Ugyanabban az esztendőben julisban kibocsátott 60 millió koronára szólót,
